Amikor a Gázai övezetben véget ér a pusztító háború, valakinek kormányoznia kell a területet. Ez egy olyan feladat, amelyet már sokan betöltöttek. A hosszabb távú rendezést célzó megoldások egyike sem kecsegtet sikerrel.
A gázai övezet 1967-es meghódításával Izrael 1994-ig tartotta megszállva az övezetet, majd az oslói béketárgyalások mámoros napjaiban a legtöbb ügy hivatalos ellenőrzését átadta az újonnan létrehozott Palesztin Hatóságnak (bár 2005-ig huszonegy települést tartott még fenn ott). 2006-ban a Hamász megnyerte a palesztin területeken a parlamenti választásokat, 2007-ben pedig erőszakkal kiszorította riválisait a Gázai övezetből. Ezután a Hamász kormányozta Gázát, bár számos izraeli korlátozás mellett, amíg Izrael a 2023. október 7-i támadásokra válaszul el nem távolította.
Ma Gázának nincs működő kormánya.
A kormányzás problémáit még akkor is nehéz lenne megoldani, ha Izrael, a Hamász és az Egyesült Államok egyetértene abban, hogy milyen legyen Gáza jövője, de mindegyiküknek más elképzelése van. A Hamász természetesen túl akar élni, vissza akarja szerezni a hatalmát Gázában, és idővel háttérbe szorítani a Palesztin Hatóságot, hogy uralja a palesztin nemzeti mozgalmat.
Izrael olyan kormányt akar Gázában, amely nem kötődik a Hamászhoz, de közben szkeptikus is a többi létező palesztin szervezettel szemben, amelyek átvehetnék a hatalmat. Izrael azzal vádolja a Palesztin Hatóságot, amely Ciszjordánia nagy részét ellenőrzi, és hosszú ideje együttműködik Izraellel a Hamász elnyomása érdekében, továbbá fenntartja a szélsőségekkel szembeni toleráns hozzáállást, ezzel hallgatólagosan bátorítja a terrortámadásokat. Az Egyesült Államok reméli, hogy a Palesztin Hatóság fogja irányítani Gázát, és végül hitelesebb partnerré válik a régóta keresett kétállami megoldásról szóló tárgyalásokon – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében Daniel Byman, a Georgetown Egyetem biztonsági tanulmányok programjának professzora és a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának hadviselés, irreguláris fenyegetések és terrorizmus programjának vezető munkatársa.
Gáza jövőjének rendezésére számos lehetőség áll fenn – de egyik sem ideális. Némelyik túl erősnek hagyja meg a Hamászt; mások a terület költséges megszállását igénylik Izrael vagy külföldi hatalmak részéről. A rossz lehetőségek közül a legjobb az lenne, ha a Palesztin Hatóság irányítaná Gázát, de mivel mind a Hamász, mind Izrael ellenzi a Palesztin Hatóság pozíciójának bármilyen növelését, ez a lehetőség kevéssé tűnik valószínűnek. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek növelniük kellene a Palesztin Hatóság által vezetett kormány esélyeit azáltal, hogy egyfelől keményebb nyomást gyakorolnak Izraelre ennek a lehetőségnek az elfogadása érdekében, másfelől viszont növelik a Palesztin Hatóság biztonsági és adminisztratív kapacitását, és követelik, hogy a Palesztin Hatóság jelenlegi vezetése mondjon le. Ezzel az Egyesült Államok talán elkerülheti a legrosszabb forgatókönyvet.
A legvalószínűbb forgatókönyv viszont Gáza számára sajnos az, hogy bukott állammá válik, amelyben a Hamász fenntartja a hatalmát, és az izraeli hadsereg rendszeresen megszállja a területet, hogy elnyomja a terrorcsoportot. Egy ilyen eshetőség szerint a palesztinok továbbra is szenvednének, de a nemzetközi felháborodás csökkenne, mivel az emberek világszerte érzéketlenné válnának az erőszakkal szemben. Washingtonnak fel kell készülnie egy olyan Gázára, amelyet állandóan erőszak és éhínség sújt – miközben mindent megtesz, amit csak tud, hogy megakadályozza ezt a végkifejletet.
A Gázai övezet egyik lehetséges jövője az, hogy Izrael teljesen visszafoglalja a területet. Izrael jelentős katonai jelenléttel rendelkezik ott, de nem igazán irányítja az övezetet a mindennapokban – sőt senki sem irányítja. Különböző nemzetközi jótékonysági szervezetek, mint például az UNICEF és az Orvosok Határok Nélkül, nyújtanak bizonyos szolgáltatásokat, de a folyamatos harcok, a Gázába irányuló árukra vonatkozó izraeli korlátozások és a terület egészségügyi infrastruktúrájának pusztulása akadályozza őket. Ha Izrael hivatalosan újra elfoglalná Gázát, akkor az ő feladata lenne a törvényesség és a rend biztosítása, az olyan szolgáltatások működtetése, mint a szennyvízelvezetés és az oktatás, összességében a kormányzati feladatok elvégzése.
A lehetőségek spektrumának másik végén az áll, hogy Gáza lényegében visszatér az október 7-e előtti állapotokhoz, azaz a Hamász nehezebb körülmények között, de ugyanúgy uralná Gázát, mint 2007 és 2023 között. Izrael haragja keményen sújtotta a Hamászt, elpusztítva katonai infrastruktúrájának nagy részét, és megölve számos tagját. A terrorszervezet azonban továbbra is a legerősebb palesztin szereplő maradt az övezetben, és visszaszerezheti az ellenőrzést. Ezután Gázát bázisként használhatná fegyveres erőinek újjáépítésére, támadásokat indíthatna Izrael ellen, és helyreállíthatná kormányzati hitelét. Ez esetben Izrael továbbra is rendszeresen csapásokat mérne a Hamászra, megpróbálná megölni vezetőit, és megakadályozni az újraszerveződését. Izrael mellett pedig Egyiptom is szigorúan korlátozná a gazdasági tevékenységet a területen.
Ha a Palesztin Hatóság venné át az irányítást, az arab országoknak könnyebb lenne együttműködniük Izraellel Gáza újjáépítésében. Sok arab kormány gyűlöli a Hamászt a Muzulmán Testvériséghez és Iránhoz fűződő kapcsolatai miatt, amelyek politikai mumusok Egyiptom, Szaúd-Arábia és különösen az Egyesült Arab Emírségek számára. Ugyanakkor az arab kormányok számára politikailag kockázatos Izraellel együttműködni, mivel Izrael rendkívül népszerűtlen a polgáraik körében, különösen akkor, amikor naponta gyilkol palesztinokat. Ha Izrael engedményeket tesz a Palesztin Hatóságnak, és előrelépést ígér a kétállami megoldás felé, az arab vezetők igazolhatják az Izraellel való együttműködést, mert megmutathatják népüknek, hogy nem hagyják cserben a palesztinokat. A Gázai övezet és Ciszjordánia vezetésének egyesítése pozitív lépésnek tűnne a palesztin állam létrehozása felé – ezt a célt az Egyesült Államok is támogatja, de az izraeliek körében népszerűtlen.
Az izraeli vezetők kevés részletet árultak el arról, hogy szerintük hogyan kellene Gázát kormányozni. Egyesek azonban felvetették, hogy a Hamász vagy a Palesztin Hatóság helyett helyi, független palesztin vezetők vagy technokraták vennék át az irányítást. Egy ilyen kormányzat decentralizált lehetne, Gáza egyik részében egy klánvezető, a másikban pedig egy helyi politikus lenne a felelős. Izrael maga is ellenőrizhetne bizonyos övezeteket, és segíthetne a helyi gázai vezetőknek az övezet többi részének igazgatásában, nemzetközi támogatással felügyelve az újjáépítést, és segítve a kormány mindennapi munkáját. Végül az Egyesült Államok vagy más külföldi országok átvehetnék Izrael szerepét. Rövid távon néhány palesztin valószínűleg örömmel fogadna egy olyan kormányt, amely képes lenne alapvető szolgáltatásokat nyújtani, és amely kisebb kockázatot jelentene az Izraellel szembeni újabb háború kirobbantására.
A különböző palesztin alternatívák gyengeségei miatt egy másik lehetőség, hogy kívülállók ellenőrzik Gázát de facto gyámság formájában, ahogyan Koszovóban és Kelet-Timorban történt.
Az ENSZ 1999-ben létrehozott kelet-timori átmeneti közigazgatása többek között bírákat nevezett ki, szabályozta a gazdaságot és képezte a köztisztviselőket. Ha a Gázai övezetben jön létre egy ilyen megállapodás, az önmagában is eredményt hozhat, vagy felhasználható lenne egy másik forgatókönyvhöz való átmenet során. Az ENSZ égisze alatt működő, esetleg arab és európai országok tisztviselőiből és erőiből álló megbízott hatalom gondoskodhatna a biztonságról és a szolgáltatások igazgatásáról. Még ha a vagyonkezelő nem is harcolna közvetlenül a Hamász ellen, jelenléte megfosztaná a csoportot az adóbevételektől és a terület irányításából származó legitimitástól. A harmadik fél általi ellenőrzés még az esetleges izraeli–palesztin béketárgyalásokat is megkönnyíthetné, ha a terület kezelője olyan palesztin politikai vezetőket nevelne ki, akik hazai és nemzetközi legitimitást élveznek.
Ma Gázában káosz uralkodik. Ha nem kerül sor új kormány felállítására, a harcok befejezése után valószínűleg továbbra is marad a káosz. Valójában Gáza úgy járhat, mint Szomália, ahol a polgárháború, a bűnözés és a humanitárius válságok a normálisak, néhány viszonylag nyugodt zónán kívül. Gáza gazdasága romokban hever. A területnek több tízmilliárd dollárnyi újjáépítési segélyre lesz szüksége, és senki sem áll sorba, hogy ezt felajánlja. Az izraeliek nem engedik többé, hogy a gázaiak Izraelben dolgozzanak, és óvakodnak attól, hogy olyan árukat engedjenek be az övezetbe, amelyeknek lehetséges a katonai felhasználása. Néhány izraeli számára a kormány nélküli Gáza jobbnak tűnhet, mint a Hamász uralma, de az anarchia óriási kockázatot jelent. A gázaiak megpróbálhatnak Egyiptomba menekülni, amely már most is szenved a gazdasága összeomlásától, a Sínai-félszigeten zajló, alacsony szintű konfliktustól és a kevéssé legitim kormánytól. A nyomor és az erőszak légköre pedig megkönnyíti a Hamász vagy bármely más erőszakos csoport számára, hogy terroristákat toborozzon.
(Borítókép: Palesztinok térnek vissza Khan Júnis keleti oldalára, miután az izraeli erők kivonultak a területről egy rajtaütést követően 2024. július 30-án. Fotó: Hatem Khaled / Reuters)