A társadalom nyomására és a belpolitikai erőviszonyok változására válaszul a német kormány olyan lépéseket ígér, illetve tesz a migráció ügyében, amelyekért a magyar kormányt hevesen elítélték az Európai Unióban. Orbán Viktor helytelenített békemissziója után pedig már a német kancellár is békét sürget Ukrajna és Oroszország között. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy az irányváltás megmenti a választók ítéletétől a szorongatott helyzetben lévő német kormányt.
Szeptember elsején két keletnémet tartományban, Szászországban és Türingiában rekordmagas részvételi arány mellett a bevándorláskritikus, jobboldali radikális AfD nyerte a választásokat. Figyelemre méltó eredményt ért el az új pártnak számító, szintén bevándorláskritikus, illetve az ukrajnai háború ügyében békét sürgető Bündnis Sahra Wagenknecht (a baloldali populista Sahra Wagenknecht pártja), amely a harmadik legerősebb párttá lépett elő a CDU és az AfD mögött.
Még a választások előtt, augusztusban brutális késes támadás rázta meg a német társadalmat. Egy szír bevándorló, akinek elutasították a menekültkérelmét, késsel halálra sebzett három embert, nyolcat pedig megsebesített Solingenben. A támadásért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget. Az elmúlt években nem ez volt az első eset, amikor kiderült, hogy súlyos bűn- és terrorcselekményeknek migrációs háttere volt. A németek azonban nem akarnak beletörődni, hogy együtt kell élniük az effajta erőszakkal. A kormány és a politikai elit a migrációt korlátozó szigorításokkal próbálja visszaszerezni az emberek bizalmát, de úgy tűnik, hogy a társadalom egy része radikálisabb válaszokat akar, és éppen ezért erősödhetnek a hagyományos pártoktól jobbra, illetve balra álló politikai erők.
„A solingeni késelés az utolsó csepp volt a pohárban német társadalom számára, és ennek köszönhető, hogy a német kormány lépni készül a migráció ügyében? Vagy inkább arról van szó, hogy a német politikai elit retteg az AfD erősödésétől, és ezért kényszerül keményebb, radikálisabb intézkedésekre?” – kérdeztük Dobrowiecki Pétertől, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Magyar–Német Intézet kutatási vezetőjétől.
„Mindkét kérdésnek egyaránt van igazságtartalma” – válaszolta az Indexnek. Dobrowiecki Péter rámutatott: a solingeni támadás minden eddigieknél jobban a középpontba helyezte az elmúlt időben rendkívüli mértékben elszaporodott – jellemzően késsel elkövetett – támadásokat, a migrációs kérdéskör körüli rendszerszintű hiányosságokat, valamint a szélsőséges iszlamista nézetek térnyerését a társadalom egyes szegmenseiben. Mindezek pedig, számos más ok mellett, hozzájárultak az AfD további erősödéséhez – elsődlegesen a kelet-németországi tartományokban.
„A választói és politikai nyomás egyúttal lépéskényszerbe hozta a Scholz-kormányt, amely még a Zöldek ellenkezésével szemben is késznek mutatkozik immár a migrációs téren való szigorításra” – tette hozzá a kutatási vezető.
A 2015-ös európai migrációs válság után közel tíz évvel elkésettnek tűnik, hogy a német politika, illetve a kormány kitoloncolásról és határellenőrzésről beszél – utóbbinak a szigorítását, amely miatt már vannak, akik a schengeni szabályokat temetik, épp a napokban jelentették be. Dobrowiecki Péter azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy az ezekkel kapcsolatos intézkedések egy része már hosszú évek óta érvényben van:
A német–osztrák határ esetében már 2015 szeptemberétől, míg a cseh, lengyel és svájci határszakaszokon tavaly október óta végez a német szövetségi rendőrség fokozott határellenőrzéseket. A határellenőrzések bevezetése – a potenciálisan veszélyes személyek kiszűrése mellett – elsősorban a német közvéleménynek szólhat, hiszen a határokon csak bizonyos feltételek teljesülése esetén fordítanák vissza – elviekben – a megfelelő jogalap nélkül Németországba érkező külföldieket. A határon menekültstátuszért folyamodó személyek ugyanúgy Németországban maradhatnak az eljárás lefolytatásának végéig, mint korábban.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök az X-en üzent Olaf Scholz német kancellárnak, miután Németország szigorú határellenőrzésről döntött: „Németország szigorú határellenőrzésről döntött az illegális migráció megállítása érdekében. Scholz kancellár úr, üdv a klubban!”
Majd egy újabb bejegyzéssel is jelentkezett a magyar miniszterelnök:
„Most, hogy már Olaf Scholz német kancellár is szigorú határellenőrzésre szólít fel, úgy vélem, beszélnünk kell az elefántról a szobában: hogyan lehet megvédeni az EU külső határait, ha azokat, akik ezt megteszik, az Európai Bizottság megbünteti?”
A Kossuth rádióban pedig azt mondta, minden elismerésem a német kancelláré a szigorú határellenőrzés miatt, de nem magától jutott erre a következtetésre. „Azért jutott erre a következtetésre, mert migránsok megkéseltek néhány választópolgárt az utcán” – jelentette ki Orbán Viktor, majd kiemelte, hogy Magyarországból nem lett bevándorlóország, a nyugat-európai országok viszont azzá váltak, ezért van szükség a határvédelemre, és most Németországban is ráébredtek erre.
A kitoloncolásokkal kapcsolatban a kutatási vezető kifejtette: a szövetségi és tartományi hatóságok közötti feladatmegoszlás és a bonyolult, nehezen átlátható szabályozás megkönnyíti a rendszer könnyűszerrel való kijátszását – ahogy ez a solingeni merénylő esetében is történt.
„Itt a hatóságok mostaniaknál sokkal jobb koordinációjára, valamint a szabályozás alapvető és átfogó szigorításra lenne szükség a kitoloncolások felgyorsítására és a jogerős kitoloncolási határozatok érvényesítésére. Ebben a kérdésben jelzésértékű lehet, hogy a német kormány mintegy két hete újra engedélyezte az Afganisztánba irányuló kitoloncolásokat. Korábban – a tálibok három évvel ezelőtti hatalomátvétele miatt – Németország teljesen leállította az afgán állampolgárok származási országukba való kitoloncolását” – emlékeztetett Dobrowiecki Péter.
A jelenlegi politikai erőviszonyokról a kutatási vezető elmondta: az AfD támogatottsága – főleg a Sara Wagenknecht vezette BSW színre lépésével – országosan 20 százalék körül stabilizálódott, ugyanakkor tény, hogy az öt évvel ezelőtti eredményekhez képest a párt tovább erősödött a szeptemberi türingiai és szászországi tartományi választásokon – előbbi esetében, története során először, tartományi szinten, még az első helyet is megszerezte. A szeptember 22-én esedékes brandenburgi választásokon a felmérések szintén hasonló erősödést vetítenek elő.
Dobrowiecki Péter szerint a migráció kérdésének elsődleges napirendi ponttá válása mindenképpen kedvez az AfD támogatottságának, ahogy a kormány gazdasági kérdésekben mutatott gyenge szereplése is. Az ukrajnai háború, valamint számos szociális és gazdasági kérdésben azonban a BSW a radikális párthoz hasonló, vagy közeli álláspontot képvisel, és míg az AfD-vel való együttműködés továbbra is tabu a német politikában, addig a BSW-vel való kormányzástól nem zárkózott – zárkózhatott – el a CDU (Kereszténydemokrata Unió) sem.
Mindez árthat az AfD középtávú támogatottságának, kiváltképp annak fényében, hogy a szavazótábor egyre nagyobb aránya látná már kormányzati szerepkörben is a pártot. Kérdés, hogy az AfD körüli politikai karantén kitartása további támogatottságot hoz-e a párt számára, vagy a szavazók egy része idővel inkább elpártol a folytatólagos ellenzéki szerep miatt. Ezzel együtt a keleti országrészekben a BSW további erősödésétől és a CDU konzervatív gyökereihez való visszatalálásától is függ az AfD további növekedése. Ezzel szemben nyugaton érzékelhetően lelassult a párt erősödése, itt inkább érezhető, hogy az AfD arányaiban elérte választói potenciáljának – jelen politikai feltételek melletti – felső értékét
– magyarázta a kutatási vezető.
Több mint harminc országban egyszerre jelenik meg november végén Angela Merkel volt kancellár politikai memoárja. A politikus 2005 és 2021 között vezette Németországot, döntő befolyása volt arra, ahogyan aztán Európa a 2015-ös és 2016-os migrációs válságot kezelte. „Milyen színben tünteti fel Angela Merkel örökségét az, hogy a német társadalom biztonságba vetett hite megrendült? Mennyire hibáztatható, mennyire hibáztatják a jelenlegi migrációs helyzet miatt?” – tettük fel kérdéseinket a Magyar–Német Intézet kutatási vezetőjének.
Angela Merkel négy cikluson át tartó kancellári örökségét már eddig is sokan megkérdőjelezték a német közéletben – legyen szó akár az ukrán–orosz konfliktus kezelésében játszott német szerepről 2014 után, az atomenergia feladásáról vagy a 2015 és 2021 közötti migrációs politika hiányosságairól. Utóbbi esetben a legtöbb szakértő szerint azonban a jelenlegi koalíciós kormányt terheli az elsődleges felelősség, hiszen a szabályozások további lazításával, a jelzett hiányosságok látványos ignorálásával hathatós szerepet játszottak a merkeli politika által részben előidézett problémák eszkalálásához
– válaszolta lapunknak Dobrowiecki Péter.
Egy másik volt német politikus könyve nemrégiben kapott magyar fordítást (Századvég, 2024 – A kötet tartalmazza a szerző 2021-ben írt visszatekintését is), de Németországban már tizennégy éve botrány lett belőle. Akkor jelent meg ugyanis Németország felszámolja önmagát címmel Thilo Sarrazin nagy visszhangot kiváltó munkája, amelyben adatokkal támasztotta alá, hogy hosszabb távon a német származású és kultúrájú polgárok kisebbséggé válnak saját hazájukban. Továbbá azt a megállapítást tette, hogy
a demográfiai elöregedés és a kognitív kompetenciák csökkenése Németországban hosszú távon veszélyezteti a német gazdaság hatékonyságát és versenyképességét, ezzel pedig az életszínvonal fenntartását.
Sarrazin már a 2015-ös és 2016-os migrációs válság előtt sötét jövőképet lebegtetett meg a németek előtt. Mindezért lényegében kiátkozták a szociáldemokraták (1973–2020 között az SPD tagja volt), akik most mintha már kezdenék érteni, hogy mire is figyelmeztette őket egykori párttársuk.
Az önreflexió máig nem erős eleme a német politikai közbeszédnek. A Sarrazinhoz hasonló, általános közvélekedéssel szembeni álláspontokat megfogalmazó, majd ezért meghurcolt politikusok, közszereplők, publicisták, vagy csak mindennapi állampolgárok utólagos megkövetése nem jellemző. A migrációs kérdés átpolitizáltsága pedig lehetetlenné teszi a kérdés megfontolt megvitatását is. Jól mutatják ezt a német tudományos életben, valamint a hétköznapi diskurzusban mindennaposnak számító stigmatizálások akár egy-egy kifejezés vagy gondolat nyilvános használata miatt. A közélettől visszavonult Sarrazin neve olykor-olykor felmerül a német sajtóban, mindazonáltal a tágabb vitákban nem jelent hivatkozási pontot
– mondta Dobrowiecki Péter arra a kérdésünkre, hogy idézik-e mostanság a német politikában azt, amit Sarrazin tizennégy éve írt.
A német kormány álláspontja nemcsak a migráció ügyében változik, hanem az ukrajnai háború kérdésében is. Olaf Scholz kancellár már béketárgyalásokról beszél, ami miatt korábban még megfeddték az európai politikában Orbán Viktor magyar miniszterelnököt.
A Magyar–Német Intézet kutatási vezetője szerint az érzékelhető „hangváltás” mögött nehéz nem az elmúlt hetek belpolitikai eseményeinek a hatását sejteni. Az AfD jó szereplése, a BSW tartományi szinten is látványos politikai színre lépése, a CDU/CSU fokozódó nyomása több kérdésben is eddigi politikai irányelveinek az átgondolására kényszerítette a kancellárt.
Az SPD egyszerűen nem engedheti meg, hogy egy év múlva a mostanihoz hasonló támogatottság mellett mérettesse meg magát az országos választásokon. Ehhez pedig, ha tetszik, ha nem közeledni kell valamilyen formában a többségi szavazói akarathoz. Németország továbbra is támogatni fogja fegyverekkel Ukrajnát – e téren közös nevezőn van a kormány és a CDU/CSU is –, ugyanakkor a konfliktus tárgyalásos úton való rendezése egy olyan kérdés, amelyben a választópolgárok többsége örömmel látna aktívabb német kormányzati szerepvállalást
– fogalmazott Dobrowiecki Péter.
Kérdés, a 2025-ös szövetségi választások előtt, van-e még esélye a német kormánykoalíciónak arra, hogy visszaszerezze a társadalom többségének a bizalmát; ki tudják-e húzni együtt a szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok. A kutatási vezető rámutatott, hogy a kormánypártok hosszú hónapok óta rendkívül rosszul szerepelnek az országos felmérésekben:
Az ARD meghatározó, rendszeres közvélemény-kutatása szerint (ARD-DeutschlandTrend) szeptember elején újabb mélypontot ért el a kormánypártok támogatottsága. Immár a három párt együttesen sem éri el a legnagyobb ellenzéki erő, a CDU/CSU támogatottságát (SPD 15 százalék, Zöldek 11 százalék, FDP 4 százalék, szemben a CDU/CSU 33 százalékával). Egyúttal mindez azt jelentené, hogy a Die Linke mellett (3 százalék) akár még az FDP is kizuhanhatna a Bundestagból 2025-ben. Ezzel szemben a politikai spektrum két szélén álló BSW (8 százalék) és AfD (17 százalék) relatíve stabilan őrzik támogatottságukat.
Ezzel párhuzamosan a németek kevesebb mint harmada látja úgy, hogy a hárompárti koalíció meg tudja oldani az ország előtt álló kihívásokat, Olaf Scholz kancellár népszerűsége pedig minden korábbi negatív rekordot megdöntve jelenleg 18 százalékon áll.
A pártok közti ideológiai és pragmatikus okok miatt – legyen szó akár a gazdaság átalakításáról, akár a migrációs politikáról vagy a költségvetési források elosztásáról – a minduntalan a felszínre törő belső feszültségeket immár senki sem tudja, kívánja véka alá rejteni
– jelentette ki Dobrowiecki Péter.
Azt is kiemelte, hogy a jövő ősszel esedékes Bundestag-választásokig elviekben mind a kancellár, mind a három párt folytatni kívánja a közös munkát, de már most megkezdődtek az üzengetések a 2025-ös választásokat követő időszakkal kapcsolatban. A kutatási vezető szerint jelenleg szinte biztosra vehető, hogy – az AfD körüli politikai karantén megőrzése mellett – a CDU fog kormányt alakítani egy vagy két koalíciós partner bevonásával. „Eközben az FDP és a Zöldek már most egymást hibáztatják az elmúlt évek kudarcaiért, az SPD háza táján pedig komoly kérdéseket vet fel, hogy Olaf Scholz újrázhat-e majd a párt listavezetőjeként és kancellárjelöltjeként” – magyarázta Dobrowiecki Péter.
(Borítókép: Olaf Scholz és Orbán Viktor 2024. július 18-án. Fotó: Justin Tallis / AFP)