Továbbra is elég feszült a hangulat az Egyesült Királyságban, miután több mint egy hete egy 17 éves fiú meggyilkolt három kislányt egy táncórán. Miközben a békés tüntetők egy már kicsivel több mint egy évtizede valós problémára szeretnének megoldást, addig a szélsőjobboldal kisajátította és bevándorlásellenességre váltotta a témát. Pedig a probléma alapja valós, ám ennél jóval összetettebb.
Az elmúlt egy héten rég nem látott jelenetek játszódtak le az Egyesült Királyság több városában is. Miután egy 17 éves, walesi születésű, ám ruandai bevándorlóktól származó 17 éves fiú eddig ismeretlen okokból megkéselt több gyereket egy táncórán a Liverpoolhoz közeli Southportban – akik közül hárman, egy hat-, egy hét- és egy kilencéves kislány sajnos életüket vesztették –, nemcsak a 94 ezer fős északnyugati angol kisvárosban, hanem más városokban is ellepték az utcát a tüntetők.
A Tommy Robinsonhoz köthető, iszlámellenes, szélsőjobboldali English Defence League (EDL) több városban is tüntetéseket szervezett, ahol több ízben is összeverekedtek a rendőrökkel vagy antifasiszta ellentüntetőkkel – akiket kövekkel, petárdákkal vagy szemeteskukákkal dobáltak – Hartlepoolban, Liverpoolban, Southportban és Londonban is.
Miközben kukák és autók mellett Liverpoolban például egy könyvtárat és egy ételosztó központot is felgyújtottak, más városokban mecseteket és bevándorlókat is elszállásoló hoteleket támadtak meg
– vagy legalábbis olyan helyeket, ahol azt gondolták, hogy menekültek vagy muszlimok tartózkodnak.
A tüntetéseket kirobbantó érzelmeket tovább gerjesztette, hogy az egykoron Twitternek nevezett X-en, a WhatsAppon és a Telegramon is hivatalos információk helyett álhírek terjedtek az elkövetőről és annak lehetséges indítékáról – ezek egy részét eleve Robinson terjesztette –, amik tévesen azt állították, hogy az elkövető egy 17 éves, muszlim vallású menedékkérő,
így a zavargássá átváltozó tüntetések immáron nem kizárólag a közbiztonság romlásáról, a kormány és a rendőrség tehetetlenségéről szóltak, hanem egyszerre a menekült- és iszlámellenes érzelmek is felszínre törtek.
Keir Starmer brit miniszterelnök rövid közleményében arról beszélt, hogy „szélsőjobboldali gengszterek” okoznak zavarokat, és minél hamarabbi fellépést ígért ellenük.
Robinson – aki időközben egyébként Ciprusra távozott, és egy ötcsillagos szállodából próbálta meg az angliai tüntetéseket álhírterjesztéssel Skóciára is kiterjeszteni – mellett többek között a frissen parlamenti képviselővé választott Nigel Farage és pártjainak más tagjai, a Reform UK is beszállt a diskurzusba.
Mr. Brexit azt állította, még ennél is keményebb hetek jöhetnek, ha Starmer csak szélsőjobboldalizik és nem foglalkozik a problémákkal, ezenkívül megkérdőjelezte a rendőrség döntését, hogy a 17 éves elkövető támadását nem terroresetként vizsgálja, miközben jelenleg továbbra se tudjuk indítékát, a rendőrség továbbra is vizsgálja a telefonját és a számítógépét.
De rajtuk kívül az idei nyári választás után 14 év kormányzás után ellenzékbe kerülő Konzervatív Pártban is voltak olyanok, akik azt állították, hogy az erőszak teljesen jogos – például Byron Davis, aki azóta már elnézést kért a szerinte meggondolatlan kijelentéséért. Ugyanakkor a tüntetések már nem kizárólag a három áldozatról szólnak, főleg nem azok számára, akik a rendőrökkel és az ellentüntetőkkel összeverekednek, emellett pedig fosztogatnak és gyújtogatnak – az ő elégedetlenségük ugyanis nem ebből, hanem sokkal mélyebbről fakad.
Jól mutatja, hogy mennyire felfokozottak az érzelmek, hogy amikor Keir Starmer koszorút vitt a három, életét vesztő lány emlékére Southportban, többen is kritikus megjegyzéseket kiáltottak a miniszterelnök felé – egy tüntető például azt kérdezte, hány gyerek fog még meghalni, és vajon az övé lesz-e a következő, míg egy másik férfi azt kritizálta, hogy konkrét cselekvés helyett csak egy fénykép erejéig jött az északnyugati angol városba.
Azonban a történetet nem árt itt több szálra bontani: egyrészt vannak a békés tüntetők, akiket leginkább az zavar, hogy Nagy-Britanniában már 2013 óta nő a késsel elkövetett bűncselekmények, az ún. knife crime-ok száma – a csúcs a koronavírus-járványt megelőzően volt, de azóta ismét emelkedik az esetek száma; 2023-ban közel ötvenezer ilyen bűncselekmény történt, amiből kizárólag Londonban volt 15 ezer.
Ráadásul ezeket a bűncselekményeket többnyire fiatalok követik el – bár nem kizárólag, de a halálos támadások esetén a 13–19 éves korosztály 82 százalékában kés a fegyver, míg más korcsoportoknál ennek a fele –, és az áldozataik is többségében kortársaik. Tavaly 42 tinédzser veszítette életét ilyen módon, miközben egy évtizeddel ezelőtt ez a szám 20 volt.
Nem véletlen, hogy Keir Starmer azt ígérte, tíz éven belül meg szeretnék felezni a késsel elkövetett bűncselekmények számát.
Ugyanakkor ez nem kizárólag rendészeti probléma – bár 2018-ban egy kiszivárgott belügyminisztériumi jelentés szerint a rendőrséget ért kiadáscsökkentések negatívan hatottak a megelőzésre –, hanem egyszerre szociális és gazdasági is.
Az elkövetők többsége ugyanis olyan fiatal, akik rossz körülmények között élnek, gyakran őket is abuzálják, nincs jövőképük, emiatt iskolába járás helyett inkább bandákhoz csatlakoznak – nem véletlen, hogy több civil szervezet is foglalkozik a megelőzéssel, egy kampánynak pedig maga Idris Elba a fő arca.
Ehhez a helyzethez pedig nagyban hozzájárult a toryk elmúlt 14 év kiadáscsökkentő gazdaságpolitikája, ami a brexittel és a koronavírus-járvány félrekezelésével csak tovább rontotta a leszakadó családok helyzetét, akiknek gyerekei általában ilyen bűncselekményeket követnek el.
Azaz, mint fentebb összegeztük, sokan egy valódi problémára várnak valódi megoldást a mindössze egy hónapja hivatalba lépett munkáspárti miniszterelnöktől, ugyanakkor a tüntetések ezen jogos követelése elnémul az elmúlt napok szélsőjobboldaliak vandalizmusa miatt.
Tommy Robinsonék és a szélsőjobboldal bizonyos részei ugyanis azt sugallják, hogy a kormány szándékosan hagyja meghalni az angol gyerekeket, hogy legyen hely a bevándorlóknak.
Ez természetesen nem igaz, viszont a helyzetet saját agendájuk hirdetésére és „szakpolitikai” céljaik terjesztésére akarják kisajátítani.
Csakúgy, mint Írországban tavaly novemberben egy hasonló tragikus eset során, ezúttal is a szélsőjobb kisajátította a témát, és azt állította, hogy egy menedékkérő végzett három fiatal angol gyermekkel, emiatt az immáron zavargásokká váló tüntetéseken olyan gondolatokat terjesztenek, miszerint a bevándorlással népességcserét akarnak végrehajtani, és szintén rasszista felütéssel azt állítják, hogy egy faji háború van kibontakozóban a fehérek és a nem fehérek között – pedig mint írtuk, az elkövető maga is brit állampolgár volt.
Ezekre az egyébként nem igaz állításokra pedig nagyon sok angol fiatal vevő, mivel a rossz gazdasági helyzetüket – romló munkalehetőségek a lemaradó régiókban, növekvő bérleti árak, megélhetési költségek növekedése stb. – a bevándorlás következményének tulajdonítják, amire ráadásul nem kizárólag a szélsőjobb kondicionálta őket az elmúlt években.
A migráció kérdése volt a toryk egyik legfőbb kampányígérete, illetve az, hogy megállítják a kis hajókon vagy összeeszkábált tutajokon a szigetországba érkező migránsokat, amely ígéretet egyébként Keir Starmer és a Munkáspárt is magáévá tett.
Miközben a migráció valóban okoz problémákat a szigetországban, a megélhetési költségek emelkedését és a lakhatási válságot nem a migráció okozta, hanem hogy a gazdaság csökkenése miatt több régió leszakad, miközben nem épül elég lakás, ráadásul a brexit, a koronavírus-járvány és az energiaválság miatti gazdasági visszaesés szintén rendkívüli módon megdrágította Nagy-Britanniában az életet, azonban a szélsőjobb ezt az alapvetően összetett problémát egyszerűen a bevándorlásra tolja – tévesen.
Akik most muszlim- és bevándorlásellenes skandalumok közben törnek-zúznak és csapnak össze rendőrökkel, alapvetően e téves, rendkívül rasszista vagy xenofób nézetük és abból adódó elégedetlenségük miatt vonulnak utcára – az elmúlt egy hétben így már közel ötszáz letartóztatás történt, és több mint egy tucat rendőr sérült meg az összecsapásokban.
A szélsőjobboldali huligánokat egyébként olykor számszerűleg több ellentüntető kíséri, akik megpróbálják védeni a mecseteket és a menedékkérőket – őket gyakran a rendőrök próbálják elválasztani egymástól, néha egyébként sikertelenül.
Starmernek és a Munkáspártnak a mézeshetek így igen korán véget értek, hiszen egy rendkívül súlyos rendészeti, szociális és gazdasági problémát kellene kezelniük igen rövid időn belül, miközben emellett politikai haszonszerzés céljából a szélsőjobboldal csak tovább próbálja gerjeszteni a hangulatot.
Egyébként a legutóbbi ilyen nagyobb zavargások még 2011-ben voltak, amikor Starmer még ügyészként dolgozott, így az ott megszerzett tapasztalatait felhasználhatja, hogy e problémát kezelje.
Ugyanakkor a két eset között vajmi hasonlóság van, hiszen akkor egy vélt rendőri túlkapás miatt vonultak utcára randalírozni – egy rendőr jogszerűen lelőtt egy színes bőrű bandavezért, miután ellenállt a letartóztatásnak –, nem pedig három gyerek halálát okozta egy elkövető.
Így rendészeti szempontból a kormány és a rendőrség hamar kezelni tudná a mostani zavargásokat is, azonban bizonyos térségek évtizedek óta tartó gazdasági és szociális hanyatlását megfordítani már nem lesz ilyen egyszerű, ahogy a probléma alapját adó késes bűncselekményeket sem.
Ráadásul azóta a társadalom még inkább polarizálódott, és a mostani szélsőjobboldali huligánok is alapvetően egy téves dolgot tartanak az eset okának, amire megoldást várnának.
(Borítókép: Rendőrök állnak egy szálloda előtt Rotherhamben 2024. augusztus 4-én. Fotó: Hollie Adams / Reuters)