Augusztus elején – hosszú előkészítő munka után – orosz–amerikai fogolycsere történt, amelynek során Oroszországban őrizetbe vett amerikai újságírók, volt tengerészgyalogos és egy sor orosz ellenzéki szabadult Moszkvából, miközben az oroszok – többek között – a lebukott alvóügynök-házaspárt és Putyin elnök egykori testőrét, a német őrizetben lévő elítélt bérgyilkost, Vagyim Kraszikovot kapták vissza.
A fogolycsere egyik érdekes színfoltja a Szlovéniában lebukott alvókém-páros, a Dulcev házaspár volt. Dulcevék tökéletes családi idillt teremtettek a külvilág számára. Az apa egy IT-startupcég élén állt, az anyának pedig egy menő galériája volt. Két gyerekük, egy 9 éves fiú és egy 12 éves lány, valamennyien évekkel korábban érkeztek argentin papírokkal Szlovéniába. Otthon spanyolul beszélt a család, és a gyerekeknek fogalmuk sem volt arról, hogy anyu-apu mivel is foglalkozik.
Mindez a 2022-es Ukrajna elleni háborúval változott meg. Addig tartott csendes beépülésük a szlovén társadalmi közegbe, „legendájuk” (ahogyan a kémek fedőtörténetét nevezik) és hihető élettörténetük felépítése. A háború nyomán hozott nyugati szankciók és a megnyirbált létszámú orosz külföldi nagykövetségek eredményeként már nem tudtak annyi diplomata kémet befogadni, ezért Putyinék aktiválták az évtizedek óta külföldön élő alvóügynökeiket, hírszerzőiket. 2022 előtt az orosz diplomaták jelentős része ugyanis diplomáciai immunitás alatt működő ügynök volt, ez azonban a háborús szankciók első köre után hirtelen véget ért. De az oroszok nem véletlenül terítettek szét a világban egy széles alvóügynök-hálózatot.
Ezért és ekkor aktiválták Dulcevékat is, vélhetően megérkezett a parancs Moszkvából, és ezt követően már ők koordinálták az utasításokat, és fizették ki – többségében készpénzben – a megbízott embereket. Feladatuk mindenre kiterjedt, a kibertámadások szervezésétől kezdve a mérgezésen át egészen a bérgyilkosok felkutatásáig és megbízásáig. Tevékenységük Olaszországra és Horvátországra is kiterjedt, Magyarországon állítólag nem „tevékenykedtek”.
Az El Pais című spanyol lap beszámolója szerint amikor a szlovén hatóságok házkutatást tartottak Dulcevéknál, akkor a hűtőszekrény egy rejtett rekeszében több százezer euróra bukkantak, friss, ropogós bankjegykötegekben. Átszámolásuk órákig tartott. Lebukásukhoz a nyugati titkosszolgálatok fülese segítette a szlovén hatóságokat, 2022. decemberében őrizetbe is vették őket. Tárgyalásukon 2024. júliusában hirdettek ítéletet – mindössze 18 hónap börtönt kaptak – majd alig néhány héttel később a fogolycserével máris kihozta őket Moszkva.
A repülőtéren pedig maga Vlagyimir Putyin elnök, illetve Alekszandr Bortnyikov, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatója és Szergej Nariskin, a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatója fogadta őket személyesen. Ez egyébként nagy publicitást kapott az orosz sajtóban, amint az a képen is látható – vörös szőnyeg, díszőrség, állami vezetők a repülőtéri érkezéskor.
A rendszerváltás előtt, illetve a Szovjetunió 1991-es felbomlását megelőzően a szovjet hírszerzés leginkább a nyugati országokba telepített alvókémeket, akiknek szép lassan, évek során építették fel a legendáját. A hidegháború végével azonban értelmét vesztette az addig működtetett és felépített szovjet kémhálózat, és a megalakult Orosz Föderációban is újragondolták a külföldi hírszerzés kérdését. A könnyebb érthetőség kedvéért az Index megkérdezte az átalakulásról Bendarzsevszkij Antont, a posztszovjet térség szakértőjét.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója is arra hívta fel a figyelmet, hogy az egykori szocialista országokban, hasonlóan a szovjet utódállamokhoz, mindenütt leépültek az ügynökhálózatok. A kétezres évek elején – már Vlagyimir Putyin idején – azonban kezdték újjáépíteni az egész hálózatot, de nem a régi elvek mentén. Rájöttek, hogy a legegyszerűbb az orosz kémeket a diplomáciai immunitás jelentette védelem alatt működtetni, beleértve ebbe a nemzetközi intézményeket is, mint például az ENSZ-t.
Nem véletlen tehát, hogy a Moszkva számára „érzékeny” országok fővárosaiban az orosz nagykövetségek létszáma könnyen elérte a száz főt, ahol mindenki valamilyen attasé vagy diplomáciai munkatárs volt. Persze ezek a személyek valójában hírszerzési tevékenységet folytattak, vagy egyszerűbben:
ezek mind diplomáciai fedésben működő orosz ügynökök voltak.
Ezt egyébként azért tehették meg az oroszok, mert a hidegháború lezárultával Oroszországra már nem tekintettek ellenségként, a diplomatákat amúgy sem gondolták a nyugati államok veszélyeseknek, így azok a szépen felduzzasztott követségi létszámot kihasználva akadálytalanul folytathatták tevékenységüket.
A hideg zuhany 2013–2014-ben, a Krím félsziget körüli huzavonát követően érkezett. A Nyugat a félsziget annektálására szankciók kivetésével válaszolt, és ezek közül éppen az USA volt az, ahol megtizedelték az amerikai földön állomásozó orosz diplomaták számát. Mivel a képviseleteket profi karrierdiplomatákkal kellett működtetni, amit a kirendelt ügynökök nem tudtak volna ellátni, ezért őket rendelték nagy számban vissza Moszkvába. Európában nem voltak ilyen korlátozások az orosz diplomáciai testületeknél, ezt csak 2022-ben lépték meg az EU-ban, és utasították ki tömegével az orosz diplomatákat – mondta Bendarzsevszkij Anton.
Gyakorlatilag a nyugati szankciók eredményeként megsemmisültek azok a hírszerzési lehetőségek, amelyekkel Oroszország 2022 előtt rendelkezett. Az orosz hírszerzés azonban egy év alatt talpra állt. Moszkva kétféleképpen tudta visszaépíteni ügynökhálózatát. Az egyik módszer az volt, hogy rástartolt azokra a már korábban Oroszországot elhagyó és külföldön élő orosz ajkúakra, akiket rábeszéléssel, pénzzel próbált meg beszervezni. A másik módszer pedig az volt, hogy az évtizedek alatt kitelepített alvóügynök-hálózatát kezdte „felébreszteni”.
A hidegháború utáni első igazán nagy kémbotrány 2010-ben volt, amikor az FBI lefülelt egy tíztagú orosz alvóügynök-hálózatot az USA-ban, később valamennyit kicserélték. Sajnos azóta egyre gyakoribbá vált az a gyakorlat, amelynek értelmében külföldi, elsősorban amerikai turistákat, sportolókat, újságírókat igyekeznek valamilyen mondvacsinált indokkal megvádolni és börtönben tartani, hogy a későbbiekben legyen „megfelelő” tartalék egy túszcseréhez. Ugyanilyen megfontolás alá esnek egyébként bizonyos orosz ellenzékiek, másként gondolkodók is.
Mivel általában akiket kicserél és hazavisz Moszkva, azokról egyértelműen elárulják, hogy a hazát szolgálták külföldön, tehát kémek voltak, addig az általában ártatlanul bebörtönzött külföldiek esetében nem nagyon derül ki, hogy tényleg kémkedtek-e Oroszország ellen.
Nagyszabású túszcserének számított 2022 decemberében, amikor az USA-ban 2013-ban 25 év börtönre ítélt orosz fegyverkereskedőt, Viktor Butot kicserélték Brittney Griner amerikai kosárlabdázónőre, akit még ugyanannak az évnek a februárjában tartóztattak le Oroszországban kábítószer-birtoklás vádjával. A két bűnt azért nehéz egy lapon emlegetni. A sportolónőnél talált minimális mennyiségű marihuána, illetve az a rettenet mennyiségű fegyver, amit But adott el Afrikában, és amelyekkel emberek százezreinek az életét oltották ki – hangsúlyozza Bendarzsevszkij Anton.
A legutóbbi cserénél is volt egy fajsúlyosnak mondható szabaduló. A német hatóságok engedték szabadon azt a Vagyim Kraszikovot, aki Németországban végzett ki egy csecsen ellenzékit, akivel csak annyi baj volt, hogy kinyilvánította nemtetszését Ramzan Kadirov csecsen hadúr és Vlagyimir Putyin rendszerével szemben. Ezért kellett meghalnia az emigrációban.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök üdvözli a Dulcev házaspárt és gyermekeiket az Oroszország és a nyugati országok közötti fogolycserét követően a moszkvai Vnukovo nemzetközi repülőtéren 2024. augusztus 1-én. Fotó: Sputnik / Mikhail Voskresensky / Pool / Reuters)