Egy tajvani filmstúdió hamarosan egy új, tízrészes sorozattal jelentkezik, ami arról fog szólni, hogy hogyan is nézne ki az, ha Kína megszállná az országot. A jövőre érkező sorozathoz már megjelent egy 17 perces trailer is, ami alaposan felkorbácsolta a közhangulatot szigetországban. Egyes vélemények szerint fontos bemutatni az invázió egyre növekvő veszélyét, mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a sorozat nem más, mint a tajpeji kormányzat propagandaeszköze.
A múlt hétvégén a tajpeji elnöki palota előtti körúton filmes stábok előtt bontakozott ki Tajvan legrosszabb rémálma. A statisztáknak egy olyan jelenetet kellett eljátszaniuk, ahol megszálló kínai katonák az invázió ellen tiltakozók tömegébe lőnek. Az anyag a jövőre megjelenő Zero Day című új tajvani televíziós drámasorozathoz készült, ami egy olyan forgatókönyvet mutat be, amelyben Kína véghez viszi azon törekvését, hogy a demokratikusan kormányzott sziget feletti irányítást erőszakkal átvegye.
A dráma egy tajvani televíziós műsorvezető, egy online híresség, és egy (fiktív) elnök életét követi nyomon az egy héten keresztül tartó invázió során. A sorozat hangvétele elég komorra sikeredett, legalábbis abból a 17 perces trailerből ítélve, amelyet még a forgatás befejezése előtt tettek közzé a YouTube videómegosztón.
A történet szerint a kínai hadsereg először körülzárja a szigetet, majd a blokád áruhiányhoz, fosztogatáshoz és pénzügyi összeomláshoz vezet.
A külföldieket evakuálják. Végül, amikor a kínai csapatok partra szállnak, elkezdődnek a harcok. A szereplők eközben vívódnak, hogy meneküljenek-e vagy maradjanak, együttműködjenek-e vagy ellenálljanak. A trailert itt lehet megtekinteni angol feliratozással:
Tajvan egy picivel több mint egyharmad magyarországnyi területű sziget a Dél-kínai-tengeren, 25 és fél millió lakossal. 1949-ben ide és a környező, kisebb szigetekre menekült a Kínai Köztársaság hadserege Csang Kaj-sek vezetésével, miután a polgárháborúban alulmaradtak a kommunistákkal szemben. A köztársaság nacionalista vezetése egy maradványállamot hozott létre Tajvan szigetén. Ezért ezt az országot ismerjük ma a köznyelvben Tajvanként, azonban hivatalos neve továbbra is Kínai Köztársaság.
A szigetország önmagát jogfolytonosnak tekinti Csang Kaj-sek diktátor nacionalista államával, amely a polgárháborúig és a szigetre menekülésig egész Kínát jelentette.
Csang Kaj-sek amellett, hogy egy véreskezű diktátor volt, jelentősen fellendítette az ország gazdaságát. Majd a Koumintang – az egypárti diktatúrát fenntartó Kínai Nacionalista Párt – meghatározó vezetőjének halála után az ország gyors ütemben kezdett demokratizálódni, és mára már nem csak nevében köztársaság. Csang Kaj-sek és a nacionalisták sokáig nem adták fel, hogy a kontinentális Kínát visszafoglalják.
A kommunisták az elfoglalt területeken új államot alapítottak: a Kínai Népköztársaságot, és ma már ezt az országot ismerjük Kínaként.
Ez a pekingi kommunista vezetés pedig szeretné totális győzelemmel lezárni a polgárháborút, ezért területének részeként tekint Tajvanra, és jelenleg is arra törekszik, hogy a tajpeji kormány békésen fogadja el a Kínai Népköztársaság fennhatóságát. Azonban, ha szép szóval nem megy, akkor keresnek más megoldást. 2019-ben a kínai elnök, Hszi Csin-ping azt mondta: nem zárja ki, hogy akár erőszakot is alkalmazzon a bekebelezés érdekében.
A megszállás réme a polgárháború vége óta ott lebeg Tajvan felett, és az utóbbi időben – Kína agresszív mozgolódása miatt – egyre inkább jelen van a szigetlakók mindennapi gondolataiban.
A tajvani polgárok attól tartanak, hogy az elnyomó eszközökkel kormányzott Peking egy napon megindítja az inváziót, a szabadságnak és a demokráciának pedig vége szakad. Ezt a félelmet jeleníti meg az új sorozat, amelynek támogatói szerint a mű elősegítheti a Kína által jelentett fenyegetésről szóló, nagyon is szükséges párbeszédet. A kritikusok szerint viszont a sorozat egyszerű pánikkeltésnek minősül, és a kormányzó Demokratikus Progresszív Párt narratíváját hivatott megjeleníteni.
A Tajvan elleni invázió kockázatával kapcsolatos kiterjedt politikai kutatások és megannyi újságcikk ellenére eddig egyetlen film vagy televíziós dráma sem vizsgálta ezeket a kérdéseket a szélesebb közönség számára, nyilvánvalóan a téma politikai vitathatósága miatt. Azonban egy invázió veszélye sosem volt olyan valóságos, mint mostanában. Augusztus elején lapunk is beszámolt arról, hogy a tajvani kormány meghosszabbította a kötelező katonai szolgálatot, és átalakította a tartalékosok kiképzését, mivel azok nem haladnak olyan ütemben, ahogy várták, és a kötelező felkészítésre sem jelentkeznek annyian, mint amennyi embert behívtak.
Közben pedig a pekingi fenyegetés felerősödött, mivel Hszi Csin-ping kínai vezető elkerülhetetlennek nyilvánította Kína „újraegyesítését” Tajvannal. Hangsúlyozta, hogy hajlandó erőt alkalmazni e cél elérése érdekében, és egyre több harci repülőgépet és hadihajót küldött a sziget védelmének tesztelésére. A májusban hivatalba lépett, Peking által veszélyes szeparatistának tartott Lai Csing elnöknek ezzel a fenyegetéssel kell szembenéznie.
Az esetleges inváziót vizuálisan megjelenítő projekt kapcsán a New York Times című lap megszólaltatta a sorozat alkotóját, Hszin Mei-csenget, aki elmondta, hogy a tajvaniak mostanában nem szeretnek a háború eshetőségéről érdemben beszélni, pedig épp itt lenne az ideje.
Amikor a veszély mégis szóba kerül, akkor pedig az emberek egy része vagy teljesen elzárkózik a témától, vagy rettentő magabiztosan beszél róla. Azonban szerinte pont arról nem esik szó, hogy az emberek hogyan tudnának szembenézni a háború új valóságával, alkalmazkodni ahhoz.
Szeretnék erről beszélni, mert szerintem ez a legnagyobb félelem minden tajvani ember szívében
– nyilatkozta személyes céljáról a sorozat alkotója a New York Timesnak.
A rendezőnő azt is elmondta, hogy a sorozat készítése közben komoly akadályokba ütköztek. Chen állítása szerint több tajvani színész is visszautasította, hogy szerepet játsszon a sorozatban, mert attól tartottak, hogy Kína feketelistára teszi őket vagy szponzorokat veszítenek. Ráadásul nem is feltétlenül csak kínai támogatók elvesztése miatt aggódtak. Az alkotó elmondása szerint a tajvani üzletemberek sem voltak túl barátságosak a projekt iránt. Például egyes helyszínek tulajdonosai visszaléptek az épületükben forgatott jelenetekre vonatkozó megállapodásoktól, mert féltek, hogy a sorozat miatt esetleg belekeverednének egy olyan politikai vitába, ami negatív módon hatna az üzletükre.
Tajvan politikai életét alapvetően két párt dominálja. Az egyik a jobboldali nézeteket valló Koumintang – vagyis a Nacionalista Párt –, amely majdnem fél évszázadon keresztül kormányozta szigetországot. Annak ellenére, hogy korábban pont a nacionalisták voltak a kommunisták legádázabb ellenfelei, a kilencvenes években a Koumintang kiegyezett a Kínai Népköztársasággal, és jelenleg is szorosabb együttműködést szorgalmaznak a kontinentális Kínával. A kékek szavazóbázisát főként a sziget északi részén élők jelentik – akik a Kínával ápolt szoros gazdasági kapcsolatokból leginkább profitálnak –, valamint az idősek, akik szeretnék, hogy az ország újra egyesüljön. Érdemes megemlíteni, hogy
Kína folyamatosan dezinformációs kampányt folytat a szigeten, hogy az egyesülést és Pekinget jó színben tüntesse fel, ezzel pedig a Nacionalista Pártnak szerez szavazóbázist – amelyet főképp 40 év felettiek alkotnak.
A másik jelentős politikai tömörülés a baloldali nézeteket valló Progresszív Demokratikus Párt (PDP) és szövetségesei – összefoglaló nevükön zöldek. Ők 8 éve kormányozzák az országot, és határozottan Kína-ellenes politikát folytatnak. Szerintük a kommunistákkal nem szabad kiegyezni, sem megvalósítani az „egy állam, két rendszer”-ként emlegetett megoldást – vagyis a föderatív egyesülést Kínával, a demokrácia megtartása mellett. A PDP saját, Kínától független nemzeti identitást szeretne kialakítani Tajvannak. A pártot elsősorban a 40 év alattiak támogatják.
A zöldek üdvözölték a megszállásról szóló sorozatot, a jobboldalon viszont komoly kritikákat fogalmaztak meg a Zero Dayjel kapcsolatban. Jaw Shaw-kong, aki a nacionalisták alelnökjelöltje volt az idei választásokon, azt nyilatkozta, hogy a széria „felér egy választási hirdetéssel”.
A kormányellenes médiumok pedig több visszásságot is hangsúlyoztak. Például azt, hogy a rekordösszegből (300 millió kínai jüanból, vagyis jelenlegi árfolyamon közel 15 milliárd forintból) készített drámasorozat gyártásában közreműködött több, a Progresszív Demokratikus Pártban – azaz a kormánypártban – politizáló személy is. Emellett a kulturális minisztérium és egy kormányhoz kötődő alap is befektetett a produkcióba.
Ez az államhatalom felhasználása a Demokratikus Progresszív Párt propagandájára
– mondta Jaw Shaw-kong, a nacionalisták alelnökjelöltje.
A vádakra válaszul Lo Ging-zim, a sorozaton dolgozó 10 rendező egyike úgy fogalmazott, hogy a tajvani televíziós és filmes produkciók, köztük a vígjátékok és a horrorfilmek esetében normális, hogy a kormánytól kapnak némi támogatást. Állítása szerint a kormány nem próbálta befolyásolni a dráma rendezését. Lo Ging-zim arra is kitért, hogy próbálták a legújabb kutatásokat felhasználni az invázió forgatókönyvével kapcsolatban.
A sorozat szereplői olyan módszerekkel fognak szembenézni, amelyeket Kína Tajvan destabilizálására használhat, köztük az internet dezinformációval – szándékos félretájékoztatással – való elárasztásával. Például, amikor a kínai blokád megkezdődik, a közösségi médiában olyan pletykákat osztanak meg, amelyek szerint a tajvani elnök elmenekült
– nyilatkozta a producer.
A tajvani műsor producere által említett módszerekkel már az Index is foglalkozott májusban. Vélhetően Kína sokat tanult az Ukrajna elleni orosz invázióból, ezért nem közvetlen katonai erővel, hanem úgynevezett „szürkezónás műveletekkel” próbálja majd átvenni a sziget felett az irányítást. Ezek a szürkezónás műveletek lehetnek az információs hadviseléshez kapcsolódó dolgok – például a korábban említett propaganda és dezinformációs tevékenység Tajvanon –, vagy az erőszak határvonalán egyensúlyozó olyan intézkedések is, mint például egy blokád, vagy Tajvan kommunikációjának elvágása a külvilágtól.