Augusztus 21-én Moszkvában találkozott Li Csiang kínai miniszterelnök és Mihail Misusztyin orosz kormányfő, és közleményt írtak alá az Északi-sarkon keresztül vezető tengeri útvonalak közös fejlesztéséről, amit a két ország elnökei már korábban Pekingben megbeszéltek. Ez az együttműködés része egy szélesebb körű ígéretnek, amely szerint tovább erősítik a hagyományos partnerséget az olaj- és gáztermelés területén, valamint új együttműködési lehetőségeket keresnek a tudomány és technológia, illetve a digitális gazdaság területein.

A közlemény hangsúlyozza, a két ország közös célja, hogy ellenálljanak a nyugati nyomásnak, amely Kína növekvő nemzetközi befolyása és Oroszország ukrajnai inváziója miatt nehezedik rájuk. Oroszország egyre inkább Kínára támaszkodik az északi-sarki tengeri útvonal fejlesztésében, amely közel felére csökkentheti az Ázsiába irányuló szállítási időt. Ez különösen fontos Moszkvának, mivel az orosz gazdaság egyre inkább ázsiai kereskedelmi partnereire támaszkodik, miután a nyugati szankciók komolyan sújtották a gazdaságot.

A találkozón Li Csiang és Mihail Misusztyin megerősítették, hogy a két ország növeli saját valutája használatát a kereskedelemben, amely már a tranzakciók 95 százalékát teszi ki. A felek szorgalmazták a Bretton Woods-i rendszer reformját is, hogy csökkentsék az amerikai dollár dominanciáját a nemzetközi pénzvilágban.

Ugyancsak egyeztettek az energetikai együttműködésről. Ennek keretében Moszkva felgyorsítaná a Szibéria Ereje 2 földgázvezeték építését, amely Mongólián keresztül húzódna Kína felé, bár a projekt körül jelenleg bizonytalanságok vannak. A találkozón azonban arról is szó esett, hogy a Kína–Mongólia–Oroszország Gazdasági Folyosó keretében megvalósítandó kulcsfontosságú projektek végrehajtása folytatódik. Talán nem véletlen, hogy szeptember elején Vlagyimir Putyin elnök Mongóliába látogat.

Oroszország és Kína sarkvidéki partnersége különösen fontos a Nyugat elleni, szélesebb körű geopolitikai harcuk összefüggésében. Az együttműködés fokozásával és a sarkvidéki hajózási útvonalak közös fejlesztésével nemcsak fontos gazdasági előnyökhöz jutnak, hanem a hagyományos nyugati irányítású tengeri útvonalak dominanciáját is megkérdőjelezik. Ez átalakítaná a globális kereskedelmi szokásokat, és nagyobb ellenőrzést biztosítana Kínának és Oroszországnak a kritikus ellátási láncok felett.

Ez része egy szélesebb körű hatalmi váltásnak az Északi-sarkvidéken, ahol Oroszország – mint a legnagyobb sarkvidéki állam – már jelentős katonai és gazdasági jelenléttel bír. Kína szerepvállalása tovább erősíti ezt a jelenlétet, potenciálisan megváltoztatva a többi sarkvidéki nemzet stratégiai számításait. Összességében tehát elmondható, hogy a két állam együttműködésének erősítése egyértelműen válasz a Nyugat felől érkező politikai és gazdasági nyomásra, és új lehetőségeket nyit a globális erőviszonyok átrendeződéséhez.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.