CS Lewis és Marcel Proust regényírókat, valamint TS Eliot és Paul Celan költőket idézte a katolikus egyházfő július 17-én írt és vasárnap nyolc nyelven közzétett levelében, amelyben személyes irodalmi ízléséről is vallott. 

Én a magam részéről szeretem a tragédiákat, mert ezeket a műveket mindannyian saját személyes drámánk kifejeződéseként tehetjük a magunkévá. Amikor szereplőik sorsát siratjuk, lényegében önmagunkat siratjuk, saját ürességünket, hiányosságainkat és magányunkat

– idézi a The Guardian a szentatyát.

Ferenc pápa szerint az irodalomra nem csupán a szórakozás egyik formája, hanem elengedhetetlen kellék a jövő papjainak neveléséhez. Az olvasás hiánya, mint mondta, „súlyos intellektuális és lelki elszegényedéshez” vezethet. 

A katolikus egyház feje ezért radikális irányváltásra szólított fel és nagyra értékelte, hogy néhány szeminárium már figyelmet szentel az irodalomnak, mint a képernyők és a mérgező, felszínes, erőszakos álhírek általi megszállottság ellenszerére. 

Ferenc pápa 1964 és 1965 között irodalmat tanított egy jezsuita középiskolában az argentínai Santa Fében. Ott töltött éveiben ráébredt, hogy „semmi sem kontraproduktívabb” annál, mint, kötelességtudatból olvasni valamit, ezért ő mindig megbeszélte a diákjaival, hogy mit forgatnának szívesen a kötelező irodalom mellett. 

Ferenc pápa írása a személyes élményeken túl az olvasás számos előnyét is említi, többek között a szókincs bővítését, a képzelet és a kreativitás serkentését, a koncentráció javítását, a kognitív hanyatlás és a szorongás csökkentését. A pápa szerint egy jó könyv „oázist nyújthat és távol tarthat minket más, kevésbé egészséges választásoktól”. Arról is írt, hogy az irodalom elősegíti az empátia kialakulását és lehetővé teszi számunkra, hogy mások szemszögéből is megvizsgáljuk az életet.