A lassan két és fél éve tartó, Ukrajna elleni orosz invázió kezdetén az oroszok egyértelműen a 2014-ben annektált Krím félszigethez közeli ukrán tengerparti részeket is ellenőrzésük alá akarták vonni. A végső cél egy ütközőzóna létrehozása lett volna a Donyeck-medencétől egészen Odesszáig.
A dolog azonban nem ment simán. Az ukránok védték a part menti területeket, amelyeket az oroszok közép hatótávolságú rakétákkal támadtak a szárazföldről, és hajókról a Fekete-tengerről. Partra szállással csak elvétve kísérleteztek a nagyobb emberveszteség elkerülése érdekében, általában a part menti vizeket igyekeztek ellenőrzésük alá vonni. Azonban nem kellett sokat várni az ukrán ellencsapásokra, amelyek egyértelműen az orosz haditengerészet fekete-tengeri flottájának legdrágább és legértékesebb darabjait vették célba.
Alig két hónappal a háború kezdetét követően – 2022. április 13-án – a flotta zászlóshajóját, a Moszkvát érte találat, majd elsüllyedt. Sok tengerészt vesztettek az 510 fős legénységből, pontos adatokat az orosz hadügy nem közölt.
Nagyjából 2023 nyarán indította el a nem túl félelmetes erejű ukrán haditengerészet az ellencsapásokat. Kombinált stratégiát alkalmazva hol rakétákkal lőtték az orosz hajókat, hol szabotázsakciókban robbantották fel az ellenséges járműveket, leginkább azonban bombával felszerelt tengeri drónokkal mértek csapást az orosz haditengerészeti egységekre. Az egyre szaporodó veszteség eredményeként az orosz hadihajókat elkezdték kivonni a krími Szevasztopol kikötőjéből.
Egy évvel később – 2024 júliusában – az ukrán haditengerészet szóvivője arról számolt be újságíróknak, hogy az orosz flotta utolsó járőrhajója is elhagyta Szevasztopolt. Hozzátette, sikeres volt tehát Kijev tengeri ellentámadása, melynek végére megrongálták vagy megsemmisítették az orosz haditengerészet állományának harmadát. Ezt a számot később a brit Védelmi Minisztérium pontosította, és e szerint az orosz flotta egyötödét tették harcképtelenné az ukránok.
Ez persze rávilágít arra is, hogy ha az ukrán haderőfejlesztés az elmúlt években nagyobb figyelmet fordított volna a haditengerészet bővítésére, akkor egyértelműen korábban is kiszoríthatták volna az orosz hajókat a Fekete-tenger északi részéről.
Persze nem csak katonai szempontból volt fontos Kijev számára az orosz flotta kiűzése a Fekete-tengerről. A háború első évének nyarán kiderült, hogy a megsemmisített és használhatatlanná tett fekete-tengeri kikötőkből, amelyek előtt ott álltak az orosz hadihajók, nem lehet exportálni ukrán gabonát, ami pedig Ukrajna bevételeinek nagyon jelentős részét adta a háború előtt.
Mivel Oroszország a térség másik nagy gabonaexportőre, így ha az egyik versenytárs rossz helyzetbe kerül, abból bizony a másik fél profitál. Ezért sem engedték ki az oroszok az ukrán gabonával megrakott teherszállítókat a Fekete-tengerre. Végül hosszas tárgyalások után 2022 nyarán Moszkva és Kijev külön-külön írt alá megállapodást Törökországgal – az ENSZ segítségével –, hogy egy folyosót nyitnak a tengeren a Boszporusz irányába a teherhajók számára. Egy évvel később Moszkva felmondta a megállapodást, és visszaállította a blokádot. Vélhetően ez is ösztönözte az ukránokat, hogy fokozzák az orosz flotta elleni átfogó támadásukat.
Az ukrán gazdaság tönkretételének legegyszerűbb módja, ha valaki a mezőgazdasági termőterületekre mér csapást. A háború előtt az ukrán földterület 70 százaléka állt művelés alatt, ma már csak harmadával kisebb terület alkalmas mezőgazdasági termelésre. Az orosz támadás eredményeként több tízezer hektárnyi föld vált használhatatlanná, és földművesek ezrei vesztették életüket. A rakétatámadásokban sorra semmisültek meg a déli ukrán területek kikötőinek gabonaraktárai és árurakodó liftjei, a kikötők előtti vizeket elaknásították és lehetetlenné vált a vízi kereskedelem.
A háború előtt az ukrán mezőgazdasági szektor egyik óriása volt a Nibulon cég, melynek tulajdonosa, Andrij Vadaturszkij az El Pais című spanyol lapnak beszélt arról, hogy végül 4 millió euróért vett egy aknamentesítő hajót, amelynek segítségével bendították a gabonaszállításokat. Arról is beszélt, hogy a háború első évében cége 460 millió eurós veszteséget könyvelhetett el, míg 25 ezer hektárnyi földterületét az oroszok foglalták el. Alkalmazottai közül 24 meghalt, 654-et pedig besoroztak.
Az elmúlt egy évben lassan kezdenek magukra találni. 2022-ben a gabona tonnánkénti szállítási költsége 11 euró volt, majd a háború miatt ez az ár felszökött tonnánként 140 euróra. Most már némileg normalizálódott a helyzet, köszönhetően a költségcsökkentésnek, így ma már a tonnánkénti szállítást leszorították 57–67 euró közé. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt 12 hónapban 3,2 millió tonna gabonát tudtak külföldre szállítani.
Az ukrán export zömét a mezőgazdaság adja, mert a nehézipar és a kohászat gyakorlatilag kikerült Kijev ellenőrzése alól, miután a Donyeck-medencét az oroszok megszállták, és önhatalmúlag Oroszországhoz csatolták, vitatott módon tartott helyi népszavazások eredményeként.
Az 1. útvonal: teherautókon, kamionokon Ukrajna nyugati határához viszik az árut, és általában Lengyelországon keresztül jut be az Európai Unió területére.
A 2. útvonal: szintén szárazföldön viszik az exportra szánt terményt a dunai kikötőkhöz (Renibe vagy Izmailba – ahogyan a térképen is látható, Ukrajna a Moldova alatti részen határos Romániával), majd ott berakodnak, és irány a Fekete-tenger.
A 3. útvonal: a blokádmentes odesszai kikötőből hajóznak végig a part mentén a Fekete-tengeren két NATO-tagállam – Románia és Bulgária – felségvizein, és érik el a Boszporuszt, majd a török vizeket. Ez ugyan hosszabb, költségesebb, de biztonságos.
A második és a harmadik esetben az útvonal ugyan több időbe és pénzbe kerül, viszont ezáltal folyamatossá vált az ukrán export. Az adatok egyébként magukért beszélnek, amint azt a gazdasági miniszter helyettese újságírók előtt felvázolta.
A júniussal zárult 12 hónapos időszakban Ukrajnának sikerült 70 millió euró értékben eladni külföldön gabonát (zömében kukoricát) és olajos magvakat,
valamint rekordmennyiségű napraforgóolajat, amiből a háború előtt az ország még piacvezető volt.
Az orosz támadást megelőző években a kivitt ukrán mezőgazdasági termékek értéke elérte a havi hatmillió eurót. Miután 2023-ban az oroszok felrúgták a gabonaszállításra vonatkozó megállapodást, ez a mennyiség leesett havi 2 millió euró értékű árura.
A rugalmasság, a kreativitás és az elkötelezettség, no meg az ukrán vállalatok befektetései elengedhetetlenek voltak a külföldi szállítások talpra állításánál, de ami a legfontosabb volt, hogy sikerült kiűzni az orosz flottát a fekete-tengeri kereskedelem útjából, és biztosítani a szabad hajózást és szállítást.
(Borítókép: Egy ukrán gabonát szállító hajó az odesszai kikötőben 2024. január 15-én. Fotó: Ukrinform / NurPhoto / Getty Images)