Indonézia – a Fülöp-szigetek és Malajzia után – a harmadik délkelet-ázsiai országként 2024 tavaszán engedélyezte az Elon Musk tulajdonában álló Starlink műholdas kommunikációs rendszer működését a területén. A Starlink célja az internetkapcsolat javítása szerte a szigetvilágban, ám az új hálózat működése egyszerre ígér nemzetgazdasági előnyöket és vet föl nemzetbiztonsági kockázatokat.
Miután Indonézia engedélyezte a Starlink működését, Musk kijelentette, hogy bár cégeinek több beruházási és terjeszkedési terve van a délkelet-ázsiai országban, ő inkább a Starlink, mintsem a Tesla indonéziai megalapozására összpontosít. Tekintettel az indonéz kormány látványos és többszöri erőfeszítéseire, hogy az ország nikkelkészleteire alapozva meggyőzze Muskot, hogy az jelentős befektetéseket eszközöljön a helyi autóipari és akkumulátorgyártási kapacitások fejlesztésébe, a kijelentés nem kevés élcelődést váltott ki.
A Starlink belépése a piacra mégis forradalmi, mivel Indonéziában egyetlen más internetszolgáltató sem kínál sem olcsóbb, sem hasonló színvonalú nethozzáférést.
A 2000 kilométeres vagy annál alacsonyabb magasságban keringő Starlink LEO műholdak használata előnyösebb a legtöbb indonéziai szolgáltató által használt geostacionárius Föld körüli pályán (GEO) keringő műholdakkal szemben, amelyek 36 ezer kilométer magasan keringenek.
A Starlink szatellitek gyorsabb internetsebességet és alacsonyabb késleltetést biztosítanak, lehetővé téve, hogy a kevésbé fejlett vidéki területeken élő embereknek is korlátlan internethozzáférésük legyen anélkül, hogy a központi vagy önkormányzati távközlési infrastruktúra-programok végrehajtására várnának.
Bár a Starlink terjeszkedése egyértelműen pozitív oktatási, munkavállalási, termelési, közigazgatási és közegészségügyi hatásokkal jár, a mintegy 280 millió lakosú és 82 milliárd dollár éves bruttó áruértékű digitális gazdasággal bíró Indonézia számára kritikus biztonsági aggályokat is fölvet. Az összekapcsolt műholdas infrastruktúra ki van téve a kibertámadásoknak, beleértve a jogosulatlan hozzáférést, az adatbiztonság sérülését és a hálózati zavarokat, amelyek súlyos következményekkel járhatnak a felhasználókra nézve. A növekvő felhasználói bázis és a földi hálózatokkal való integráció a kiberfenyegetések támadási felületét is növeli.
Kína Tajvan és a környező területek kapcsán korábban aggodalmát fejezte ki a Starlink műholdas internetszolgáltatás hírszerzési és felderítési képességeivel kapcsolatban. Aggályaiban Peking hangsúlyozta a Starlink szerepét Ukrajna Oroszországgal szembeni védekezésében, és a potenciális alkalmasságát az amerikai katonai műveletek támogatására. Hasonló biztonsági aggályok fölmerülhetnek Indonéziában is, tekintettel a szigetországnak a nagyhatalmak eltérő érdekeihez való igazodással járó kényes geopolitikai egyensúlyozására.
A Starlink belépése az indonéz piacra tehát, miközben felgyorsítja a digitalizációt és elősegíti a város-vidék egyenlőtlenségek csökkentését, szabályozási intézkedéseket is szükségessé tesz biztonságos működése ellenőrzésére. Ebben a helyzetben az indonéz kormánynak mérlegelnie kell, hogy milyen mértékben fog a Starlinkre támaszkodni. Dzsakarta azon döntése pedig, hogy a beruházások és a kutatás növelésével a meglévő, hazai tulajdonú műholdas kapacitásait fejleszti-e, vagy saját internetszuverenitását egy külföldi cég javára korlátozza, a többi délkelet-ázsiai ország számára is mintaként szolgálhat.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója.