Mintegy 90 ezer katonát és több mint 500 hajót és repülőgépet mozgósított Oroszország és Kína az Ocean–2024 elnevezésű közös hadgyakorlatra, amely az elmúlt 30 év legnagyobb ilyen jellegű gyakorlata. Nyugati körökben azonban jelentős aggodalmakat keltett a két agresszív ország tevékenysége. A CNN szakértők segítségével elemezte ki a hadgyakorlatot és az orosz–kínai „szövetség” jövőjét.
Miközben az orosz hadsereg a múlt héten világméretű hadgyakorlatot indított – amelyre széles körben az Egyesült Államok elleni erődemonstrációként tekintenek –, Vlagyimir Putyin elnök világossá tette, hogy szerinte melyik ország áll Moszkva mellett – írja a CNN.
A nyitóbeszédében Putyin azt mondta, hogy 15 „baráti” nemzet kíséri figyelemmel a – Moszkva állítása szerint – mintegy 90 ezer katonát és több mint 500 hajót és repülőgépet, amelyeket az elmúlt 30 év legnagyobb ilyen jellegű gyakorlatára mozgósítottak. Putyin szerint azonban Oroszország mellett csak Kína vesz részt benne aktívan.
„Különös figyelmet fordítunk a baráti országainkkal való együttműködés erősítésére. Ez különösen fontos ma, a világszerte növekvő geopolitikai feszültségek közepette” – mondta az orosz vezető.
Az Ocean–2024 elnevezésű hétnapos gyakorlat, amely hétfőn ért véget, a legújabb az Oroszország és Kína közötti katonai gyakorlatok és közös járőrözések sorában, amelyek Putyin és Hszi Csin-ping katonai együttműködés szorosabbra fűzésére tett fogadalmainak nyomán jöttek létre.
Az orosz hadsereg szerint Kína több hadihajót és 15 repülőgépet küldött Oroszország távol-keleti partjainál lévő vizekre az Ocean–2024 miatt. Emellett ebben a hónapban a kínai és az orosz erők a Japánhoz közeli vizeken tartott közös haditengerészeti gyakorlatok során elmélyített stratégiai koordinációt hirdettek, és ötödik alkalommal tartottak közös tengeri járőrözést a Csendes-óceán északi részén.
A nyár folyamán számos közös gyakorlatot tartottak, többek között Alaszka közelében – ahol az amerikai és kanadai erők először fogtak el együtt orosz és kínai bombázókat –, valamint a Dél-kínai-tengeren, egy olyan létfontosságú vízi úton, amelyre Peking szinte teljes egészében igényt tart, és ahol a geopolitikai feszültségek rohamosan nőnek.
Ezt a koordinációt egyre nagyobb aggodalommal figyeli Washington, amely hónapok óta azzal vádolja Kínát, hogy kettős felhasználású exporttal, például szerszámgépekkel és mikroelektronikával támogatja Oroszország védelmi szektorát. Ezt azonban Peking tagadja, és továbbra is azt állítja, hogy semleges az orosz–ukrán konfliktusban.
Az ukrajnai háború eközben folytatódik, a fenyegetések pedig fokozódnak, ráadásul Putyin arra figyelmeztette a NATO vezetőit, hogy a nagyobb hatótávolságú nyugati rakéták használatára vonatkozó korlátozások feloldására – amelynek köszönhetően Kijev Oroszország mélyére is csapást mérhetne – háborús cselekményként tekintene.
A legutóbbi orosz–kínai hadgyakorlatok a szakértők szerint illeszkednek a két ország közötti, több mint egy évtizede tartó fokozott katonai koordináció mintájába. A nagyfokú globális feszültségek idején – többek között Oroszország ukrajnai háborúja, Kína dél-kínai-tengeri agressziója és a Tajvan szigetére vonatkozó igényei miatt – azonban azt is aláhúzzák, hogy Moszkva és Peking egyre inkább úgy tekint egymásra, mint az erő kivetítésének kulcsára.
A közös hadgyakorlatok azt a kérdést is felvetik, hogy a két, atomfegyverekkel rendelkező hatalom, amely szerződés szerint nem szövetséges, képes-e együtt fellépni egy esetleges jövőbeli konfliktusban.
A lap felidézte, hogy a két óriási szomszéd közötti kapcsolat sosem volt egyszerű. Moszkva és Peking egykor ellenségek voltak, akik 1969-ben határkonfliktust vívtak egymással. Az elmúlt évtizedekben azonban erőteljes fegyverkereskedelem alakult ki a két fél között, Hszi és Putyin szorosabbra fűzte a kapcsolatokat, a katonai koordináció pedig fokozódott.
A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) adatai szerint 2014 és 2023 között a két hadsereg évente legalább négy, de akár tíz közös hadgyakorlatot vagy járőrözést is tart, beleértve a más országokkal közös többoldalú gyakorlatokat is. Júliusig már hét ilyen tevékenység volt csak az idén, a CSIS adatai szerint azonban az augusztusi és szeptemberi gyakorlatok 11-re emelték az összlétszámot.
A megfigyelők szerint ezek a gyakorlatok és járőrözések egyre összetettebbek lettek, ráadásul a világ egyre távolabbi részein zajlanak. A CSIS kutatói szerint az Alaszka közelében idén júliusban elfogott kínai és orosz repülőgépek ugyanarról az orosz légibázisról szálltak fel. Ilyen még soha nem fordult elő korábban, ráadásul ez volt a partnerek első közös légi járőrözése is a Csendes-óceán északi részén.
„Nem olyan interoperábilisak, mint a NATO-szövetségesek, de javítják és megszilárdítják ezt a stratégiai partnerséget vagy összehangolást” – mondta Alexander Korolev, az Új-Dél-Walesi Egyetem (Sydney) politikai és nemzetközi kapcsolatok vezető oktatója.
A lap szerint Oroszország és Kína összefogásának demonstrációjának egyértelmű közönsége van: az Egyesült Államok és szövetségesei.
Putyint és Hszi Csin-pinget az a közös nézet hozta össze, hogy a Nyugat célja alapvető érdekeik elnyomása. Putyin számára ezek közé az aggodalmak közé tartozik a NATO terjeszkedésének megakadályozása, míg Hszi Tajvan ellenőrzését és a Dél-kínai-tenger uralmát tartja szem előtt.
Putyin ezt az összefüggést az Ocean–2024-et elindító videóbeszédében is kifejtette, azzal vádolva az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy „az állítólagos orosz fenyegetést és a Kína megfékezésére irányuló politikát ürügyként használják fel katonai jelenlétük kiépítésére Oroszország nyugati határai mentén, valamint az Északi-sarkvidéken és az ázsiai-csendes-óceáni térségben”.
Az orosz vezető arra is figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok közép- és rövid hatótávolságú rakéták telepítését tervezi „előretolt telepítési területeken”, beleértve az ázsiai–csendes-óceáni térséget is.
Oroszország és Kína egyaránt azt akarja megmutatni az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, hogy „a két hadsereg egyre inkább integrálódik, és bármelyikükkel szembeni kihívás együttes választ kockáztat” – mondta Carl Schuster, az amerikai haditengerészet nyugalmazott kapitánya, az Egyesült Államok csendes-óceáni parancsnokságának közös hírszerzési központjának korábbi műveleti igazgatója.
„Gyakorlatilag azt mondják, hogy mi is megtehetjük veletek, vagyis úgy operálhatunk a hátsó udvarotokban, ahogyan ti is tettétek a miénkben” – folytatta a szakértő.
A hadgyakorlatok arra is lehetőséget adnak, hogy mindketten tanuljanak a másiktól, ugyanis a kiterjedt harctéri tapasztalattal rendelkező Oroszországnak és az elektronikus haditechnológiák terén egyre fejlettebbé váló Kínának is van mit tanulnia a másiktól, mondják a megfigyelők.
Alexander Korolev szerint az ukrajnai háború és a kiterjedt nyugati szankciók nyomán „egyre nehezebb” tudni, hogy a legutóbbi gyakorlatok milyen mértékben tartják fenn a kínai–orosz fegyverzeti technikai együttműködést, amely korábban az évek óta folyamatosan erősödő katonai együttműködésük jellemzője volt.
Washingtonban a szorosabbra fűződő kapcsolatok látványa aggodalmakat kelt egy Kínával és Oroszországgal való egyidejű katonai konfliktus veszélye miatt, vagy akár egy olyan konfliktus miatt, amely más országokra is kiterjedhet, például Iránra, amellyel a két ország az év elején haditengerészeti gyakorlatot tartott. Aggodalomra ad okot az is, hogy Moszkva támogatná-e Pekinget egy esetleges ázsiai–csendes-óceáni háborúban.
Peking és Washington számos potenciális robbanásveszélyes ponton navigál, beleértve Kína Tajvanra vonatkozó terveit és az Egyesült Államok szövetségesével, a Fülöp-szigetekkel szembeni növekvő agresszióját a Dél-kínai-tengeren. Oroszország és Kína is óvatosan figyeli, hogy az Egyesült Államok erősíti régóta fennálló kapcsolatait a regionális szövetségesekkel.
Megfigyelők szerint azonban a közös gyakorlatokon belüli növekvő koordináció ellenére nem valószínű, hogy van egyértelmű végcél az erős jelzés küldésén túl – legalábbis egyelőre.
„Nem tudom, hogy az orosz repülőgépek támogatni fognak-e például egy Tajvan elleni kínai támadást, vagy a Fülöp-szigetekkel való konfliktusban az orosz hajók támogatni fogják-e a kínaiakat? Kétlem” – mondta Elizabeth Wishnick, a CNA független kutatócsoport Kína és az Indo-csendes-óceáni térség biztonsági ügyeivel foglalkozó részlegének vezető kutatója.
Bár Oroszországnak és Kínának lehetnek „közös érdekei”, a térségbeli stratégiai célok tekintetében nem egy oldalon állnak – mondta. „Nem hiszem, hogy feltételezhetjük, hogy csak azért, mert több hadgyakorlatot tartanak, máris egy oldalon állnak” – hívta fel a figyelmet Wishnick.
Kína és Oroszország közös nyilatkozataikban kitartanak amellett, hogy a kapcsolatuk a szövetségkötés nélküli kapcsolat, amely nem irányul egyetlen harmadik fél ellen sem.
A lap felidézte, hogy mindkettőjüknek más geopolitikai céljai is vannak a térségben.
Oroszország például szoros kapcsolatokat ápol Kína riválisával, Indiával, és valószínűleg nagyon szeretné megakadályozni a kínai felemelkedést Ázsiában, ami elmélyítené a Peking és Moszkva közötti hatalmi egyensúlyhiányt.
Kína viszont óvakodna attól, hogy saját stratégiai céljait veszélyeztesse az Oroszországgal való túl közvetlen viszonnyal, de attól is, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek destabilizálhatják az északi szomszédjával való felmelegedő kapcsolatokat, miután a viszonyuk évtizedeken át konfliktusokkal volt terhelve.
„Egyszerűen fogalmazva, Kína senki más pártján nem áll, csak saját maga mellett” – mondta James Char, a szingapúri Nanyang Technológiai Egyetem Védelmi és Stratégiai Tanulmányok Intézetének adjunktusa. „A felszín alatt Kína és Oroszország továbbra is mély kölcsönös bizalmatlanságot táplál” – tette hozzá.
Megfigyelők szerint azonban a partnerség még mindig sokféleképpen érvényesülhet, ha Ázsiában kitörne egy konfliktus, amelyben Kína is érintett lenne. Oroszország legalább olyan diplomáciai és gazdasági támogatással viszonozná, mint amilyet Peking nyújtott Moszkvának az ukrajnai háború idején – mondják az elemzők –, és valószínűleg fegyverekkel és kedvezményes energiával is segítene.
Schuster, a haditengerészet nyugalmazott kapitánya szerint azonban Oroszországnak „több vesztenivalója és kevés nyeresége lenne”, ha csatlakozna Kínához egy esetleges konfliktusban az Egyesült Államokkal.
Szerinte ha Kína Tajvan ellen lépne fel, az orosz hadsereg potenciálisan korlátozott támogatást nyújthatna, ami újabb aggodalomra adna okot az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, azonban Kínának sokat kell majd kínálnia ahhoz, hogy meggyőzze Oroszországot, hogy csatlakozzon ehhez a konfliktushoz.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping Pekingben 2022. február 4-én. Fotó: Kreml Sajtóiroda / Anadolu / Getty Images)