A zavargások jelentették a tűzkeresztséget Keir Starmer brit miniszterelnök számára, aki a múlt hónapban vette át a hatalmat, amikor a Munkáspárt óriási fölénnyel megnyerte a választásokat. A volt ügyész gyorsan helyreállította a rendet az utcákon.
Keir Starmer előtt nehéz feladat áll: a nyugtalanság kiváltó okainak kezelése, különösen a legális és illegális bevándorlás szintjének csökkentésére tett ígéretek teljesítése. Ugyanis a migráció az elmúlt években meredeken emelkedett, és a gyenge gazdasági növekedés következtében a bevándorlás kérdése a szavazók egyik legfőbb aggodalmává lépett elő – számolt be a The Wall Street Journal.
A zavargások nyomán egy YouGov közvélemény-kutatás megállapította, hogy a britek több mint fele a „bevándorlást és a menedékjogot” választotta az ország egyik legfontosabb kérdésének, amely a gazdasággal kapcsolatos aggodalmaikat is tetézte.
2016 óta vált ismét ennyire fontossá a britek számára a bevándorlás kérdése. Utoljára az Európai Unióból való kilépés miatt került elő ez a probléma, a kelet-európai vendégmunkások miatt.
A brexit óta eltelt években azonban a bevándorlás még tovább nőtt − annak ellenére, hogy a konzervatív tory kormányok többször is ígéretet tettek ennek csökkentésére.
Ez a visszaesés segítette az Egyesült Királyság bevándorlásellenes Reformpártjának felemelkedését, amely a legutóbbi brit választásokon a szavazatok 14 százalékát nyerte el, tükrözve a bevándorlásellenes és szélsőjobboldali pártok támogatottságának növekedését Franciaországban, Hollandiában és Németországban.
2000 óta az Egyesült Királyság külföldön született lakosságának aránya megduplázódott, 17 százalékra emelkedett, mely magasabb, mint az Egyesült Államok 14 százaléka.
„Nagyon sok hétköznapi ember van, akik nem akarják, hogy túl sok ember jöjjön az országba. Ez azonban nem teszi őket rasszistává” − nyilatkozta egy idős nő, aki a Reformpártra voksolt. A zavargások három lány megkéselése után kezdődtek Southportban, Liverpool közelében, melyet hamisan tulajdonítottak egy muszlim illegális bevándorlónak.
A jelenetek sokkolták Nagy-Britanniát, a tiltakozók megpróbáltak felgyújtani egy szállodát, amelyről úgy gondolták, hogy migránsokat fogad be; megtámadtak egy gépkocsit, amely két filippínó ápolót szállított dolgozni; egy nigériai ápoló a tévében nyilatkozta, hogy felgyújtották az autóját.
Összefoglalva ez jelentette Nagy-Britannia legnagyobb bevándorlásellenes zavargását az 1980-as évek óta, és az ország számos kisebbségi csoportja számára kérdőjelezte meg, hogy mennyire szívesen fogadják őket egy toleráns országban. A brit miniszterelnök az erőszakot szélsőjobboldaliakhoz kötötte. Nagy-Britanniában régóta van egy kis szélsőjobboldali csoport, beleértve a futballhuligánokat is, és általában az ország leghátrányosabb helyzetű részein.
Politikai elemzők szerint hiba lenne egyedül a rasszizmust hibáztatni, vagy figyelmen kívül hagyni a zavargások szélesebb körű támogatását. Míg a britek többsége ellenezte az erőszakot, 7 százalékuk azt mondta, hogy támogatta a nyugtalanságot, és sokan aggódnak a bevándorlás gyorsasága és az ország befogadóképessége miatt – a YouGov friss közvélemény-kutatása szerint.
A felmérés azt is megállapította, hogy a válaszadók 57 százaléka szerint a bevándorlás „túl magas”, 24 százalék szerint „nagyjából rendben van”, és csak 4 százalék szerint „túl alacsony”.
Az Egyesült Államokkal ellentétben Nagy-Britannia történelmileg nem volt bevándorló ország. Az 1990-es évekig a migráció nullán állt. De attól az évtizedtől kezdve a bevándorlók száma megnövekedett , és a folyamat felgyorsult, amikor Nagy-Britannia egyre több migránst vonzott az Európai Unió egész területéről, a lengyel építőmunkásoktól a horvát pincérekig. A brexit idején a nettó migráció alig haladta meg az évi 300 ezret.
A brexit várhatóan csökkenti a nettó legális migrációt, mivel az uniós polgárok többsége vízum nélkül már nem élhet az Egyesült Királyságban. De míg a brexit nagyobb ellenőrzést adott az Egyesült Királyságnak abban, hogy kit enged be, a végül kidolgozott vízumszabályok sokkal több ember belépését tették lehetővé az országba a világ más részeiről. Az eredmény: a legális nettó migráció gyorsan növekedett, elérve a rekordmagasságot (2022: 764 ezer fő), mielőtt némileg csökkent.
Ez annak ellenére így van, hogy a tory kormány ígéretet tett arra: évi 100 ezer fő alatt tartja a migrációt. Az elmúlt néhány évben az újonnan érkezők egy része humanitárius program részeként került az országba, aminek célja a lakóhelyüket elhagyni kényszerült ukránok és az egykori brit gyarmat, Hongkong állampolgárainak segítése.
A legnehezebb rész az illegális bevándorlás kezelése lesz, amely az elmúlt években szintén növekedett. Az elmúlt évtizedben a brit és a francia kormány nagyrészt sikeresen megállította a Csalagúton át érkező migránsokat. Ez oda vezetett, hogy sokan felfújható csónakokon kísérelték meg az átkelést.
Ezek a számok gyorsan növekedtek, 2018-ban még csak 299 főről 2022-re 45 774-re, majd 29 437-re az elmúlt évben. A Starmer -kormány elvetette az előző kormány tervét, hogy menedékkérőket küldjön Ruandába , és azt mondta , hogy a leendő menekülteket szállító bűnbandák felszámolására összpontosít. Azt is tervezi , hogy felgyorsítja a menedékkérők kérelmeinek feldolgozását.
A legutóbbi zavargások helyszínei szorosan összefüggnek mind az ország leginkább rászoruló munkásosztályával, mind a szállodákban elszállásolt migránsokkal, akik menedékjogi döntésre várnak − mondta Sunder Katwala, a British Future, a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi attitűdöket figyelő csoport vezetője.
Katwala szerint a zavargásokra a jobboldali válasz az, hogy azt állítják, az egész a bevándorlásról szól, a baloldali pedig, hogy az egész a szegénységről szól, arra késztetve az embereket, hogy mást hibáztassanak a problémáikért. Mindkettő legitim válasz, miközben világossá teszi, hogy az erőszak és a rasszizmus elfogadhatatlan − közölte.
Az Egyesült Királyságba való integráció jól ment. Franciaországhoz képest az Egyesült Királyságban a bevándorlók sokkal kevésbé szegregáltak helyileg, és oktatási eredményeik közelebb állnak a helyi lakossághoz. Eközben a britek aránya, akik azt mondják, hogy fehérnek kell lenned ahhoz, hogy brit legyél, mindössze 3 százalékra esett vissza az egy évtizeddel ezelőtti 10 százalékról − tette hozzá Katwala az Ipsos közvélemény-kutatására hivatkozva.