Mindenkit megdöbbentett a hír, hogy a legfontosabb síita vallási gyászünnepre érkező pakisztáni zarándokok közül 50 ezer embernek nyoma veszett.
A Bagdadtól száz kilométerre délnyugatra fekvő Kerbela a síita muszlimok egyik fő zarándokhelye. A hagyományok szerint Ali imám fiát, Huszeint, valamint a családját és híveinek egy részét itt mészárolták le 680. muharram hónap 10-én a velük politikai (öröklési) alapon szembehelyezkedő Jazíd kalifa seregei. A síiták Huszein imámot a mai napig a mártírok fejedelmének tekintik.
A gyászszertartások mozgó ünnepek. Ez azt jelenti, hogy a holdnaptár szerinti muharram hónap elejétől az ütközet napjáig tartanak, majd a negyvenedik napon megemlékezéssel (Arbaín) zárulnak. A gyászszertartások a tetőpontjukat a hónap tizedik napján (Ásúra) érik el. Az utcákon az első tíz napban felvonulásokat, körmeneteket tartanak jámbor, olykor szélsőséges megnyilvánulásokkal tarkítva, mivel a hívek egy része megsebzi önmagát vagy a mellkasát kézzel üti, emlékezve Huszein és követői szenvedésére.
Hivatalos adatok szerint a hétfőn záródó gyászszertartásokon több mint 21 millióan vettek részt. A zarándoklatnak nem csupán kiemelkedő vallási, hanem rendkívüli gazdasági jelentősége is van. Egyes becslések szerint
az olajiparból származó profit után az iraki gazdaság egyik legnagyobb bevételi forrását jelenti.
A síiták Pakisztán mintegy 240 milliós népességének körülbelül a 10–20 százalékát teszik ki, tehát a világ egyik legnagyobb lélekszámú síita közössége Pakisztánban él. Bár az iraki hatóságok egyelőre még nem közölték a gyászszertartásokon részt vevő pakisztáni zarándoksereg lélekszámát, a két ország között tavaly aláírt megállapodás eredményeképpen felállított kvóta alapján akár 100 ezren is lehettek. A szabályozás szerint az Irakba induló pakisztáni zarándokok a megérkezést követően kötelesekleadni az útlevelüket, ugyanis az iraki hatóságok csak így látják biztosítva, hogy később tényleg haza is térnek.
Chaudhry Salik Hussain szövetségi vallásügyi miniszter július végén a pakisztáni törvényhozás felsőházában meglepő bejelentést tett: az elmúlt években nyoma veszett 50 ezer pakisztáni zarándoknak Irakban az Ásúrához és az Arbaínhez kapcsolódó megemlékezésekkor. Bár a miniszter később cáfolta a neki tulajdonított kijelentést, a hír mindkét országban nagy port kavart és éles belpolitikai vitákat eredményezett.
A bagdadi kormány tagjai közül elsőként Ahmed al-Asad szociális és munkaügyi miniszter szólalt meg, és azonnali vizsgálatot rendelt el. A Pakisztánból érkezett tízezrek „eltűnéséről” szóló hír ugyanis felveti a feketén történő foglalkoztatás gyanúját. A tárca a közleményében elismeri, hogy a nemrég Irakba érkezett zarándokok közül sokan már el is helyezkedtek a munkaerőpiacon az ehhez szükséges dokumentumok nélkül, ami az iraki munkaerőpiaci versenyképességre negatív hatást gyakorol.
A hatóságok becslése szerint az iraki munkaerőpiacon egymillió külföldi munkavállaló van jelen, azonban közülük csupán 71 ezren dolgoznak legálisan. A pakisztániak a hivatalos becslés szerint 100 ezren lehetnek, és többségük az építőiparban, a fuvarozásban, a vendéglátóiparban, valamint más alacsony hozzáadott értéket teremtő munkakörben helyezkedett el. A feketepiacon munkát találó pakisztániak átlagosan 15 és 25 dollár közötti napi bért kapnak, a keresetük jelentős részét pedig hazautalják családjuk támogatására.
Sok munkát kereső fiatal férfi véli úgy, hogy megéri elhagyni a tartósan magas munkanélküliséggel küzdő Pakisztánt. Ennek érdekében kiváltják az olcsó zarándokvízumot, majd két-három Irakban munkával töltött év után az iraki kilépéskor bőven megéri megfizetni a vízum lejárta miatt kiszabott alacsony büntetést.
Az iraki idegenrendészeti hatóság sebtében nyilvánosságra hozta a saját becslését, miszerint az iszlám holdnaptár szerinti első (a Gergely-naptár szerint a 2024-ben július elején kezdődő muharram) hónaptól kezdődően hány pakisztáni állampolgár maradt illegálisan Irakban. A hivatalos adatok pedig súlyos biztonsági problémáról árulkodnak. Mivel a friss adatok alapján kevesebb mint 4200 pakisztáni állampolgár tartózkodik illegálisan az ország területén, feltételezhető, hogy az iraki állam nem képes nyomon követni az országba belépő külföldiek mozgását.
A kormányra és az állami intézményekre nehezedő nyomásnak köszönhetően az elmúlt hetekben az iraki hatóságok Bagdadban és a középső, valamint a déli tartományokban aktívabban léptek fel a pakisztániak által elkövetett, többségében lopással, rablással és emberöléssel összefüggő bűncselekmények kivizsgálásakor és az elkövetők felelősségre vonásakor.
Az Irakban „eltűnt” pakisztáni zarándokokról szóló hír jelentőségét fokozta egy másik aggodalom, amelynek a szaúdi támogatású, de londoni kiadású Asharq Al-Awsat napilap online felülete adott nyilvánosságot. Az újság felvetette, hogy az Irakban maradt pakisztániak egy része különböző Irán-barát milíciákhoz csatlakozhat Irakban, Szíriában vagy Jemenben. Ezek közül a Szíriában aktív Zajnabijjún milíciát Pakisztán már tavasszal terrorszervezetként jelölte meg.
Bár a nyár folyamán Irak és Pakisztán szándéknyilatkozatot fogadott el azzal kapcsolatban, hogy az Irakba érkező pakisztáni zarándokok számára már nem lesz előírás az úti okmányaik leadása, valószínűbb, hogy a könnyítéstől az iraki fél el fog állni, és a közeljövőben szigorúbb szabályozást vezet be az országba belépő külföldiekkel szemben. A probléma súlyát jelzi, hogy a pakisztáni kormány szerint a jövőben a hatóságoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a számos síita zarándokhelynek otthont adó Iránba, Irakba, valamint Szíriába utazó zarándokok mozgásának ellenőrzésére.
A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.
(Borítókép: Síita muszlim zarándokok gyászszertartáson vesznek részt az iraki Kerbela szent városában 2024. augusztus 24-én. Fotó: Alaa Al-Marjani / Reuters)