A Hamász politikai vezetőjének meggyilkolása a teheráni rezsimmel szembeni elégedetlenségre utal. Minden jel arra mutat, hogy az országon belülről segíthették a zsidó államot a művelet végrehajtásában.
Nem meglepő, hogy Izrael megtalálta Iszmail Haníjét, a Hamász legfőbb politikai vezetőjét, akit múlt szerdán Teheránban, egy légicsapásban meggyilkoltak. Már korábban is megpróbálták megölni, és a Hamász október 7-i, sokkoló atrocitásai után az izraeliek világossá tették, hogy a csoport vezetője „sétáló halott”.
Azóta Izrael bekeményített az Iránnal vívott árnyékháborúban, amelyet a „kígyó fejének” neveznek a terrorista proxyhálózatban, amely magában foglalja a libanoni Hezbollahot, a Hamászt és az Iszlám Dzsihádot Gázában, a jemeni Húszikat, valamint az Irakban és Szíriában működő kisebb milíciákat. Miközben Gázában dúl a pusztító háború, amelynek nem látszik a vége, Izrael nekilátott, hogy egyenként levadássza a Hamász, a Hezbollah és az iráni Iszlám Forradalmi Gárda magas rangú parancsnokait
Irán április 13-i, példátlan közvetlen támadása Izrael ellen válasz volt az IRGC egyik szíriai parancsnokának meggyilkolására, és Irán elrettentő erejének helyreállítását célozta. Az, hogy Izrael valóban vállalta a Hamász legelismertebb vezetője elleni nagy téttel bíró, kockázatos merényletet az iráni főváros szívében, azt jelenti, hogy az ilyen lépések egyértelműen kudarcot vallottak.
Haníje halálának kevés gyakorlati hatása lesz Gázában: a vezető főleg a katari Dohában tartózkodott, ahol a pletykák szerint pazar életmódot folytatott, miközben a Hamász nemzetközi arca volt. Meggyilkolása azonban szinte biztosan visszaveti a tűzszüneti tárgyalások jelenlegi fordulóját, tovább rontva a túszok szabadon bocsátására és a konfliktus tárgyalásos úton történő befejezésére vonatkozó reményeket. Ez még jobban megnehezíti Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és partnerei dolgát, akiknek törékeny koalíciója már régóta az összeomlás szélén áll.
A merénylet nem Haníje személye miatt jelentős – lesznek mások, akik átveszik a helyét –, hanem a helyszín és az időzítés miatt. A Hamásznak tulajdonított és az iráni állami médiában megjelent első jelentések szerint Izrael hajnalban légicsapást mért Haníje teheráni otthonára. Méghozzá nem is egy átlagos napon, hanem órákkal az új iráni elnök beiktatása után, amikor a fővárosban magas rangú iráni tisztviselők, külföldi méltóságok, az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) parancsnokai és egy sor körözött terrorista tartózkodott.
Iránról közismert, hogy kifinomult orosz S–300-as légvédelmi rendszerrel rendelkezik, amelyet válaszul a titkos atomprogramját fenyegető, hosszú ideje fennálló amerikai és izraeli fenyegetésekre állítottak hadrendbe.
2020 elején, amikor Teheránban még csak pletykáltak az esetleges izraeli légicsapásokról, az IRGC annyira paranoiás volt, hogy lelőtt egy ukrán utasszállító repülőgépet, megölve mind a 176 embert a fedélzeten. Elképzelhetetlen, hogy egy Irán határain kívülről érkező légicsapás észrevétlenül zajlott volna le Maszúd Peskian elnök beiktatásának napján.
Ennek következtében mind a Haníje elleni merénylet időzítése, mind a helyszín, ahol megtörtént, mélységesen kínos Irán számára. Amellett, hogy azt az üzenetet közvetíti, hogy az országban senki sincs biztonságban, a Hamász-vezetőnek a Teherán belvárosában lévő védett lakásban történt meggyilkolása valami sokkal aggasztóbbat is jelez az iráni rezsim számára. Szinte biztos, hogy Izraelt irániak segítették Iránon belülről – írja a Foreign Policy hasábjain megjelent elemzésében Kylie Moore-Gilbert, a Macquarie Egyetem Biztonsági Tanulmányok és Kriminológia Tanszékének tudományos munkatársa, a Cellámból az égbolt – 804 napom egy iráni börtönben című könyv szerzője, amit azokról a tapasztalatairól írt, amikor 2018-ban egy iráni útján őrizetbe vették. Tízéves büntetéséből több mint két évet letöltött, mielőtt 2020 novemberében az ausztrál kormány által kialkudott fogolycsere keretében szabadon engedték.
Iránban ma is sokakat terhel a 2022-es, példátlan „Nők, Élet, Szabadság” mozgalom brutális következményeivel, aminek során országszerte több százezer tüntető vonult az utcára, hogy a nemek közötti egyenlőséget, szabadságot és a rezsim bukását követelje.
Sok iráni látta az október 7-én, Dél-Izraelben lezajlott jeleneteket, köztük a Hamász terroristáiról készült felvételeket, amelyeken fegyvertelen civileket gyilkolnak, nőket bántalmaznak és túszokat ejtenek a Gázai övezetben, és látják az iráni rezsim ujjlenyomatait, amely a Hamász legfőbb támogatója. Az iráni hatóságok még tavaly is lőttek tüntetőkre az utcán, tömegesen bántalmaztak szexuálisan női tüntetőket a börtönben, és több ezer embert ítéltek hosszú börtönbüntetésre vagy akár halálra. Iránon belül Izrael támogatása nem a zsidó állam iránti mélységes odaadása miatt nőtt meg, hanem a lakosságnak a saját kormányára irányuló gyűlölet miatt.
Annak ellenére, hogy egyre több turistát, üzletembert és más külföldi látogatót fogtak el Iránban, akiket kémkedés vádjával állítottak a forradalmi bíróság elé, a valóság az, hogy az Izraelnek tulajdonított merényletek nagy részét helyi iráni önkéntesek hajtották végre. Ezek közé tartozik az iráni atomprogram szellemi vezetőjének, Mohsen Fakhrizadehnek a 2020-as meggyilkolása egy mesterséges intelligenciával programozott, távirányítású gépfegyverrel, valamint legalább hat atomtudós célzott meggyilkolása és hét, az iráni rakéta- és drónprogramokon dolgozó tisztviselő halála. A natanzi atomlétesítményben történt robbantásokat, a nukleáris dokumentumok ellopását egy teheráni raktárból, valamint az IRGC több iráni tisztviselőjének elrablását és kihallgatását mind
a Moszad, az izraeli hírszerző ügynökség nevében működő helyi hálózatoknak tulajdonítják.
Ahogyan Haníje meggyilkolása is bizonyítja, Irán brutális tekintélyelvűsége ma már saját belső biztonságát fenyegeti. Az a mód, ahogyan a „Nők, Élet, Szabadság” mozgalmat szétverték, az irániak egy új generációját nevelte ki, akik szívesen együttműködnek a saját kormányuk elleni, külföldről szervezett összeesküvésekben. Izrael április 19-i megtorló csapását egy iszfaháni katonai objektum ellen valószínűleg iráni földről indított quadcopter drónokkal hajtották végre. Lehetséges, hogy a Haníje lakását eltaláló eszközt is hasonlóan belföldről indították, mivel az ilyen drónokat könnyebb észrevétlenül elindítani az országon belülről, mint Irán határain túlról.
Haníje meggyilkolása rémisztő üzenetet küld az iráni rezsim tagjainak, nemcsak Izrael hírszerzési képességeiről, hanem arról is, hogy saját honfitársaik közül sokan hajlandóak kockáztatni a bebörtönzést, a kínzást és akár a kivégzést is, hogy segítsék országuk ellenségeit. A közelmúltban tett kísérlet, hogy az újonnan megválasztott Pezeskian révén megpróbálják újraéleszteni a régóta haldokló reformista szárnyat Iránban, részben azt jelenti, hogy az iráni legfelsőbb vezető, Hamenei ajatollah felismerte, hogy az elmúlt évek brutális elnyomása a nemzetbiztonsági szempontból kontraproduktív volt – írja a szerző.
Amíg azonban az Iráni Iszlám Köztársaságnak ennyire nincs legitimitása a nép körében, addig Izrael valószínűleg továbbra is bátran ki fogja használni az elégedetlenséget a saját céljaira.
(Borítókép: Iszmail Haníje 2024. márciusban. Fotó: Majid Asgaripour / Reuters)