Az elmúlt másfél évben a mesterséges intelligencia globális használata hatalmas lépésekkel menetelt előre – a mindennapi életben és a harctéren is. A tudósok egy része az AI-ban látja az emberiség minden jelenlegi problémájának a megoldóját, míg mások szerint elpusztítjuk vele az emberiséget. Nemzetközi szabályozása az AI-nak még mindig nem létezik, az államok közötti bizalmatlanság, geopolitikai rivalizálás és fegyverkezési verseny pedig tesz is arról, hogy ne legyen. A legnagyobb probléma paradox módon azzal van, hogy a mesterséges intelligencia használata egyre kényelmesebb számunkra, és megkönnyíti az életünket, miközben minden, amit az AI a civil életben tud, egy csettintésre katonai célokra is használható.
Manapság már közhelynek tűnik, amikor a harctéren a drónok „felokosításáról” beszélünk. Elvégre az ember agya korlátozott, míg a mesterséges intelligencia képességei már a jelenlegi számítógépes teljesítmény mellett is szinte korlátlanok lehetnek. Egy harci vagy megfigyelésre használt drónnak általában egy kezelője van, aki még a legjobb esetben is maximum két vagy három drónt képes egyszerre irányítani. Ha a drónokat az AI irányítaná, akkor a korlátot csak a pénz mennyisége jelentené. Így elméletben több ezer, százezer vagy milliónyi drónt lehetne az ellenfélre küldeni, ami ellen jelenleg még nem nagyon van ellenszer.
Ez a technológia még mindig nem működik a fronton, egy sor technikai korlátja van. Részben magának az AI-nak a jelenlegi képességei, a hálózati kapacitások, a drónok akkumulátorteljesítménye stb. Mindezek ellenére az orosz–ukrán háborúban a drón az egyik legfontosabb harci eszközzé vált. A jelentések szerint csaknem tízezer drón semmisül meg mindkét oldalon minden egyes hónapban, miközben 2024 nyarára Oroszország és Ukrajna úgy felpörgette a dróngyártást, hogy év végéig összesen 100-150 ezer drónt tudnak legyártani saját maguk, külön-külön.
Itt egy kis technológiai szikra hiányzik, hogy az AI segítségével ezek a drónok szintet lépjenek a halálos autonóm fegyverrendszerek irányába.
És minél tovább tart a háború, annál több katonai innovációt láthatunk. A harctéren jobbnak kell lenni az ellenfélnél, az újonnan megjelent megoldásokra muszáj reagálni, mert a versenyelőny az életet, a technológiai hátrány pedig a halált jelentheti. A világ pedig árgus szemekkel figyel: ami beválik a fronton, átvehető, tanulható, gyártható, és később alkalmazható és tökélesíthető. A jövő háborúit az orosz–ukrán példák alapján vívják meg, ahogyan az I. világháborút vívták a második búr háború (1899–1902) tapasztalatai és (katonai) technológiai vívmányai alapján (például a géppuskát és a gyorslövő tüzérséget).
A jelenleg is a fronton lévő vagy a különböző védelmi vállalatok által tesztelt és fejlesztett AI-alapú technológiák azonban csak kis részben szólnak a drónokról. Ennél jóval nagyobb szeletét képezi a hírszerzés és a nagy mennyiségű adatok feldolgozása, előrejelzések megalkotása, kibervédelem, szimuláció és tréning.
Azonban ha a jelenleg is a katonai konfliktusokban egyre többet használt AI-alapú technológiákat keresünk, akkor valójában nem az öngyilkos drónokra vagy a különböző autonóm fegyverrendszerekre kell gondolnunk. Hanem a logisztikára. A háborús front tapasztalatai helyett ehhez egy kicsit messzebbre kell visszamenni: azokhoz, akik a mesterséges intelligencia használatát a mindennapi működésük részévé tették az elmúlt években, és akik ebben a legjobbak: a Walmarthoz és az Amazonhoz.
Az AI-alapú logisztika jelenleg elérhető technológiái. A Symbotic technológiáira épít az amerikai kiskereskedelmi óriáscég, a Walmart is.
A bevételei alapján a világ legnagyobb online piactere, az Amazon az elmúlt néhány évben bámulatos evolúción esett át, amelynek a középpontjában a hatékonyság és a költségoptimalizáció állt. Ebben a mesterséges intelligenciának központi szerep jutott. Az Amazon a következő területeken használja az AI-t:
Az Amazon robotjai a cég egyik raktárában.
Így a mesterséges intelligencia integrálása dollármilliókat (vagy milliárdokat?) spórolt meg az elmúlt időszakban az Amazonnak, nem beszélve a reputációs előnyökről, a gyorsaságról, optimális működésről stb.
És most képzeljük el ugyanezt a fronton – mert a leírtak közül minden egyes lépés alkalmazható és használható a háború viszonyaiban, ami optimalizálja a hadviselést és hatalmas mértékben tudja segíteni a fronton harcoló katonákat. Mindez nemcsak alkalmazható háborús helyzetben, hanem alkalmazzák is, egyre többet.
Valójában ez a baj a mesterséges intelligencia rohamos terjedésével: a technológia által alkalmazható előnyök egy csettintésre katonai célokat is szolgálhatnak. Miközben két-három évvel ezelőtt a világ nagy része még aligha hallott a ChatGPT-ről, Google Geminiről vagy más generatív alapú AI-ról, mindez bámulatos gyorsasággal a mindennapi életünk részévé vált. A 2024-ben piacra dobott mobiltelefonok legfontosabb kampánya például éppen az AI szoros integrációjára épül.
Szabályozás pedig továbbra sem létezik, miközben bizonyos tudományos szakemberek az AI óriási veszélyeiről beszélnek az emberiség számára. Vannak, akik a szemünk előtt kibontakozó folyamatot „Oppenheimer-pillanatnak” nevezik. Ha a nukleáris technológiához hasonlóan nem fékezzük meg, nem szabályozzuk az AI terjedését, akkor hosszú távú és messzemenő következményekkel kell szembesülnünk. A nukleáris fegyverek terjedését végül megállították, és jelenleg a világon csupán kilenc állam rendelkezik a katonai nukleáris technológiával.
Azonban az AI-kockázat percepciója a nukleáris fegyverekhez képest elenyésző, hiszen azoknál egyértelmű volt a katonai felhasználás célként, a mesterséges intelligencia pedig már most mélyen beépült a polgári mindennapjainkba.
Az EU parlamentje tavaly júniusban fogadta el az AI-törvényt, amely fontos jogalkotási lépést jelenthet a mesterséges intelligencia szabályozása felé. Célja, hogy biztosítsa az etikus és biztonságos AI-használatot. Azonban van vele két probléma: tagországok szintjén még nem lépett életbe, mert további tárgyalásokra vár az Európai Bizottság és az Európai Tanács részvételével. A másik gond, hogy a törvényben semmilyen formában nem szerepel az AI katonai felhasználása, a szabályozás csak a civil technológiára vonatkozik.
Kritikusai szerint a törvény az Európai Unió versenyképességét jelentősen aláássa a mesterséges intelligencia terén, miközben más, globális hatalmakat semmi nem korlátozza ebben a versenyben. Ez jól jellemzi a kialakult helyzetet: a jelenlegi geopolitikai viszonyokban felgyorsult a fegyverkezési verseny és a világ blokkosodása. Egy világrendi átalakulási kísérlet zajlik. Egymás iránti bizalom nincs, viszont van egy több síkon zajló versengés. Aki előnyre tesz szert, sokat nyerhet, aki pedig lemarad, azt kockáztatja, hogy a korábbi nemzetközi pozícióit bukja el.
Az autonóm fegyverrendszerekre specializálódó európai cég, a Milrem Robotics autonóm robotja részt vesz az amerikai hadsereg egyik katonai szimulációjában.
Az Egyesült Államok legnagyobb techcégei 2024 tavaszán – az Alphabet (Google), a Meta, az Amazon és a Microsoft – bejelentették, hogy az idén összesen csaknem 200 milliárd dollárt költenek adatközpontokra, chipekre és egyéb eszközökre a generatív mesterségesintelligencia-modellek építésére, képzésére és telepítésére.
Így a négy amerikai techvállalat idei AI-kiadásai önmagában meghaladják az egymással háborúban álló Oroszország és Ukrajna idei teljes katonai költségvetését.
A The Economist becslései szerint az említett amerikai techcégek AI-ba fordított kiadásai a következő évben meghaladhatják az ezermilliárd dollárt összesen. Kína és a kínai vállalatok AI-ba fordított pontos összegeit nem ismerjük, de a becslések alapján 2022-ben 26 milliárd dollárt fordíthatták a mesterséges intelligencia kutatására. Kína ugyanakkor már idejekorán, 2017 júliusában fogadta el az „Új Generációs Mesterséges Intelligencia Fejlesztési Tervét”, amelynek célja, hogy Kínát 2030-ra a világ vezető mesterségesintelligencia-központjává tegye. Mi ez, ha nem a szemünk előtt kibontakozó technológiai háború az AI-ért?
Szeptember utolsó hetében kerül a boltok polcaira Yuval Noah Harari, korunk vizionárius szerzőjének a magyarul is megjelenő legújabb kötete. Ennek mi más témája lenne, mint a mesterséges intelligencia és annak a veszélyei. A „NEXUS: Az információs hálózatok rövid története a kőkorszaktól az MI-ig” könyvben a szerző amellett érvel, hogy
a mesterséges intelligencia példátlan fenyegetést jelent az emberiségre, mivel ez az első olyan technológia a történelemben, amely képes önállóan döntéseket hozni és új ötleteket létrehozni.
Minden korábbi emberi találmány az emberek eszköztárát és az általuk használt képességeket és lehetőségeket bővítették. Nem számított, hogy az új eszköz milyen erős volt, a használatára vonatkozó döntések a mi kezünkben maradtak. Az autonóm drónok ugyanakkor már képesek maguk dönteni arról, hogy kit öljenek meg, és a mesterséges intelligencia új katonai fegyverek tervét, eddig nem látott katonai stratégiákat és egyre fejlettebb mesterséges intelligenciát hozhat létre. Mindezt már akár emberi beavatkozás, emberi felügyelet nélkül.
A mesterséges intelligencia nem eszköz, hanem valójában egy önálló szereplő. Harari szerint így a mesterséges intelligenciát fenyegető legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy számtalan új, hatalmas erejű, emberektől független szereplőt hívunk a Földre, akik potenciálisan okosabbak és találékonyabbak nálunk, és akiket nem tudunk irányítani.
(Borítókép: Az ukrán katonák a robbanószerkezetek ledobását tanulják a drónnal egy titkos helyszínen Ukrajnában 2023. május 12-én. Fotó: Narciso Contreras / Anadolu Agency / Getty Images)