Az orosz–ukrán háború kezdete óta, és különösen 2024 kora nyarán a magyar kormány mellett számos, a konfliktussal foglalkozó szakértő is felszólította Ukrajnát, hogy kezdjen tárgyalásokat Oroszországgal.

Az érvek változtak, ahogyan Ukrajna helyzete a háborúban ingadozott, de a tárgyalást pártolók jellemzően azt szorgalmazzák, hogy Ukrajna biztonsági garanciákért cserébe engedjen át területeket. Miközben a világ természetesen békés és gyors megoldást szeretne ebben a konfliktusban, mindkét félnek olyanok a stratégiai megfontolásaik, amelyek megakadályozzák, hogy részt vegyenek ilyen tárgyalásokban – hacsak nem történik áttörés bármelyik fél részéről.

Oroszországnak vitathatatlanul több oka van arra, hogy úgy gondolja, folytatnia kell Ukrajna elleni invázióját. Annak ellenére, hogy egyes számítások és nyílt forrású hírszerzési adatok szerint 2024 nyarán naponta több mint 1000 katonát vesztett – ez a háború kezdete óta a legmagasabb szám –, továbbra sem valószínű, hogy még az év vége előtt komoly tárgyalásokba kezd Ukrajnával – írja elemzésében az Army Technology hadtudományi szakportál. 

Valószínűleg több mint 500 ezer orosz halt meg vagy sebesült meg Ukrajnában

Az összesített veszteségszámok ugyanilyen megdöbbentőek. 2024 júliusában Sir Tony Radakin admirális, a brit vezérkari főnök azt állította, hogy a háború kezdete óta több mint 500 ezer orosz halt vagy sebesült meg. Nem lehet kétséges, hogy az orosz civilek érzik a háború folytatásának érzelmi és gazdasági költségeit, de az orosz autokrácia vasmarkolata lehetővé teszi a harcok folytatását.

A pontosság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az orosz Mediazona a BBC orosz nyelvű szolgálatával és az orosz emigráns Meduza hírportállal régóta dokumentálja az orosz hadsereg halottjait. Ők a névről ismert áldozatokat listázzák, többek között helyi lapok híradásai, gyászjelentések és sírfeliratok alapján. Jelenleg közel 60 ezer halottat tudtak beazonosítani, és matematikai statisztikai módszerekkel extrapolálva 120 ezer körülire teszik az elesett orosz katonák számát. Mivel a hadtudományban a sérültek (ezek közé azok tartoznak, akik nem képesek visszatérni a harctérre, vagyis végtagot vesztettek vagy megvakultak) általában a halottak háromszorosát teszik ki, így a nyílt forrásból ellenőrizhető adatok alapján nagyjából alátámaszthatóak a brit vezérkari főnök által közölt számok. 

A háború közvélemény általi támogatását az orosz propagandagépezet erősíti, és nem tolerálják a rendszerrel vagy a konfliktussal szembeni ellenvéleményt. A lakosság feletti ilyen erős ellenőrzés és a hangos kritika hiánya lehetővé teszi Putyin orosz elnök számára, hogy kivárja, hogy Trump korábbi elnök visszatér-e a hatalomba. Ilyen körülmények között Putyin abban reménykedik, hogy Trump elnök nem lesz hajlandó további katonai támogatást nyújtani Ukrajnának, mivel a volt amerikai vezető nyíltan hangoztatta, hogy

Ugyanakkor Ukrajna saját szuverenitásával kapcsolatos aggodalmai távol tartották az ország vezetését a tárgyalóasztaltól. Ráadásul az ukrán fegyveres erők elegendő emberrel és hadianyaggal rendelkeznek ahhoz, hogy belátható időn belül még folytassák a harcot. A magas veszteségek ellenére a közvélemény továbbra is támogatja a háborút Ukrajnában.

Bár Ukrajna kétségbeesetten szeretné, hogy a háború véget érjen, nem fog részt venni olyan béketárgyalásokon, amelyek nem biztosítják jövőbeni függetlenségét, komoly biztonsági garanciákkal megtámogatva. Eddig az orosz kormány nem volt hajlandó ilyen tervekkel előállni, ezért az ukránok továbbra is harcolnak azért, hogy megmentsék hazájukat a megszállástól vagy az annexiótól.

Az offenzívák sikerei erősítették az ukrán morált

A hazafias érzelem azonban nem az egyetlen tényező, amely a harc folytatására ösztönzi az ukránokat. A közelmúltban készült jelentésekből kiderült, hogy az ukrán fegyveres erők komoly kihívást jelentettek az orosz hadseregnek az elmúlt hetekben és hónapokban. Amikor Putyin 2024 tavaszán egy közgazdászt nevezett ki új védelmi miniszterévé, ez arra késztette az elemzőket, hogy

Ukrajna új képessége, hogy orosz területen lévő célpontokat támadjon, lehetővé tette, hogy fegyveres erőik megsemmisítsenek lőszerraktárakat és egyéb stratégiai célpontokat. Az ehhez hasonló támadó műveletek növelik az ukrán morált, és arra ösztönzik a vezetést, hogy folytassák erőfeszítéseiket.

Ahhoz, hogy a háborút teljes körű győzelem nélkül lehessen befejezni, minden félnek hajlandónak kell lennie olyan tárgyalásokra, amelyek valamelyest kielégítik az ellenfél kívánságait. Ezt bonyolítja az a nézet, hogy Oroszország olyan rendezésre törekedne, amely lehetővé teszi számára az átcsoportosítást és az invázió újrakezdését egy jobb pozícióból, míg Ukrajna olyan rendezésre törekedne, amely biztosítja, hogy egy újabb inváziót el lehessen kerülni. Ezek a célok összeegyeztethetetlenek, ami még inkább távol tartja a két felet attól, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek egymással.

Ha Amerika nem olyan elnököt választ, aki hajlandó folytatni az ország európai biztonságba való évtizedes befektetését, akkor fel kell készítenie védelmi iparát arra, hogy egy olyan világrenddel számoljon, amelyet a több kontinensen uralkodó autokraták irányítanak. Eközben az európai államoknak növelniük kell az amúgy is túlterhelt védelmi ellátási láncok termelési kapacitását, hogy támogassák Ukrajnát és az ahhoz közeli államokat, különösen a Baltikumot és Lengyelországot. Sem Oroszország, sem Ukrajna nem lát sok előnyt a háború gyors befejezésére, így a katonai segítség iránti igény és az emberéletekben kifejezett költségek továbbra is fennmaradnak.

A jövő év jelentheti a fordulópontot

Eliot Cohen – aki Condoleza Rice minisztersége idején az Egyesült Államok külügyminisztériumának tanácsadója volt –  szerint 2025 lehet a „döntés éve” az ukrajnai háborúban, mert addigra bármelyik fél kimerítheti a szövetségeseitől kapható segítséget, vagy egy új katonai fejlesztés vagy innováció hirtelen áttörést hozhat az egyik vagy a másik fél számára.

Rusztem Umjerov, Ukrajna védelmi minisztere valószínűleg a 2024-es év hátralévő részét a végjátékra való felkészüléssel fogja tölteni – mondta Cohen. Az ukrán hadsereg „fenntartására” fog összpontosítani; a harchoz szükséges csapatok megtalálására, felszerelésére és egy olyan stratégia megtervezésére, amely megtartja az Ukrajna eddigi offenzívái és ellentámadásai során elfoglalt területeket – írja elemzésében a Pentagonhoz köthető Air and Space Forces Magazine hadtudományi szaklap. 

Oroszország kezdeti inváziója és Ukrajna ezt követő ellentámadása után a háború harmadik szakaszát „támadások és ellentámadások sorozata” határozta meg – mondta Cohen. Szerinte Oroszország legutóbbi sikereinek „borzasztóan magas volt az ára”, de a kezdeményezést megszerezték.

Emily Harding, a CIA és az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának volt munkatársa azt mondta, hogy a háború irányának „egyenes vonalú elemzése” azt sugallja, hogy Oroszország folytatni fogja a komoly eszköz- és élőerő-veszteségekkel járó támadást Ukrajnában.    

Azt kell gondolnunk, hogy Ukrajna legalább a következő egy évben ebben védekező pozícióban fog ragadni, amíg átértékelik a stratégiát

– mondta. Ukrajnának el kell majd döntenie, hogy besorozza-e a 25 év alattiakat, hogy kielégítse az emberanyag-szükségletét, és hogyan tudja „a Nyugattól kapott különböző eszközök garmadáját hatékony, egységes harci erővé” összefogni.

Mike Vickers, az amerikai védelmi minisztérium korábbi hírszerzési helyettes államtitkára és a különleges műveletekért felelős helyettes államtitkára szerint Ukrajna támogatása „erkölcsi szempontból olyan fekete-fehér, amennyire csak lehet ”, és Európa védelme szempontjából is kritikus, amely „nagyon fontos az Egyesült Államok számára a Kínával és Oroszországgal folytatott hosszú távú versenyben”. A vereség Amerika és Európa elszántságának gyengülését jelentené, és azt, hogy Amerika elveszítené a szabad világ vezetőjének státuszát.

(Borítókép: Pierre Crom / Getty Images)