Az ukrajnai háború kezdetét követően orosz bevándorlók újabb hulláma érkezett Izraelbe, szabadabb légkörben és demokratikusabb környezetben bízva és egyben átalakítva a közel-keleti ország társadalmát. A kivándorlás nemcsak Oroszország politikai helyzetére világít rá, hanem azt is jelzi, állampolgárai olyan közegbe vágyakoztak, ahol jelen vannak az általuk otthon hiányolt értékek.

Izraelt elsősorban olyan orosz állampolgárok választják, akik zsidók, ám többségben vannak azok a magukat ateistának vallók, akik a visszatérési törvény alapján telepednek le a közel-keleti országban. A törvény értelmében akinek legalább az egyik nagyszülője zsidó volt, jogosult az izraeli állampolgárságra. A Zsidó Világkongresszus adatai szerint 2020-ban 155 ezer zsidó élt Oroszországban, a világ hetedik legnagyobb zsidó közösségét alkotva. Az Izraelben élő oroszok számára vonatkozóan szintén az Alija és az Integrációs Minisztérium közöl adatokat, melyek szerint január 1. és május 15. között mintegy nyolcezer orosz érkezett az országba, összehasonlításképpen ugyanebben az időszakban csupán 700 nyugat-európai bevándorlót regisztráltak, ám azóta minden bizonnyal tovább nőttek a számok.

Baloldali oroszok Izraelben

Orosz bevándorlók nem először érkeznek Izraelbe tömegesen: az 1990-es évek elején több mint 1,2 millióra becsülték a bevándorlók számát, akiknek 85 százaléka az egykori szovjet tagállamokból érkezett. Akkoriban mintegy 4,8 millióan éltek Izraelben, így az újonnan érkezettek száma igencsak jelentős volt. Az orosz ajkúak Izraelbe emigrálása az elmúlt évtizedekben is jelentős maradt, a 2022-es parlamenti választások során 900 ezerre becsülték az orosz ajkú izraeliek számát, akiknek körülbelül egyharmada származott Oroszországból, szintén egyharmada Ukrajnából, a többiek pedig a posztszovjet régiókból, beleértve Belaruszt, Moldovát, a kaukázusi és a közép-ázsiai térséget.

Míg a korábbi generációkat főként gazdasági nehézségek és a politikai instabilitás hajtotta, az új bevándorlók döntésében már jócskán közrejátszottak ideológiai szempontok. Beszámolók szerint az ukrajnai háború 2022. februári kirobbanása óta sok olyan orosz hagyta el hazáját, aki részt vett olyan ellenzéki mozgalmakban, mint az Alekszej Navalnijt támogató csoportok, vagy kapcsolatban állt szintén ellenzéki helyi önkormányzatokkal. A második hullámban zömében magas szintű egyetemi végzettséggel rendelkezők érkeztek, jellemzően olyan nagyvárosokból, mint Moszkva vagy Szentpétervár. Integrációjuk azonban korántsem egyszerű, sokan nehezen tudnak elhelyezkedni saját szakmájukban, és kénytelenek alacsonyabb presztízsű munkát vállalni.

Oroszok az izraeli demokráciáért

Az izraeli orosz közösség igyekszik aktív szerepet vállalni a politikai életben, ami számukra fontos önérvényesítő jelleggel is bír. Elmondásuk szerint Izraelben szabadabbnak érezték a politikai légkört, mint otthon, többek között ezért választották a földközi-tengeri államot. A közösségen belül azonban nincs egységes politikai álláspont: többségük baloldalinak vallja magát, míg a korábban érkezők zömében jobboldaliak. A két tábor közötti különbség az aktuálpolitikai eseményekkel kapcsolatban is észrevehető, megosztják például őket a gázai események: vannak, akik elhatárolódnak a konfliktustól, mások viszont részt vesznek az izraeli baloldali mozgalmakban, és nem értenek egyet a Benjamin Netanjahu-kormány intézkedéseivel.

Az izraeli oroszok egyébként már az 1990-es évek óta meghatározó szerepet játszanak a közel-keleti ország politikai életében, egyes megállapítások szerint a korábbi választások során szavazataik döntő jelleggel bírtak. Jó példa az 1996. évi választások, amikor Benjamin Netanjahu először nyerte el a miniszterelnöki széket, köszönhetően többek közt a bevándorlóknak, akik többsége a Likud vezetőjére adta le a voksát. Ellenfelét, Simón Pereszt – aki 1984 és 1986, majd 1995 és 1996 között volt Izrael kormányfője – csupán egy százalékkal sikerült legyőznie, ami csaknem 29 500 szavazatot jelentett.

Az orosz bevándorlók politikai nézeteit ráadásul továbbra is befolyásolja az orosz nyelvű média, mely szintén hozzájárul ahhoz, hogy az izraelitől eltérő közvéleményt alakítson ki. Igen népszerű például a jobboldali „Őrjárat Izraelért” nevű csatorna, de vannak olyan híroldalak is, melyek orosz forrásokhoz köthetők, ám kinézetükben olyan ismert izraeli hírportálokat másolnak le, mint például az N12 vagy a Jerusalem Post. Utóbbiakon általában olyan cikkeket közölnek, melyekben az orosz nézeteket helyezik előtérbe, gyakran még ismert izraeli újságírókat is feltüntetnek szerzőként. A jelenség egyébként bizonyos tekintetben nem új keletű, már az 1996-os választásokon is lehetett érzékelni az orosz nyelvű sajtó hatását, hiszen Netanjahu győzelme egyértelműen jobbra tolódást jelentett az izraeli politikában.

Minden bizonnyal a jövőben aligha várható változás, és az izraeli oroszok továbbra is meghatározó erőt képviselnek a politikai életben, amit már a helyiek is felismertek, és igyekeznek bevonni őket az izraeli demokráciáért folytatott küzdelembe. Számos kezdeményezés indult már útjára, köztük az Our Israel szervezeté, melynek célja összekapcsolni az emberi jogi és baloldali szervezeteket az orosz ajkú bevándorlókkal. Utóbbiak között egyébként kisebb számban, de vannak centristák is, akik független gondolkodással igyekeznek megközelíteni a politikai helyzetet, és reformokat sürgetnek Izraelben, meghagyva a bíróságok függetlenségét.

Dócza Edith Krisztina  Migrációkutató Intézet  vezető elemzője,  Gönczi Róbert  Migrációkutató Intézet  elemzője.

(Borítókép: Plakát Izraelben, amelyen  Benjamin Netanjahu és Vlagyimir Putyin kezet fog 2019-ben. Fotó: Nir Elias / Reuters)