Bár az elmúlt hónapokban Ursula von der Leyen törekedett, hogy jó kapcsolatot ápoljon Giorgia Melonival és Olaszországgal, az olasz miniszterelnök végül mégis szembefordult az Európai Bizottság elnökével. Szakértők és politikusok most attól tartanak, hogy a megromlott viszony miatt csökkenhet Olaszország súlya, miközben fennáll a veszély, hogy Európa két legerősebb női politikusa között eldurvul a harc, és politikai háború tör ki közöttük.
Giorgia Meloni harcba száll Ursula von der Leyennel, és ez nagyon csúnyán elfajulhat – írja a Politico. Az olasz miniszterelnök ugyanis dühös az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentése miatt, amely aggályokat fogalmazott meg az olaszországi sajtószabadsággal és a közszolgálati műsorszolgáltató, a Rai függetlenségével kapcsolatban.
A jelentésben azt sérelmezték, hogy Meloni – akiről néhány hete még az a hír járta, hogy kiegyezett az Európai Bizottság vezetőjével – jogi lépéseket tett az újságírók ellen rágalmazásra hivatkozva, ami Olaszországban börtönbüntetéssel sújtható bűncselekmény. Az állami műsorszolgáltatónál betöltött vezető pozíciókba pedig lojális embereket nevezett ki, ami néhány vezető újságíró távozásához vezetett.
A jogállamisági jelentés megjelenése után Giorgia Meloni levelet intézett Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez, amelyben azt írta, hogy a jelentésben megfogalmazott kritikák az újságírók „ügyetlen és álságos támadásaihoz” vezettek. Ez a két vezető között megromlott viszony legújabb interakciója.
Az elmúlt két hétben, miután az Európai Parlament képviselői megerősítették posztján Ursula von der Leyent, a Meloni-kormány továbbra is összeakaszkodik az Európai Bizottsággal, amivel megkongatta a vészharangot egy olyan kapcsolat körül, amelyet egykor civilizáltnak, kényelmesnek tekintettek.
Magas rangú uniós tisztviselők és diplomaták megkérdőjelezték Ursula von der Leyen nyilvános elutasításának bölcsességét.
Amit Meloni tett, az egyszerűen ostobaság volt
– mondta egy magas rangú uniós diplomata a szavazás után. „Nagyon sok politikai tőkét égetett el néhány hét alatt” – tette hozzá.
Az Ursula von der Leyen második ciklusáról szóló szavazás előtt az Európai Bizottság elnöke hónapokon át igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatokat Melonival. Többek között úgy, hogy együtt felügyelték a migránsok Olaszországba történő belépési pontját. A blokk részvétet nyilvánított az árvíz sújtotta olaszországi közösségeknek, és von der Leyen is csatlakozott, amikor Meloni Rómában megvitatta az afrikai kontinensre vonatkozó kibővített politikai stratégiáját.
Giorgia Meloni végül mégis tartózkodott, amikor az uniós vezetők megszavazták Ursula von der Leyen második mandátumát. Ennek oka a lap szerint, hogy az olasz miniszterelnök dühös volt, amiért kidobták a Brüsszelben kötött háttéralkuból, amelyet Von der Leyen centrista konzervatívjai, Emmanuel Macron francia elnök liberálisai és Olaf Scholz német kancellár szocialistái kötöttek.
Akkor még mindenki úgy gondolta, hogy Meloni pártja, az Olasz Testvérek ennek ellenére is von der Leyent fogja támogatni, amikor az Európai Parlamentben szavazásra kerül sor, de végül nem így történt.
Lorenzo Castellani, a római Luiss Egyetem politikai előadója szerint Meloni „diplomáciai és pénzügyi körökben, valamint a Bizottságnál is hitelességet szerzett, és számos engedményt kapott, többek között az EU koronavírus elleni helyreállítási alap és a migráció terén”. Ezt most az olasz miniszterelnök „eldobta magától” – vélekedik.
A lap szerint a von der Leyenről szóló szavazás válaszút elé állította Melonit, aki kénytelen volt választani aközött, hogy az európai ügyekben a mainstream mérsékelt hangjaként megszilárdítsa a helyét, vagy szabad utat engedjen ösztönös vágyának, hogy harcias és radikális kívülálló maradjon.
Mióta 2022-ben miniszterelnök lett, Meloni olyan jobboldali kormány élén állt, amely elrendelte a migránsok automatikus őrizetbe vételét, és korlátozta az azonos nemű párok szülői és reprodukciós jogait. Európában pártja ellenezte az európai zöldmegállapodást (Green Deal), és ellenezte az abortuszhoz való jog felvételét az EU Alapjogi Chartájába.
Meloni kritikusai a von der Leyennel való feszültséget Olaszország európai marginalizálódásának bizonyítékaként állították be.
Riccardo Magi centrista olasz törvényhozó, Meloni éles hangú kritikusa arról beszélt, hogy Meloni „az áldozatot játszotta, ami annak a reakciója, aki az esélytelenebb szerepét kívánja játszani”. Mégis: Von der Leyennek és Meloninak szüksége van egymásra. A Bizottság értetlenül állt a jogállamisági jelentéssel kapcsolatos római reakció előtt, különösen mivel a jelentés a kormánnyal konzultálva készült.
A héten Kínában tett hivatalos látogatásán Meloni megpróbálta csillapítani a feszültséget, mondván, hogy levele „nem a feszültségek bizonyítéka, hanem egy technikai dokumentum manipulációjára vonatkozó reflexió, amelyben a kritikus hangsúlyok nem a Bizottságtól, hanem az érintettektől származnak”, akik szerinte az olasz baloldali sajtó.
Rövid távon a feszültségek befolyásolhatják, hogy az Európai Bizottság következő olasz tagja milyen portfóliót kap. Erre a posztra a Brüsszelben nagyra becsült Raffaele Fitto európai ügyekért felelős miniszter a legesélyesebb.
Ha Meloni egy jobboldaliasabb személyiséget javasol, diplomaták szerint von der Leyen megbüntetheti Melonit a szimbolikus mediterrán portfólióval. Bár Olaszország egyike volt azoknak az országoknak, amelyek kérték a mediterrán portfóliót, súlyosan eladósodott országként európai prioritásai inkább gazdasági jellegűek, ezért a kormány egy nehézsúlyú gazdasági biztosban reménykedik. Az sem világos még, hogy mekkora politikai befolyással és milyen hatáskörökkel rendelkezik majd az új mediterrán portfólió.
De ez többről szól, mint munkahelyekről és befolyásról. Olaszországban a második legmagasabb az államadósság Európában, a költségvetési hiány pedig meghaladja az uniós határt. Róma így összeütközésbe kerülhet az Európai Bizottsággal, mivel az új költségvetési szabályok büntetést helyeznek kilátásba a nagy hiányt mutató országok számára.
A bukkanók fokozhatják az Olaszországra nehezedő nyomást. „Ha olyan pénzügyi válság következik be, amely megnöveli Olaszország adósságának költségeit, a többséghez való nem tartozásnak következményei lehetnek, különösen akkor, ha az adósságszabályokat és a gazdaságélénkítési terv határidejét szigorúan alkalmazzák” – mondta Castellani.
Maurizio Gasparri, a jobbközép Forza Italia párt képviselője – amely tagja Meloni kormánykoalíciójának és von der Leyen európai parlamenti frakciójának is – azonban lekicsinyelte Meloni lépéseinek Olaszországra gyakorolt negatív hatását.
Nem hiszem, hogy ennek negatív hatása lesz, figyelembe véve a von der Leyen és Meloni közötti jó kapcsolatot, a Forza Italia központi szerepét az Európai Néppártban, illetve Olaszországnak az EU alapító tagjaként betöltött szerepét. Mindezen okok miatt úgy gondolom, hogy Olaszország továbbra is központi szerepet fog játszani az EU életében
– hívta fel a figyelmet Gasparri.
Mások azt hangsúlyozták, hogy a kapcsolat fordulóponthoz érkezett, és Meloninak el kell döntenie, merre tovább.
Meglátjuk, melyik Meloni emelkedik ki ebből: a kemény jobboldali, akitől mindig is tartottunk – vagy a pragmatikus, akit megismertünk?
– mondta egy névtelenségbe burkolódzó uniós diplomata az olasz kormányfőről.
(Borítókép: Ursula von der Leyen és Giorgia Meloni 2024. június 13-án. Fotó: Alessandra Benedetti / Corbis / Getty Images)