Tuareg lázadók rohanták le július végén Maliban a Wagner-csoport zsoldosait, súlyos károkat okozva az orosz magánhadseregnek. Orosz híradások szerint az ukrán hírszerzés segítette a temérdek halálos áldozatot követelő akciót, beszédes, hogy még ukrán oldalakon is lehetett találkozni ukrán zászlóval pózoló tuareg harcosokkal. De vajon Kijevnek tényleg köze lehetett az akcióhoz?
Legsúlyosabb vereségét szenvedte el az orosz Wagner-csoport magánhadsereg Maliban a július 25-én kezdődött többnapos harcokban: a zsoldosokra tuareg lázadók csaptak le a mali–algériai határon fekvő Tinzaouatenhez közeli katonai táborban. A szakadárok közlése szerint 84 zsoldossal és 47 mali katonával végeztek, foglyokat ejtettek, valamint járműveik egy részét is megsemmisítették.
A tuaregek egy afrikai berber nép, a legnagyobb számban Nigerben, Maliban, Burkina Fasóban, Líbiában és Algériában élnek. Az elmúlt években erőteljes harcot folytattak a mali Azawad függetlenségéért és a külföldi haderő kiűzéséért, hasonló célokkal vették célba az orosz zsoldoserőket is. A lázadók a támadást követően közleményükben szólították fel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségét (ECOWAS), „kényszerítse a bamakói juntát” a Wagner-zsoldosok kiutasítására.
A Wagner-csoportot hosszú ideig Oroszország egyik legfélelmetesebb erejeként tartották számon, ami a nemzeti haderőn kívül – alapítója, Jevgenyij Prigozsin vezetésével – működött, többek közt állami támogatással. Olyan konfliktusövezetekben szereztek harci tapasztalatokat, mint a Száhel-övezet, Szíria, Líbia, de már 2014-ben is harcoltak Kelet-Ukrajnában. Egykori zsoldosok és szemtanúk többször számoltak be civilek elleni atrocitásokról, egyes állítások szerint gyermekeket is elraboltak.
Szolgálataikért nem kevés zsoldot kaptak, havi fizetésük akár a 2500 dollárt (890 ezer forint) is elérhette, ami jóval magasabb a nemzeti haderőben szolgáló katonákénál, ráadásul már a képzési idő alatt is jutányos bért kaptak. Ha pedig a zsoldos életét vesztette, családja 55 ezer dollár (mintegy 20 millió forint) körüli összeget kaphatott. A szervezet nemcsak azoknak kedvezett, akik rövid idő alatt akartak nagy pénzösszegekhez jutni, hanem a büntetett előéletűeknek is, akiknek nem sok lehetőségük maradt a munkaerőpiacon. Prigozsin tavaly augusztusban életét vesztette, miután magánrepülőgépe lezuhant, zsoldosseregét pedig beolvasztották az orosz nemzeti hadseregbe.
A külföldi konfliktusövezetekben azonban továbbra is aktívak maradtak a Wagner-zsoldosok – immáron hivatalosan is orosz zászló alatt. A mali tuaregek támadása után pedig egyből megindultak a találgatások, hogyan tudtak afrikai lázadók ekkora csapást mérni a világ egyik leghírhedtebb zsoldosalakulatára.
Noha a lázadók szóvivője, Mohamed Elamouloud Ramadana közölte, nem kaptak segítséget Ukrajnától a július végi támadáshoz, két nappal a támadást követően, július 29-én utalások jelentek meg az ukrán hírszerzés részvételével kapcsolatban. A The Kyiv Post megosztott egy birtokába jutott fotót, melyen a hírportál állításai szerint tuareg lázadók láthatók a Wagner-csoport elleni művelet után. A szakadárok kezében Ukrajna és Azawad zászlaja látható – utóbbi Mali északi részén, a tuaregek által kikiáltott de facto állam volt 2012 és 2013 között. Az ukrán híroldal a fotót úgy közölte, hogy annak hitelességét az ukrán védelmi és biztonsági erők is megerősítették – bár egyesek kétségbe vonták valódiságát. Szintén aznap Andrij Juszov, az ukrán hírszerzés (GUR) munkatársa beszélt arról, hogy a tuaregek
megkapták a szükséges információkat a sikeres, orosz háborús bűnösök elleni katonai művelet végrehajtásához.
A lehetséges ukrán részvételt támasztja alá az is, hogy az X közösségi oldalon a lázadókhoz közel álló profilok posztoltak arról, felajánlják az elfogott zsoldosokat Kijevnek.
Hogy a július végi támadáshoz köze volt-e Ukrajnának, nem lehet biztosra venni, ám minden bizonnyal az ukrán hírszerzés is jelen van a régióban, és vadászik a Wagner zsoldosaira Afrikában. Szintén a The Kyiv Post közölt még februárban egy videót arról, hogy a GUR Timur egysége fogott el zsoldosokat a Száhel-övezet túloldalán, Szudánban. Az ukránok egy katonai járművet kutattak át, melynek utasainál megtalálták a zsoldosszervezet jelvényét. A közölt videófelvétel másik jelenetében pedig az látható, hogy egy ukrán operátor oroszul beszélő foglyot hallgat ki, aki bevallja, hogy a Közép-afrikai Köztársaságon keresztül, a Wagner katonájaként Kartúmba küldték, hogy a felajánlott havi ezer dollárért cserébe részt vegyen a kormány megdöntésében.
Ukrán erők tavaly ősszel is támadhatták a Wagner Kartúm közeli egységeit, ami azt jelzi, az orosz–ukrán háború már jóval túlmutat az európai határokon, és a felek között proxyháború alakulhat ki Afrikában. A kontinens országainak zöme az 1900-as évek második felében függetlenedett az európai gyarmatosítóktól, harcaikat a Szovjetunió is támogatta, melynek nyomán a régió hagyományosan napjainkban is orosz érdekszféra maradt, különösen földrajzi adottságai miatt.
A Száhel-övezetet a természeti erőforrások tekintetében a világ leggazdagabb térségeként tartják számon, hatalmas energia- és ásványkincsekkel rendelkezik, köztük olajjal, arannyal és uránnal. Mali a kontinens harmadik legnagyobb aranytermelője, az ország bányászati minisztériuma korábban 800 tonnára becsülte a kibányászható mennyiséget. Márpedig az arany iránti kereslet világszerte növekszik, így Mali is egyre előrébb került a nagyhatalmak listáján.
A július végi támadást követően Mali augusztus 4-én, Niger augusztus 6-án megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Ukrajnával, majd Burkina Fasóval az ENSZ Biztonsági Tanácsához (BT) fordulva a terrorizmus támogatásával vádolták meg Kijevet. A Száhel-övezettel kapcsolatban rendszeresen hallani katonai puccsokról, a terrorszervezetek támadásairól – röviden szólva egyáltalán nem békés a helyzet a régióban –, így nem lehet kizárni azt a forgatókönyvet sem, ami szerint a romló biztonsági helyzetet fednék el a kormányok egy „külföldi ellenség” létrehozásával, akit az országokat sújtó problémákért okolnak.
Az ugyanis meglehetősen meglepő volt, hogy Andrij Juszov közleményében a Wagner-csoport elleni tuareg támadás után máris ukrán részvételt emlegetett, és Kijev részéről nem ő volt az egyetlen. Jurij Pivovarov, Ukrajna szenegáli nagykövete is megszólalt az ügyben: „A munka folytatódik, és kétségtelenül lesznek további fejlemények. A háborús bűnök és a terrorizmus büntetése elkerülhetetlen” – fogalmazott. Ugyanakkor az egész pikantériája az, hogy az ukrán külügyminisztérium pár nappal később már tagadta részvételét a mali akcióban. Az sem kizárt, hogy a kezdeti ukrán nyilatkozatok csupán a retorika részei, és a tisztviselők nem számoltak a régióra jellemző következményekkel, köztük azzal, hogy a mali junta malmára hajtják a vizet, ami rendszeresen keresi a külföldi felelősöket az országot sújtó problémákért.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.
(Borítókép: Moszkvában a Maliban meghalt Wagner-zsoldosok előtt tisztelegnek 2024. augusztus 4-én. Fotó: Yulia Morozova / File Photo / Reuters)