Az Economic Intelligence Unit (EIU) brit gazdasági elemzőcég legújabb jelentésében azt vizsgálta, milyen hatása lenne az egyre több gyújtóponttal rendelkező Közel-Keletre Donald Trump esetleges győzelme.
A brit elemzők úgy vélik, hogy Trump lesz a befutó a novemberi választásokon, és ennek folyományaként a külpolitikában ismét megjelenik majd az America First, azaz az Amerika mindenekelőtt szlogen, és stratégiai kétoldalú megállapodások felé veszi az irányt. Vélhetően a második Trump-elnökség alatt csökkentik majd a közel-keleti amerikai erők létszámát, és inkább az egyre égetőbb távol-keleti, nevezetesen kínai fenyegetésre fókuszálnak majd.
Ez azt jelenti, hogy felgyorsulhatnak majd az Izrael és a szomszédos államok közötti feszültség enyhítésére tett erőfeszítések, továbbá rendeződhetnek Izrael és az öböl menti országok közötti kapcsolatok, míg kemény fellépésre számíthat az iráni vezetés az új amerikai adminisztrációtól. Ha esetleg Kamala Harris győzne, vélhetően Izrael esetében ő is hasonló taktikát folytatna, csakúgy, mint Irán esetében, és valószínűleg erősen ápolná a kétoldalú kapcsolatokat az Arab-öböl menti államokkal is.
Az EIU elemzése rámutat, hogy mire az új amerikai elnök 2025 elején hivatalba lép, vélhetően lecseng Izrael Hamász ellen indított háborúja, és vélhetően új kormánya lesz Izraelnek. A várakozások szerint a mostani Netanjahu-kabinetet egy jobbközép koalíciós kormány fogja felváltani. Amerika, Európa és a térség arab államainak figyelme a humanitárius segítségnyújtásra, a Gázai övezet újjáépítésére, Izrael és a palesztin területek biztonsági és kormányozhatósági kérdéseire fog koncentrálni, beleértve az Irán és az Irán-barát fegyveres csoportok jelentette további fenyegetést. Ezzel együtt folytatódni fog a háttérben Izrael és Irán évtizedes „árnyékháborúja” is.
Washingtont és Izraelt továbbra is aggasztják majd Irán nukleáris és regionális terjeszkedésének lehetőségei. Izrael vélhetően odacsap majd időnként Irán-barát csoportoknak Libanonban és Szíriában, és folytatja nem hagyományos eszközökkel Irán atomprogramjának gyengítését, beleértve a kibertámadásokat és a célzott merényleteket vezető iráni figurák ellen.
A térségben nagyon magas a kockázata egy új konfliktus kipattanásának.
Ennek jelenleg a legnagyobb valószínűsége Izrael és északi szomszédjánál, Libanonban, a Hezbollah-milíciák között lehetséges. A Szíriában és Irakban állomásozó amerikai katonai egységek továbbra is ki lesznek téve Irán-barát fegyveres csoportok támadásainak, és Jemenben a húszik sem fognak leállni, ahogyan az Iszlám Állam térségben felbukkanó sejtjei is bármikor aktivizálhatják magukat.
A legforróbb gócpontok jelenleg a Közel-Keleten:
Bárki nyeri is az elnökválasztást, az USA akkor is jelen marad katonai erejével a Közel-Keleten. Trump viszont már jelezte, amint lehet, csökkenteni fogja a katonai létszámot a térségben.
Jelenleg nagyjából mintegy 45 ezer amerikai katona állomásozik a régióban.
A kivonuláshoz több feltételnek is teljesülnie kellene. Ilyen például, hogy csökkenjen a feszültség a Gázai övezetben, a húszik leállnak a kereskedelmi hajók támadásával a Vörös-tenger déli részén, és megszűnnének az Irán-barát fegyveresek támadásai az amerikai csapatok ellen Jordániában, Irakban és Szíriában. Ezt követően lehetne bátorítani a stratégiai regionális szövetségek kialakítását, amellyel ellensúlyozni lehet az arrogánsan nyomuló Iránt és proxyszervezeteit.
Ezáltal a felszabaduló katonai erőket és egyéb forrásokat az USA átcsoportosíthatná a számára amúgy is egyre fontosabbá váló indo-csendes-óceáni térségbe, ahol a kínai előrenyomulást tudná ezzel lassítani.
Az elemzés úgy véli, hogy Izrael továbbra is a legmegbízhatóbb szövetségese Washingtonnak a Közel-Keleten, és bár a jövőben is rendületlenül, de már nem feltétel nélkül fogja támogatni a mindenkori amerikai elnök. Vélhetően Trump egy erős Izrael-barát állásba helyezkedne, és nem nagyon zavartatná magát a palesztinkérdés megoldásával. Támogatná Izraelt egy demilitarizált Gázai övezet és nyugati part megteremtésében is, csakúgy, mint Joe Biden, megtenne mindent, ha Irán vagy Irán-barát szíriai, iraki vagy húszi csoportok intéznének ellene támadást.
Vélhetően folytatódna Izrael és az USA stratégiai regionális biztonságpolitikai együttműködése is, amelynek keretében az amerikaiak továbbra is biztosítanák a katonai felszerelésekre szánt támogatást. Ez egyébként a korábbi 3,8 milliárd dollár/évről a Hamász elleni háború megindítását követően felszökött 14 milliárd dollár/évre.
A tanulmány feltételezi, hogy az új amerikai elnök komoly erőfeszítésekbe kezd, hogy normalizálja a kapcsolatokat Szaúd-Arábia és Izrael között. Republikánusok és demokraták abban egyetértenek, hogy a diplomáciai viszony rendezése és a szorosabb együttműködés Izrael és Szaúd-Arábia között nagyban segítené a térség stabilitásának megteremtését, egyben ellensúlyt képezne Irán, Kína és Oroszország egyre komolyabb befolyásszerzési törekvéseivel szemben.
Vélhetően nyomás alá kerül Szaúd-Arábia és más olyan tagállamai az Öböl Menti Együttműködés Tanácsának, amelyek nem írták alá az Ábrahám-megállapodásokat 2020-ban, ellentétben például Bahreinnel, Marokkóval vagy az Egyesült Arab Emirátusokkal. Az első Trump-elnökség idején született megállapodás lényege, hogy rendezze végre a diplomáciai kapcsolatok felvételét minél több arab állam és Izrael között.
Egy újabb Trump-elnökség alatt biztosan elővennék a korábban sikeresen működött Ábrahám-megállapodásokat, és kereskedelmi, valamint biztonsági ígéretek fejében rávennék a szaúdiakat, hogy rendezzék kapcsolataikat végre Izraellel. Ha nem jön létre megegyezés Szaúd-Arábia és Izrael között, akkor nem valószínű, hogy az Öböl Menti Együttműködési Tanács maradék tagállamai – Katar, Omán és Kuvait – változtassanak álláspontjukon, így félő, hogy kapcsolatuk az USA-val elhidegül.
Katar különben is szálka lehet egy új amerikai adminisztráció szemében, mert az elmúlt időszakban folyamatosan fenntartott kapcsolatokat, illetve fogadott be radikális iszlamista csoportokat, mint például a Muzulmán Testvériség, a Hamász vagy a tálibok, sőt szoros a viszony Katar és Irán között is.
Egyébként a Biden-adminisztrációnak majdnem sikerült elérnie, hogy Rijád végül aláírja az Ábrahám-megállapodásokat, de közbejött – valószínűleg nem véletlenül – a Hamász támadása 2023 októberében. Ezt követően csak romlottak a szerződés aláírásának esélyei, mivel Izrael átfogó háborúba lépett Gázában, a nyugati parton megszigorították a biztonsági előírásokat, miközben nem sikerült megakadályozni újabb zsidó telepek létesítését a nyugati parton.
Az elemzők rövid és középtávon arra számítanak, hogy Washington érvényben hagyja a Teherán ellen életbe léptetett szankciókat. Ezek célja elsősorban az, hogy gyengítse Iránt a térség felforgató, nem állami csoportjainak és szervezeteinek támogatásában, amelyek értelemszerűen szembemennek az amerikai érdekekkel.
Irán egyértelműen a sötétből és a háttérből irányítja az általa pénzelt fegyveres csoportokat, amelyek segítségével folyamatos konfliktust gerjeszt Izraellel, nem állt le atomprogramjával, és aggasztóan szoros együttműködésbe kezdett Kínával, Oroszországgal és Észak-Koreával. Ezeket a fenyegetéseket pedig egyetlen amerikai elnök sem hagyhatja figyelmen kívül, érkezzen akár a demokraták, akár a republikánusok felől.
Bár az új iráni elnök, Maszúd Peszeskján, aki eddigi megszólalásai alapján bátorítja a reformokat, azt mondta, a szankciók feloldásáért cserébe hajlandó lenne újranyitni az iráni atomalku tárgyalásait, amelyeket Trump első elnöksége idején, 2018-ban mondtak fel az amerikaiak. Bár azóta gyökeresen megváltozott a geopolitikai világtérkép, azonban így is nehéz lenne felvázolni egy konstruktív és sikeres egyeztetést az új Trump-adminisztráció és a keményvonalas ajatollahok között.
(Borítókép: Donald Trump 2024. július 27-én St. Cloud Minnesotában. Fotó: Stephen Maturen / Getty Images)