Ferenc pápa a szerdai általános audiencián félretette a Szentlélekről szóló katekézis-sorozatát. Ehelyett arra összpontosított, hogy felhívja a figyelmet a migránsok nyomorúságos helyzetére, akik ijesztő nehézségekkel dacolva keresnek egy olyan helyet, ahol békében és biztonságban élhetnek, fogalmazott a Vatican News.

„Tenger és sivatag” volt az a két szó, amelyet a pápa kiemelt, mondván, hogy gyakran visszatérnek a migránsok szavaiban. Ezekkel a szavakkal igyekezett magába foglalni mindazokat a fizikai akadályokat és veszélyeket, amelyeket a migránsoknak át kell lépniük útjuk során.

Ferenc pápa megjegyezte, hogy gyakran beszélt a Földközi-tengerről, egyrészt azért, mert ő Róma püspöke, másrészt azért, mert szimbólumként szolgál. „A Mare nostrum” − mondta, az ókori rómaiak által a Földközi-tengerre használt latin kifejezéssel élve − „a népek és civilizációk közötti kommunikáció helye, amely mára temetővé vált”.

A pápa rámutatott, hogy a legtöbb haláleset megelőzhető lett volna, és elítélte azokat az embereket, „akik szisztematikusan, minden eszközzel azon dolgoznak, hogy visszaszorítsák a migránsokat. És amikor ezt tudatosan teszik, az halálos bűn” − tette hozzá Ferenc pápa. „Ne feledjük, mit mond a Biblia: Ne bántsd és ne nyomd el az idegent.”

Ferenc pápa szerint a tenger és a sivatag tele van szimbolikával a Bibliában, hiszen „az elnyomás és a rabszolgaság elől menekülő emberek drámájának tanúi. Ezek a szenvedés, a félelem és a kétségbeesés helyszínei, de ugyanakkor a felszabadulás, a megváltás és Isten ígéreteinek beteljesedése felé vezető átjáró helyszínei is” − fogalmazott. Isten maga is osztozik a migránsok által elszenvedett drámában. „Ő ott van velük; velük együtt szenved; velük együtt sír és reménykedik”.

Ferenc pápa szerint mindenki egyetért abban, hogy „a migránsoknak nem kellene azokon a halálos tengereken és sivatagokban lenniük”. Ezt a célt azonban nem lehet szigorúbb törvényekkel vagy a határok militarizálásával elérni − tette hozzá.

„Ezt úgy fogjuk elérni, hogy bővítjük a biztonságos és szabályos utakat a migránsok számára, megkönnyítve a háborúk, az erőszak, az üldöztetés és a különböző katasztrófák elől menekülők menedékét” − folytatta. „Ezt úgy fogjuk elérni, hogy minden módon előmozdítjuk a migrációt, amely az igazságosságon, testvériségen és szolidaritáson alapul”.

A Szentatya elmélkedését azzal zárta, hogy dicsérte „a sok jó szamaritánus munkáját, akik mind az öt kontinensen a sérült és elhagyatott migránsok megsegítésére és megmentésére szentelik magukat a reményvesztett útvonalak mentén”.

Külön megemlítette a Mediterranea Saving Humans olasz civil szervezet munkáját, amely a Földközi-tengeren átkelő migránsok megmentésére törekszik. „Ezek a bátor férfiak és nők annak az emberiségnek a jelei, amely nem hagyja magát megfertőzni a közömbösség káros, eldobható kultúrájától. Ha nem is lehetünk a frontvonalon, imánkkal mindannyian hozzájárulhatunk a magunk módján ehhez a civilizációs harchoz” − zárta beszédét a Szentatya.