Újabb egykori NDK-s tartományban törtek előre a mainstream pártok ellenében szerveződő szélsőbal-, illetve a szélsőjobboldali populista pártok, miután Brandenburgban is a szavazatok több mint 40 százalékát az AfD és a BSW szerezte. Annak ellenére, hogy a szociáldemokrata bástyának számító tartományban az SPD győzött, eddigi miniszterelnökük nehéz helyzetbe került, ugyanis korábbi koalíciós partnerei hatalmasat buktak – a Zöldek még be se jutottak a parlamentbe.
Szeptember 22-én tartottak tartományi választást a mindössze 2,5 milliós lélekszámú, Berlint teljesen átölelő Brandenburgban.
Az egykori NDK-s tartományban a választás tétje igen nagy volt, hiszen Szászország és Türingia után itt is erőt szeretett volna demonstrálni a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD), aminek érdekében még a türingiai győzelmet szállító Björn Höckét is elhívták kampányolni, míg helyben az SPD a további kormányzásért, országos szinten pedig Olaf Scholz jövőjéért harcolt – utóbbit annak ellenére, hogy az egyébként tartományban élő Scholztól a párt a kampánytól való távolmaradásra kérte.
Az már az exit poll alapján is látszott, hogy az öt évvel ezelőtti eredményhez képest így is javítva, ám csak egy kis előnnyel győzhetett az SPD, ami végül a szavazatok megszámlálása után biztossá vált, így a választás előtt egy vereség esetén visszavonulását felvető SPD-s Dietmar Woidke miniszterelnök ismét új kormányt alakíthat – a kérdés ugyanakkor az, hogyan lesz mögötte a parlamenti többség.
A szavazatok megszámlálása után így fog kinézni a 88 fős potsdami parlament:
Ezen pártokon kívül kiesett a parlamentből az ökobaloldali Zöldek, ami mindössze a szavazatok 4,1 százalékát kapta, valamint a pártszakadáson áteső, amorf módon a berlini hipsztereket és keletnémet munkásokat egyszerre képviselni próbáló egykori állampárt utódpártja, a die Linke, amire a szavazók mindössze 3 százaléka szavazott.
Azonban e pártoknál is rosszabb estén lehet túl a szövetségi szinten az SPD-vel és a Zöldekkel kormányzó FDP, hiszen a Christian Lindner vezette neoliberális párt 2021-es kormányra kerülésük óta már a hetedik tartományi parlamentből esik ki a választások során.
Ugyan az FDP már öt éve se jutott be a potsdami parlamentbe, de az akkori 4,1 százalékos eredményhez képest a mostani 0,8 százalékos hatalmas visszaesés.
Az SPD-s Dietmar Woidke miniszterelnök elégedetten nézhet az eredményekre, hiszen pártja nemcsak hogy győzött – mindezt úgy, hogy a választások előtt pár hónappal hibahatáron túl voltak lemaradva az AfD-től –, hanem még bővítette is szavazóinak a számát, ami plusz két mandátumot ért.
Ugyanakkor ez a két eddigi juniorpartneréről nem mondható el, hiszen az országos szinten a közvélemény-kutatásokat vezető CDU sok szavazatot – valamint 3 mandátumot – vesztve mindössze csak a negyedik helyet szerezte meg, míg másik partnere, a Zöldek be se jutottak.
Jelenleg pedig a CDU-val kiegészülve nincs is meg a parlamenti többsége egy lehetséges SPD–CDU-kormánynak, ami nagyban köszönhető az EP-választásokon berobbanó szélsőbaloldali-populista BSW-nek.
A pártot csakúgy, mint a két legutóbbi tartományi választáson, most is sokan kritizálták, amiért plakátjaikon pártjuk névadója és arca, Sahra Wagenknecht szerepelt és az ő szövetségi programja köszönt vissza a kampányok során, miközben ő maga nem is indult a választáson. Azt pedig továbbra sem teljesen tudni, hogy a párt helyben egyébként mit képvisel, hiszen a kampány során leginkább az ukrajnai háborúval és a migrációval foglalkoztak, miközben az alacsony taglétszám miatt sok jelöltjük eleve nem is ismert.
Woidt a választás estéjén azt nyilatkozta, először a CDU-val fognak tárgyalni, és majd csak utána vizsgálják meg, kellenek-e további partnerek – már pedig az eredmények alapján kelleni fog, hiszen az SPD–CDU-nagykoalíció egy mandátummal maradt le a többségtől, így legalább egy BSW-szavazat kell, hogy megszavazzák Woidt történelmi negyedik ciklusát.
A tartományt 2013 óta irányító miniszterelnök egyébként az este folyamán úgy nyilatkozott, fellélegzett, amikor pártja győzött, azonban úgy látja, így is nehéz helyzetben lesz, hiszen az AfD-re utalva arról beszélt, a szavazók közel 30 százaléka szavazott egy részben nyíltan szélsőséges pártra.
Ráadásul az AfD a 30 mandátumával egy blokkoló kisebbséget is fel tud mutatni a kétharmados törvények kapcsán,
amivel így a tartomány alkotmányának a módosítását vagy alkotmánybírói kinevezéseit ellehetetlenítheti.
Annak ellenére, hogy az már a választás előtt biztos volt, hogy az AfD nem fog a kormány közelébe jutni, mivel a német politikában tűzfalnak nevezett politikai karantén továbbra is él a párttal szemben, a párt eredményváróján így is nagy volt az öröm.
A párt női társelnöke, Alice Weidel a választás után arról beszélt, az este győztesei ők, és szerinte a mostani eredmény „eltörte a zöldwoke-őrültséget”, ezért elégedettek az eredménnyel.
Ugyan a tűzfal miatt a kormányrúd közelébe nem fog jutni a párt, azonban látszik, hogy több egykori NDK-tagállamok területén már a második – Türingiában pedig az első – legnagyobb erő, így a választók körében egyre elfogadottabbá válik az olykor szélsőséges nézeteik miatt több tartományban az alkotmányvédelmi hivatal által megfigyelt párt – például brandenburgi listavezetőjüket, Hans-Christopher Berndtet azzal vádolják, korábban egy szélsőséges szervezetnek volt a tagja, ezért őt is szélsőségesként tartja számon az alkotmányvédelem és figyeli őt.
Emellett a fiatalok körében népszerűek, az azonban továbbra is kérdés, hogy az elmúlt három tartományi, valamint nyáron az EP-választáson az AfD-re azért szavaztak, mert a szavazóknak tetszik a párt programja, vagy legtöbben protesztszavazatként ikszelték a pártot, hogy így fejezze ki elégedetlenségét az Olaf Scholz vezette szövetségi kormány, valamint a keletnémetek az egyesüléssel importált nyugatnémet politikai rendszer ellen.
Ugyanez mondható el a BSW-ről, ami Szászország és Türingia után Brandenburgban is két számjegyű eredményt ért el, ráadásul ezúttal még felül is múlta a magát két szélsőség között a politikai centrumként pozicionáló CDU-t. Nem véletlen, hogy így a BSW eredményváróján a politikusaik elégedetten, míg a CDU-sok csalódottan nyilatkoztak az újságíróknak. A CDU listavezetője, Jan Redmann keserédes estéről beszélt, míg az ARD-nek jól összefoglalta a mostani választás lényegét is:
Ha azt nézem, hogy a választók 45 százaléka úgy döntött, hogy a politikai peremen lévő pártokra szavaz [BSW és az AfD – szerk.], akkor ez a mainstream politikával szembeni bizalmatlansági szavazás is.
Ugyanis mind a három szeptemberi tartományi választáson csökkent a mainstream német pártok támogatottsága, míg a laclaui értelemben vett populista pártok szavazataránya nőtt – a mostani brandenburgi választás után az AfD és a BSW együtt ugyanannyi mandátumot tud felmutatni, mint az SPD–CDU-nagykoalíció. Ez pedig az országos politikára is hatással lehet.
A szövetségi kormányt alkotó pártok, az SPD, a Zöldek és az FDP már régóta nehéz helyzetben vannak, ugyanakkor közülük talán a legnehezebb időszakkal az SPD-s Olaf Scholz és FDP-pártelnök Christian Lindner néz szembe: míg Lindnernek valahogy az ötszázalékos küszöb fölé kéne tornáznia a 2021-ben még 11 százalékos eredményt elérő pártot,
addig Scholz nemcsak a választók felől, hanem immáron a pártján belül is érkezik nyomás.
Sajtóhírek szerint ugyanis a pártban azon gondolkodnak, hogy a jövő évi szövetségi választásra nem őt jelölnék kancellárjelöltnek, mivel a jelenlegi kancellár és kormányának támogatottsága hónapról hónapra negatív rekordokat döntöget – a sajtóban eddig felmerült nevek közül az egyik legesélyesebb befutó az egyébként népszerű szövetségi védelmi miniszter, Boris Pistoriust emlegetik.
Ráadásul Scholz ezenkívül nehéz kormányzásnak is néz elébe. Ősszel ugyanis el kell fogadnia a Bundestagnak a jövő évi költségvetést, ezenkívül pedig a nyugdíjreformot is kitűzte célnak a kancellár, ami kapcsán azt is kijelentette, hogy amennyiben az nem sikerülne, bizalmatlansági indítványt fog indítani maga és kormánya ellen, ami előrehozott választást is hozna magával – ugyanakkor utóbbi nem túl valószínű, hiszen annak ellenére, hogy a kormányból való kilépést régóta fontolgatja az FDP, egy bizalmatlansági indítványt valószínűleg nem szavazna meg a párt, hiszen jelenleg még az ötszázalékos küszöböt sem érik el országosan.
A kormány mellett időközben a CDU/CSU uniópártok kancellárjelöltjének tett Friedrich Merz is valamennyire aggódhat, hiszen ellentétben Olaf Scholzcal – aki még csak az SPD eredményváróján sem volt ott, mivel jelenleg New Yorkban tartózkodik –, ő részt vett a brandenburgi kampányban, azonban ennek ellenére nem volt túl sok hatással az eredményre – igaz, ő annyiból megnyugodhat, hogy a német választási rendszer miatt az egykori NSZK-tartományoknak nagyobb befolyásuk van a szövetségi választások kimenetelére, mint az egykori NDK-tartományok.
(Borítókép: Dietmar Woidke a választások eredményváróján Potsdamban, Németországban 2024. szeptember 22-én. Fotó: Tobias Schwarz / AFP)