A „képzeletben” zajló háború elvonja a figyelmet a valóságban zajló háborúról – vallja egy orosz szerepjátékos. Oroszországban egyre népszerűbbek a szerepjátékok, ráadásul az állami adminisztráció és a politikai képviselői érdeklődnek leginkább iránta, akik a hétköznapokból menekülve a Gyűrűk Ura vagy a Trónok harca világába menekülnek.
Miután befejezik a törvényjavaslatok megvitatását, a zárt körű megbeszéléseket és a polgárok fogadását, az orosz tisztviselők és politikusok közül sokan azzal töltik a hétvégéjüket, hogy erdei gyakorlóterepekre mennek, tündének tettetik magukat és szerepjátékokat játszanak – írja a Vjorsztka független orosz lap, amely kielemezte, hogy
a hatalom képviselői közül kik vesznek részt szerepjátékokban, hogyan bánik a Kreml a tolkienistákkal, és milyen játékgyakorlatokat valósítanak meg.
Alekszej, a fővárosi polgármesteri hivatal alkalmazottja gyerekkorában még elhaladt a szerepjátékok és John Ronald Reuel Tolkien könyvei mellett, azonban felnőttkorában utolérték ezek. Az akkor 30 éves Alekszej már elkezdte megmászni a fővárosi ranglétrát, és a város egyik legnagyobb hivatalának pénzügyeivel foglalkozott.
Néhány évvel ezelőtt, az egyik városnapi ülés után, menyasszonyával (ma már feleségével) elmentek sétálni a Szokolnyiki parkba. Ott a lány elmondta leendő férjének, hogy kedvenc könyve a „Gyűrűk Ura”, és hogy hétvégenként szeret „botokkal futkorászni” a Moszkva melletti erdőkben szerepjátékok résztvevőjeként.
Alekszej ekkor felnevetett és gyerekesnek nevezte a hobbiját. De néhány nap múlva a lány elhozta neki Tolkien trilógiáját. Alekszej hat hónappal később olvasta el, amikor a koronavírus-járvány miatt otthonról kezdett dolgozni, a hobbitok, orkok és varázsgyűrűk világa pedig rabul ejtette a fiatal tisztviselőt.
„Esküszöm, néhány napig egyáltalán nem dolgoztam, amíg el nem olvastam az egészet a borítótól a borítóig” – mondta Alekszej a lapnak. „Ez volt az első alkalom, hogy belenéztem egy könyvbe, hogy megnézzem, hány oldala van még hátra, és felháborodtam, hogy nem maradt olyan sok” – tette hozzá.
A világjárvány után, már 2022-ben, a menyasszonyával elment az első rendezvényre, az éves tolkienista találkozóra. Ott Alekszej egy tündét játszott. Majdnem egy hónapot töltött azzal, hogy kitalálja a jelmezt, majd a barátnője a vázlat alapján megvarrta. Alekszej a menyasszonyával együtt bálokon táncolt, előadásokat hallgatott a Professzor – ahogy a tolkienisták nevezik kedvenc szerzőjüket – műveiről, és megtanult vívni.
Ott tudta meg, hogy idősebb kollégái és munkahelyi ismerősei közül néhányan tolkienisták voltak. Mint Alekszej a lapnak elmondta,
Néhányan közülük az üzleti életben és a politikában is jelentős karriert futottak be.
„Nem is gondolnád, hány hivatalnok és politikus szerepjátékos vagy volt korábban szerepjátékos” – állította Alekszej. Ő maga most kiemelkedő pozíciót tölt be a polgármesteri hivatalban, lányát neveli, és már nem tud olyan gyakran szerepjátékos eseményeken részt venni, mint korábban. „De a manóköpenyt megtartom, ne is kételkedjetek benne” – mondta mosolyogva.
Ha lánya nagyobb lesz, a fővárosi hivatalnok azt tervezi, hogy vele és feleségével közösen szervez egy „családi kirándulást” valamelyik nagyobb játékra. Elmondása szerint Tolkien könyvei, valamint Andrzej Sapkowski „Vaják” és George R. R. Martin „A tűz és jég dala” című művei iránti szenvedélye nagyban segíti őt munkájában.
Egy másik, a játékokon részt vevő tisztviselő – aki azonban az Ukrajnával vívott háború kitörése óta hanyagolja a hobbit – azt mondta, hogy a szerepjátékokban leginkább az tetszett neki, hogy „lehetősége volt lazítani”.
Nem te vagy, hanem egy kocsma vagy egy bordélyház tulajdonosa, egy boltos vagy egy íjász. Nincs éves jelentésed vagy megrovásod a feletteseidtől, hanem báránycomb, sör egy fakorsóban és egy csinos parasztlány csipkés ruhában
– mondta álmélkodva. Azokon a játékokon, amelyeken járt, különösen a 2010-es években, mindig volt bőven alkohol és szex, ami nem akadályozta meg a résztvevőket abban, hogy eljátsszák a szerepüket. Arra a kérdésre, hogy miért nem vesz részt többé a játékokon, a tisztviselő így válaszol: „Ami számomra lehetetlennek tűnt, az 2022-ben valósággá, míg a játék feleslegessé vált. Túl sok valódi kockázat és valódi vér lett körülöttem.”
A hivatalnok Alekszejnek az a meggyőződése, hogy a jelenlegi orosz politika „erősen játékalapú”. „Bármire is tekintünk vissza – Prigozsin lázadása, a »különleges katonai művelet« –, minden egy kicsit olyan, mint egy játék” – közölte. „A játékban nagyon gyakran vannak erős binárisok, bináris kódok, bennfentesek és kívülállók. És ez az a világ, amiben most élünk, és akárcsak egy harci szerepjátékban, meg kell védenünk a normáinkat, a zászlónkat.” Azt állította, hogy néhány ismerőse – köztük a moszkvai polgármesteri hivatal rangidős tagjai – azért mentek háborúba, hogy „felhasználják harci tapasztalataikat”. Sokan közülük „nagyon jól tudnak harcolni” és jártasak a különböző fegyverekben, bár általában hideg fegyverekben – tőrök, kardok, palástok. „Egy igazi játékos mindig a maximális hihetőségre törekszik” – állította Alekszej. „És mi lehet hihetőbb, mint a valós harcok?” Tudomása szerint „harcos, mágus és törp” társai már visszatértek a frontról, egyikük sem sérült meg súlyosan.
Oroszországban a szerepjátékipar a 80-as években született meg, nem sokkal azután, hogy megjelent a Gyűrűk Ura első hivatalos fordítása az országban. A 90-es években Krasznojarszk közelében került sor az első „Hobbit-játékokra”. Ezeket elkezdték minden évben megtartani, az egyik összejövetelen részt vett Alekszej Nyecsajev, az Új Emberek párt későbbi elnöke is, aki akkor a varázslót, Gandalfot játszotta. Most ugyan maga az „Új Emberek” vezetője nem vesz részt szerepjátékokban, de „aktívan érdeklődik a hírek iránt, kérdéseket tesz fel” – nyilatkozták a lapnak.
Később a játékokat más fantasyművek alapján is elkezdték megtartani, beleértve George R. R. Martint, Andrzej Sapkowskit, J. K. Rowlingot és másokat. Aztán divatba jöttek a posztapokaliptikus világokról szóló játékok, köztük a Fallout-univerzum. Egyes játékokon már több ezer ember vett részt. A szerepjátékos tömeg középpontjában akkoriban a nagy egyetemek, köztük a Moszkvai Állami Egyetem diákjai és végzősei álltak. Ők voltak azok, akik például a ma is létező, ma is rendezvényeket tartó „Aranyerdők” nevű kreatív klub alkotói lettek. A 90-es és a 2000-es években a szerepjátékos társaság résztvevői voltak a nagy politikai stratégák és politikusok is, köztük Szergej Pereslegin futurológus, Vlagyimir Szolodov, a Kamcsatka határterület kormányzója, Oleg Matvejcsev parlamenti képviselő és sokan mások. Erről egy, a szerepjátékos közösséghez közel álló, ismert moszkvai politikai stratéga mesélt Vjorsztkának.
Az elnöki adminisztráció első helyettes vezetőjének, Szergej Kirijenkónak a környezetében sok a szerepjátékos. „A Roszatomban is rengetegen vannak, őket Pereszlegin oktatja” – mondja egy, a szerepjátékos közösséget jól ismerő politológus. „Általánosságban elmondható, hogy a Kirijenkót körülvevő személyek között sok a tolkienista, beleértve a legközelebbi tanácsadóit is.” Szerinte „Kirijenko maga nem az, de a játékgyakorlatok sem idegenek tőle”. Az elnöki adminisztráció vezetőjének első helyettesének „játékgyakorlatain” a személyi állomány kedvenc tréningjeit értjük – beleértve az Orosz Elnöki Nemzetgazdasági és Közigazgatási Akadémia „kormányzói iskoláját” is – emlékezett vissza a résztvevője. „Az első folyamat volt a szikláról való leugrás és egy mozgó páncélozott szállítókocsi alá fekvés, és akik átmentek a képzésen, azokból miniszterek és kormányzók lettek” – kommentálta a forrás. „Mi ez, ha nem egy hűségjáték jutalmakkal?” – kérdezte.
A szerepjátékokat kedvelő tisztviselők és politikusok többsége már nem vesz részt bennük, de vannak olyanok, akik továbbra is járnak a gyakorlóterekre. „Sok kormányzóhelyettes van, valamiért többnyire szibériai régiókból, valamint az elnöki adminisztráció és az Állami Duma munkatársainak alkalmazottjai” – mondja egy politikai stratéga, aki maga is részt vesz a szerepjátékokban. Elmondása szerint egész hektárnyi erdőt és mezőt vagy kempinget bérelnek ki ilyen rendezvényekre leggyakrabban Moszkva külvárosában és a Leningrádi területen. A nagy játékok átlagos létszáma 2000-3000 fő. A játék eredeti cselekményét a mestercsapat írja elő, a játékosok ez alapján improvizálják a szerepüket. A mesterek határozzák meg a szerepek és helyszínek hozzávetőleges listáját is, az elkészített jelmezeket fotó alapján hagyják jóvá. „Például egy Trónok harca alapján készült játékban lehet egy helyszín a Highgarden bordélyház, és ott lesznek a saját papjaik, harcosok, koldusok és így tovább – mondta a lap beszélgetőpartnere. „A játék során küldetéseket lehet teljesíteni”, és szerinte külön öröm a játékra való felkészülés, amikor jelmezeket varrnak és forgatókönyveket beszélnek meg.
De a tisztviselők körében elterjedtebbek a „kabinetjátékok” és az olyan társasjátékok, mint például a Dungeons&Dragons, amelyet ismerősei szerint például az Ivanovói terület kormányzója, Sztanyiszlav Voszkreszenszkij is szívesen játszik, de a politikus nem válaszolt a Vjorsztka megkeresésére.
A jelenleg népszerű vállalati képzéseken a játékgyakorlatok alkalmazása nem új keletű. Szerelmeseik nem szabványos – és a teszteléshez közel álló – gyakorlatokat alkalmaznak a tanulók tanítására.
Alekszej Nyecsajev, az „Új Ember” jelenlegi vezetője és a Faberlic alapítója például évek óta szervez „Kapitányok” képzést az Orosz Nemzetgazdasági és Közigazgatási Akadémia üzleti karának hallgatói számára. Ezeken a „politikához közeli tömeg” vett részt, emlékszik vissza a moszkvai politológus. Több kastély lakosságát ábrázolták, amelynek urai úgy döntöttek, hogy megtámadják egymást. „Valahol 500 és 1000 ember volt ott, és ez egy rendkívüli tolkienista játék volt, méghozzá szigorú szabályokkal” – mondja. „Élelmet például csak játékpénzből lehetett vásárolni, és aki rosszul játszott, az valóban csak kétszer evett öt nap alatt.” Nyecsajev cégeinek felsővezetői „kénytelenek voltak valami pástétomot becsempészni a mélyedés alá, amiért végül egy egész csata kezdődött” – mondta a forrás.
Azok számára, akik nem állnak készen arra, hogy részt vegyenek ilyen eseményeken, tréningeket szerveznek, néha többnaposokat is, ahol hipotetikus helyzeteket játszanak el különböző univerzumokban és fantáziavilágokban. Ott cégek alkalmazottjait vagy hatóságok képviselőit kérik fel arra, hogy döntsék el például, mit tegyenek egy kataklizma, egy államcsíny vagy nem létező lények támadása esetén. A regionális közigazgatások képviselői és a vállalatok felsővezetői vesznek részt ilyen játékokban, néha kártyák és más játékkellékek segítségével. Erről egy hasonló tréningeken részt vett politikai stratéga és a Rosznyefty beszélgetőtársa mesélt a Vjorsztkának. Az olajvállalat képviselői számára az ilyen képzések a világjárvány után újraindultak. „És közben például harcolhatunk orkok ellen, vagy eldönthetjük, ki lesz hobbit, és ki viszi a gyűrűt Mordorba” – mondta egy olajipari forrás. „Nekem tetszik, szórakoztató, és a játékos fiatalságomra emlékeztet” – tette hozzá.
Az egyik vezető vállalat az ilyen játékképzés területén a „Guild of Gaming Practitioners” Union, amelyet Alekszej Jacina és Natalya Malchenko tolkienisták alapítottak. A cég a kereskedelmi és banki szektorból érkező emberekkel dolgozik – mondta el a lapnak két beszélgetőpartner, akik ismerik az alapítókat.
„A játékaik teljesen különbözőek, más-más bevezető feladatokkal, különböző körülmények között ötvözhetik a teatralitás elemeit, lehetnek egyszerűen pusztán logikaiak, lehetnek kártyás, zsetonos vagy kockás társasjátékok” – mondta egyikük. „Ez többek között a bankok felsővezetői számára történik, és erre azért van szükség, hogy a tisztviselők vagy üzletemberek teljes mértékben felfedhessék potenciáljukat szimulált helyzetek segítségével.” Szerinte a játékok sokkoló és stresszelemeket is tartalmazhatnak, ami segít a résztvevőknek abban, hogy jobban megismerjék önmagukat és a kollégáikat.
Az ismert politikai stratéga szerint az elmúlt években a játékokban való részvétel egyre inkább „hobbiból üzletté” változott. „Amikor elkezdtük mindezt csinálni, függönyből készült köpenyek és sílécekből készült kardok voltak, nem került semmibe” – emlékezett vissza. „És ahogy nőtt a kereslet, úgy kezdtek emelkedni a költségek.” Korábban a játékdíjat kifizetni nem tudó résztvevőknek néha „le kellett dolgozniuk” a beugrót, „gödröket ásni, szemetet kivinni, fát vágni”.
Mostanra ez a játékgazdaság közelebb került egy vállalkozáshoz. A nagy műhelycsoportok igyekeznek nyereséggel zárni a játékot. Általában a nyereség 100-200 ezer rubeltől egymillió, több millió rubelig terjedhet
– közölte a forrás. „Nos, ez nem valami őrült bevétel, de ettől függetlenül azért megpróbálnak némi profitot termelni” – tette hozzá.
Ideális esetben a nagy műhelyek szeretnének megállapodni azon régiók hatóságaival, ahol az összejövetelek zajlanak, hogy a dekorációk a játékok után is állva maradjanak, és többször is felhasználhatók legyenek. „Így történik ez például Kanadában, ahol Ottawa közelében 5-10 ezer fős játékokat tartanak” – mondta a politikai stratéga. „Ott mindent megszerveznek, műhelyek tulajdonában van egy gyakorlópálya, ahol mindez zajlik, és a különböző csapatok évek óta fektetnek be ennek a helynek a felszerelésébe, ott építenek maguknak állandó házakat, egy állandó helyet a sátraknak, csatornákat, játékhelyszíneket.” Oroszországban „sok jogi nehézség” van ezzel kapcsolatban, mert „a régiók és települések hatóságai nem nagyon szeretik, ha kulturális rendezvényeket szerveznek”. „Vagyis ahhoz, hogy építsenek valamit, meg kell tervezni ezeket az építményeket, figyelembe kell venni a földterület típusát, rendeltetését, Oroszországban mindez nagyon nehéz, ezért a helyszíneket felállítják, majd lebontják” – jelentette ki a beszélgetőpartner.
A Vjorsztka által megkérdezett politikusok és tisztviselők szerepjátékos összejöveteleinek résztvevői egyetértenek abban, hogy a 2022-ben kezdődött háború nem befolyásolta túlságosan a játékvilágukat. Kivéve, hogy a játékok először kevésbé voltak keresettek, mivel az emberek túlságosan féltek vagy túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy elmenjenek rájuk, de egy idő után a korábbinál is népszerűbbé váltak, mondja Alekszej, a moszkvai polgármesteri hivatal tisztviselője. „Egyre nő a kereslet a szórakoztatóipar iránt, ki mit szeret, látta a híreket az alkoholfogyasztás növekedéséről?” – kérdezte.
Itt is ugyanez a helyzet. Az embereknek szükségük van arra, hogy eltereljék a figyelmüket, és amint lehet, el is terelik
– fejtette ki.
Egy, a szerepjátékos közösséget jól ismerő fővárosi politikai stratéga szerint a játékok iránti érdeklődés nem változott a háború miatt. Ami változott, az a felszerelések ára, a jegyek ára azokba a régiókba, ahol a játékokat tartják, és egyes esetekben a tagdíjak ára. „Fogalmazzunk így: tündének lenni már nem olcsó” – viccelődött. „A legegyszerűbb jelmez is több tízezer rubelbe kerül, ha nem függönyben akarsz menni. Sok résztvevő, főleg a hölgyek, pedig szeretik, ha minden játékhoz készítenek maguknak egy-egy ruhát, majd tematikus fotózást tartanak. Az ilyen ruhák még drágábbak, plusz a cipők, ékszerek, smink, a fülpárna, ha mindez minőségi, akkor nem olcsó. Drága a repülőgép, és drága a vonattal való utazás is.” Egyes játékoknál, például a Warhammer univerzumban egy jelmez ára a rengeteg részlet miatt elérheti a 100-200 ezer rubelt. Az emelkedő árak miatt néhány kisebb játékot töröltek vagy elhalasztottak, a szervezőknek egyre nehezebb lett előteremteniük a rendezvényhez szükséges összeget.
A résztvevők egy átlagos játékra való utazás teljes költségét körülbelül 50 ezer rubelre becsülték (jelmez minimum 15-20 ezer rubel, cipő, ékszerek és szépségápolási termékek 20 ezer rubel, utazás a játék helyszínére és az ahhoz való hozzájárulás 10-15 ezer rubel). A díj költségei tartalmazhatják a játékban való részvétel árát, valamint a „környezetvédelmi” hozzájárulást és a „csapat” hozzájárulást a csapat által szükséges tárgyakra. Körülbelül ugyanennyibe (50-60 ezer rubel) került 2022-ben a frontra mozgósított emberek összegyűjtése.
Egy teljes értékű játék egy vállalat számára – például 30 ember számára – többszörösébe kerül, mivel ki kell fizetni a játékmesterek munkáját és a logisztikai költségeket. „Egy kifejezetten neked, barátokkal vagy kollégákkal szervezett játék ára attól függ, hogy mihez van kedved. Fogalmazzunk így: ha arra számítasz, hogy egy már előkészített helyszínen veszel részt a játékban, az 500 ezer lesz egy 30 fős csoportnak” – mondta el egy játékmester. „Ha valamiért új díszletre, épületekre van szükséged, akkor több millió rubelről beszélünk” – mondta.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatos terepjátékok a háború kezdete óta nem voltak – emlékeztet egy szerepjátékokban részt vevő politikai stratéga. „Emlékszem, a politológusokból, politikai stratégákból, egyszóval az Orosz Politikai Tanácsadók Szövetsége tagjaiból és kisebb tisztviselőkből álló barátok egy 2023-as arhangelszki kirándulás során ivászat helyett langedokot, kabinetjátékot tartottak, amely »ismeretlen háborúként kezdődött egy elvont helyen«, de különleges hadműveletként végződött, ahol az ukránokat ilyen náci orkokként képviselték” – mondta. „Mellesleg nem fejezték be, mert az orkok mindenkit megettek. Ezen a ponton a szerencsétlenül járt pavilonjáték résztvevői „pokolian összevesztek és kizökkentek a jellemükből”, ami egy játéknál „megbocsáthatatlan” – mondta a forrás.
A „képzeletben” zajló háború elvonja a figyelmet a valóságban zajló háborúról – mondta a lapnak a Rosznyeft orosz állami vállalat szerepjátékainak egyik résztvevője.
„Ez egy kis menekülés a valóság elől, egy karneválozás” – magyarázta a nagy olaj- és gázipari vállalat képviselője, hozzátéve: „A játékokban ez így megy: vége van, a halottak felállnak, lerázzák magukat, életre kelnek, a levágott végtagok visszanőnek. Ez egy pszichológiai megkönnyebbülés a valóságtól, tudod? Mintha az ukrajnai háború sem lenne valóságos.”
Hozzátette, hogy „szívesen” részt venne egy szerepjátékban, amely a jelenlegi hadműveletről szól. „Ott megbüntetnénk az ukránokat” – mondta, hozzáfűzve: „A fiaink pedig azonnal életre kelnének, nem úgy, mint most, amikor bádogkoporsóban térnek haza.”