Ukrajna szeretne az Európai Unió és a NATO tagja lenni, azonban ennek egyik akadálya – a háború mellett – a társadalmat átszövő korrupció. A keleti szomszédunk az utóbbi egy évtizedben valamelyest haladni látszik a kenőpénzek és a mutyizás hosszú hagyományának kigyomlálásában, a helyzet azonban továbbra sem rózsás.
Az Index két évvel ezelőtt már foglalkozott a kérdéssel, akkori cikkünkben úgy fogalmaztunk, hogy nagyon valószínű, hogy az ukrán társadalomban elterjedt rendszerszintű korrupció az orosz invázió után is megmarad. Lapunk megállapítása igaznak bizonyult, ugyanis az utóbbi két évben egymást érték a súlyosabbnál súlyosabb korrupciós ügyek. Azonban haladásként könyvelhető el, hogy egyrészt ezekről már tudunk, másrészt több ügynek következményei lettek. A háború kitörése óta megannyi ukrán bíró, politikus és állami tisztviselő ellen emeltek vádat korrupció gyanújával. Ami azonban riasztó, hogy a védelmi minisztérium több ilyen ügyben is érintett volt. Ezek közül a legsúlyosabbakat kiemelve:
Az ehhez hasonló incidensek vezettek ahhoz, hogy a 2019-ben pont a korrupció felszámolásának ígéretével választást nyerő Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kénytelen volt eltávolítani pozíciójából a kiemelkedő diplomáciai képességeiről ismert védelmi miniszterét, Olekszij Reznyikovot. Tette mindezt úgy, hogy a tárcavezetőnek a sikkasztásokhoz valószínűleg nem sok köze volt, és az eddig több száz millió dollár külföldi hadisegélyt fogadó minisztériumnál az új vezetők kinevezése és a közbeszerzéseket elbíráló személyzet távozása után is voltak meglehetősen furcsa állami megrendelések.
Ukrajna a Szovjetunió 1991-es felbomlása utáni önállósulás óta küzd a korrupcióval. Az ország gazdaságát és politikáját évtizedeken keresztül oligarchák uralták. Emellett a többi posztkommunista államhoz hasonlóan a társadalom is totálisan korrupt volt. Például a polgároknak minden egyes ügyintézés és szolgáltatás után kenőpénzt kellett fizetni a tisztviselőknek, és bármilyen jellegű probléma elintézhető volt a megfelelő helyekre csúsztatott, kellőképpen vastag borítékokkal.
Azonban az utóbbi 20 évben az ukrán lakosság már többször és világosan a hatalmi elit tudtára adta, hogy a demokratikus Nyugathoz szeretne tartozni, és nem kér a korrupcióból. Korrupcióellenes megmozdulás volt a 2004-es és a 2014-es forradalom, de például Volodimir Zelenszkij földcsuszamlásszerű győzelme is a 2019-es elnökválasztáson. A korábbi sorozatszínészt ugyan korrupcióellenes programmal választották elnökké, és maffiaellenes reformokat fogadott el, de végül a tisztogatási programja elég lanyha volt.
Köszönhetően annak, hogy Zelenszkij először úgy tervezett leszámolni az urambátyám rendszerrel, hogy saját hatalmát megszilárdítja a független intézmények rovására, valamint annak, hogy az új ukrán elnök mögött egy másik oligarcha, Ihor Kolomojszkij állt – aki azonban később kikerült az államfő bizalmi köréből.
Zelenszkij egyébként egy ideig sikeresen távol tartotta korábbi mecénását a börtöntől, például azzal, hogy a vállalkozót 2022-ben megfosztotta az ukrán állampolgárságtól, és emiatt az új, oligarchákat célzó törvények nem vonatkoztak rá. Végül azonban múlt év szeptemberében csalás és pénzmosás vádjával letartóztatták a korábbi szövetségest is, aki médiabirodalmát felhasználva segítette a jelenlegi ukrán elnököt.
A Transparency International tavaly a világ 104. legkevésbé korrupt országának mérte Ukrajnát, 180-ból. Ez a helyezés továbbra is messze van az európai uniós átlagtól, de még az unió legkorruptabb országától, vagyis Magyarországtól is, amely ezen a listán a 76. helyen szerepel. Az átláthatósággal foglalkozó intézet kutatásában Dánia a legkevésbé korrupt, Németország a 9., Észtország a 12., Franciaország pedig a 20. helyen áll.
Egyes ukrán állami szereplők másként látják a kérdést. Szerintük a Nyugat valójában csak kifogásként használja Ukrajna korrupcióproblémáját, mert nem akarják, hogy az ország felvétele miatt belesodródjanak a háborúba.
Ukrajna NATO-ba való felvételét nem a reformok hiánya akadályozza, hanem az úgynevezett orosz eszkalációtól való félelem az Egyesült Államokban és Németországban
– mondta Alina Frolova, Ukrajna volt védelmiminiszter-helyettese a Foreign Policy című lapnak.
A valóság az, hogy az Európai Unió 2014 óta segíti Ukrajnát az alapvető reformok végrehajtásában. A forradalom után az új elnök, Petro Porosenko vezetésével társulási megállapodást írtak alá Brüsszellel, és úgy döntöttek, hogy gazdasági, igazságügyi és pénzügyi reformokat hajtanak végre. Brüsszel mellett a NATO is segítséget nyújtott az ukrán fegyveres erők és védelmi intézmények reformjaihoz. Az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete 2016 óta próbálja átláthatóbbá tenni az Ukrán Fegyveres Erők működését az úgynevezett Átfogó Segítségnyújtási Csomagon keresztül.
Ukrajna azonban 10 évnyi folyamatos nemzetközi iránymutatás ellenére is csak tyúklépésekkel halad az átláthatóbb társadalomi, politikai és gazdasági élet felé.
Az Egyesült Államok védelmi minisztériumának egyik névtelenséget kérő tisztviselője elismerte, hogy a NATO-országok nyilván félnek attól, hogy Ukrajna csatlakozása esetén élesedik az ötös cikkely, és kitör a harmadik világháború, azonban az ukrajnai korrupció továbbra is összeegyeztethetetlen a tagországok elvárásaival.
Különösen a védelmi beszerzésekkel kapcsolatban merült fel aggodalom. Voltak olyan esetek, amikor bizonyos vezetőkhöz közel álló személyeknek kedvező szerződéseket ítéltek oda
– nyilatkozta a névtelenséget kérő amerikai katonai vezető.
A védelmi ágazatban történt számos botrány nemcsak a hazájukért küzdő ukrán állampolgárok bizalmát ingatta meg a kormányban és úgy alapvetően az állami intézményekben, hanem a nyugati támogatókét is. Különösen igaz ez a NATO-szövetségesekre, ugyanis az összes katonai segély 99 százalékát ők küldték Ukrajna háborús erőfeszítéseihez.
Ukrajnában négy különböző olyan korrupcióellenes ügynökség létezik, amely az állami hatóságok (például a védelmi minisztérium) kétes pénzügyeit vizsgálhatja. Azonban a korrupcióellenes aktivisták véleménye szerint minimum kettő teljesen a kormány irányítása alatt áll, magyarán azokat vádolják meg, akiket kedvük tartja.
Az EU-hoz való csatlakozás fontos kritériuma a független igazságszolgáltatás. Tavaly májusban azonban az ukrán hatóságok őrizetbe vették az ország legfelsőbb bíróságának vezetőjét, mert állítólag közel 3 millió dollár értékű kenőpénzt fogadott el. 2022-ben pedig felszámolták a kijevi kerületi közigazgatási bíróságot, amelynek hatáskörébe tartozott az állami szervezetek elleni perek elbírálása, miután kiderült, hogy bírái ott is visszaéltek a hatalmukkal.
Az Európai Bizottság Ukrajnáról szóló 2023-as jelentésének legfontosabb megállapításai között a bizottság megjegyezte, hogy „az új közigazgatási bíróságot kell létrehozni, amely a központi kormányzati szerveket érintő ügyeket kezeli, és amelyet megfelelően átvilágított bírákkal látnak el”. Azonban egyelőre nem hoztak létre új bíróságot a kormányzati szervek elleni ügyek elbírálására, mert az igazságszolgáltatásban sokan ellenállnak a szigorúbb átvilágítási eljárásoknak. Az EU által javasolt reformtervezetek – például a rendőrség átláthatóbbá tétele – pedig kormányzati szinten rendre elakadnak.
(Borítókép: Németh Emília / Index)