A Kreml gyengeségei közé tartozik a gyors reakcióra való képtelensége, Oroszország hadkészültségének más aktoroktól való függése, valamint az évek óta tartó kockázatfelhalmozás, amely Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalmára vonatkozik. A Kreml sebezhető egy olyan ellenféllel szemben, amely képes lendületet generálni Oroszország ellen és megakadályozni a Kreml lehetőségeit az átcsoportosításra és az alkalmazkodásra. Egy jó amerikai stratégia Ukrajnával kapcsolatban ennek a lendületnek az elérését helyezné előtérbe. Ez magában foglalná a Nyugat által nyújtott biztonságos színterek megszüntetését Oroszország hadigépezete számára.

Bár még korai lenne következtetéseket levonni Ukrajna Kurszki területen indított offenzívájával kapcsolatban, a műveletnek egyértelműen megvan a lehetősége arra, hogy lendületet adjon a megtámadott félnek. Ha ez így van, akkor az Egyesült Államoknak segítenie kell Ukrajnának, hogy ezt a lendületet ne visszafogja, hanem inkább építsen rá, hogy visszanyerje az irányítást a háborúban való kezdeményezés felett

– írja a washingtoni Háborús Tanulmányok Intézete honlapján megjelent tanulmányában Nataliya Bugayova, az intézet Oroszországgal foglalkozó szakértője.

Oroszország sebezhető a tartós nyomásgyakorlással szemben

Oroszország képes alkalmazkodni, ha megvan rá az ideje. Azonban nem reagál gyorsan, részben Putyin kockázatkerülő attitűdje miatt. Az orosz elnöknek hónapokba telt, mire igazodni tudott a körülményekhez 2022-es háromnapos sikertelen inváziója után. Ukrajnában továbbra is elégtelen erőkkel próbálta elérni maximalista céljait, és csak az orosz erők 2022 szeptemberében, a harkivi térségből való kiűzése után rendelte el a mozgósítást. 2022 szeptemberében Putyinnak egy évbe telt, mire elkezdte az orosz gazdaságot teljesen alárendelni a háborúnak. 2022-ben a Kreml hasonlóképpen lassan reagált az ukrajnai kurszki offenzívára. A Kreml napokat várt az ukrajnai behatolás kezdete után, hogy bejelentse a „terrorellenes műveletet” Oroszország határ menti régióiban. Putyin még mindig nem vezette be a hadiállapotot, annak ellenére, hogy az orosz nacionalista közösség többször felszólította erre.

Putyin valódi kockázatokkal szembesült azokban a pillanatokban, amikor tartós nyomás alá helyezték. A 2022. őszi ukrajnai harctéri sikerek hisztériához vezettek az orosz információs térben, mivel a hadsereg megaláztatása ellentétben állt Putyin azon kísérletével, hogy a „nagy Oroszország” képét vetítse ki a megfigyelők számára.

A harkivi régióból és Herszon városából való orosz kivonulás egymást követő sokkjai repedéseket hoztak létre Putyin nacionalista bázisán belül, és megalapozták a Wagner-csoport néhai irányítója, Jevgenyij Prigozsin és az orosz katonai intézményrendszer közötti ellentétet, amely végül 2023-ban Prigozsin lázadásához vezetett. E vereségek sokkja arra késztette Putyint, hogy figyelemre méltó retorikai változtatásokat hajtson végre, és Oroszország ukrajnai háborúját inkább a NATO és a Nyugat, mint Ukrajna elleni elhúzódó háborúként fogalmazza meg

– írja Bugayova. 

A nyugati katonai segítségnyújtás fokozatos volta megzavarta Ukrajna lendületét a harctéren, és háromszoros előnyhöz juttatta Oroszországot: esélyt adott az orosz erőknek arra, hogy mélységi védelmet építsenek ki, ami radikálisan megnehezítette a 2023-as ukrán ellentámadást; esélyt adott a Kremlnek arra, hogy nemzetközi szinten magához ragadja a narratívaépítést; és csökkentette a Putyinra nehezedő belpolitikai nyomást.

Oroszország saját képességének határai

Oroszország jobban függ más aktoroktól, mint azt sokan gondolnák. Az ukrajnai háború fenntartásához szükséges képességei jelentős része nem saját kútfőből származik, és ez sebezhetőséget jelent.

• A Kreml képességeinek egy részét erőszakkal, manipulációval vagy a Nyugat engedékenységének kihasználásával szerezte meg.
• Oroszország a Belaruszban lévő bázisokra támaszkodik, hogy északról támadhassa Ukrajnát. Külföldi kereskedelmi útvonalakra és közvetítőkre támaszkodik, hogy szankcionált árukat csempésszen be az országba.
• Oroszország külföldi eszközökre és alkatrészekre támaszkodik, hogy fejlett fegyvereket gyártson. Komoly a függés Észak-Koreától és Irántól, hogy ellensúlyozni tudja erőforrásainak hiányát.
• „Árnyékflottáktól” függ az energiaszállításban.
• A nyugati médiától függ, hogy hamis narratíváit terjessze.
• Függ attól, hogy az Egyesült Államok továbbra is hajlandó-e biztonságos területeket biztosítani számára, ahonnan büntetlenül csapást mérhet Ukrajnára – anélkül, hogy a megtámadott fél visszavágna az Amerika által biztosított nagy hatótávolságú rendszerekkel.
• A Kreml attól függ, hogy a Nyugat továbbra is úgy dönt, hogy nem utasítja ki a befolyását és bevételeit biztosító ágenseit, mint például a Roszatomot.

A szakértő szerint a Kreml mindenekelőtt attól függ, hogy a Nyugat elfogadja-e Oroszországnak a valóságról való hamis narratíváit, amelyek gyakran arra késztetik a Nyugatot, hogy olyan következtetésekre jusson, amelyek Oroszország érdekeit szolgálják. A legfontosabb példák közé tartozik az az állítás, hogy Oroszországnak joga van a saját maga által meghatározott befolyási övezethez, és ezért joga van azt tenni e területen belül, amit akar – beleértve a katonai megszállást is –, méghozzá következmények nélkül. Egy másik példa az a hamis állítás, miszerint a fejlett katonai képességek Ukrajnának történő biztosítása olyan vörös vonal, amely nukleáris eszkalációhoz vezet, és ezért az Egyesült Államoknak de facto vétójogot kell biztosítania minden nukleáris hatalomnak saját nemzetbiztonsági politikája felett. A Kreml ukrajnai stratégiája aránytalanul nagy mértékben függ attól, hogy a Nyugat elfogadja-e ezeket az előfeltevéseket, ami sebezhetővé teszi Oroszországot a nyugati megítélések változásával szemben. Az orosz függőségek lehetőséget adnak a Nyugatnak arra, hogy kihasználja vagy lebontsa Oroszország képességeit az Ukrajna elleni háború fenntartására.

Oroszország kockázatfelhalmozása

A Kreml hatalmas költségeket képes tolerálni, de nem kockázat és korlátok nélkül. Az amerikai fokozatossági elv erősíti Putyin kockázattűrő képességét, mivel időt ad a számára, hogy normalizálja az egyre rosszabb oroszországi helyzetet. A következő 2-3 év azonban kritikus a Kreml számára ebben a háborúban. Ha az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott támogatása fennmarad, és lendületet kap, a Kremlnek számolnia kell a felhalmozódó problémáival – írja a szerző.

Putyin ellenőrzése Oroszország felett erős, de törékeny és ellentmondásos struktúrákra épül. Az orosz elnök a hazai társadalmat és saját rendszerét évek óta azok köré csoportosítja, akik hajlandók az ő napirendjéhez igazodni. Putyin egyre inkább azoktól függ, akik támogatják a rendszerét és a háborút (orosz nacionalisták), azoktól, akik ideológiai, pénzügyi vagy egyéb okokból hajlandók harcolni Ukrajna ellen (Oroszország mozgósítható ereje), és azoktól, akik készek megvédeni a rendszert (a Kreml elnyomó apparátusa).

Prigozsin 2023-as sikertelen lázadása és Ukrajna 2024-es kurszki offenzívája feltárta az orosz belbiztonság gyengeségeit. 2023-ban Oroszország ukrajnai inváziója új megosztottságot hozott, és kitágította a meglévő repedéseket. Az idegengyűlölő ultranacionalisták megerősödése, párosulva azzal, hogy a Kreml a nem etnikai oroszokat veszi célba a mozgósításban, súlyosbítja az etnikai feszültségeket Oroszországban. A növekvő ultranacionalizmus – amelyre Putyinnak szüksége van a háború fenntartásához – ironikus módon közvetlen fenyegetést jelent Putyin alapvetően birodalmi módszereire, hogy Oroszországot régóta tartó erőfeszítései révén – még ha hamisan is – befogadó, soknemzetiségű és többfelekezetű föderációnak állítsa be. A hazatérő orosz katonák – akik közül sokan elítélt bűnözők – brutalitása feszültséget okoznak az orosz társadalmon belül, mivel a katonák civilek elleni erőszakos cselekményei, sőt a civileknek a hazatérő katonák elleni erőszakos cselekményei is ismétlődnek.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2024. augusztus 12-én. Fotó: Contributor / Getty Images)