Egyre inkább realitásnak, nem pedig elméleti lehetőségnek tűnik, hogy az Olaf Scholz vezette kormány megbukik, miután juniorpartnere, az FDP kiléphet, vagy kirúgathatja magát a kabinetből. Eközben a német kancellárt a pártján, az SPD-n belül is szeretnék félreállítani, mivel a berlini pártszékházban úgy látják: Scholzcal nincs esélyük a jövő évi szövetségi választáson.
Annak ellenére, hogy szeptember 22-én a párt bástyájának számító Brandenburgban győzött az SPD, nehéz hónapok várnak a kancellárjukra, Olaf Scholzra.
Az SPD ugyanis Brandenburgban nem Scholz miatt, hanem ellenére múlta felül a tartományban a közvélemény-kutatásokat egész nyáron vezető szélsőjobboldali Alternative für Deutschlandot (AfD). Az SPD kampányát a helyben népszerű miniszterelnöke, Dietmar Woidke köré építette, miközben a kampány során a kancellár nevét nem is igazán említették – az egyébként a tartományban élő Scholzot még arra is megkérték, hogy ne vegyen részt aktívan a kampány során.
Scholz ugyanis rendkívül népszerűtlen szövetségi szinten, ezért az SPD-ben már azt is felvetették, hogy a jövő évi választásokon ne a jelenlegi kormányfő legyen a kancellárjelöltjük.
A német egyesítés óta nem túl gyakori, hogy egy regnáló párt ne a kancellárjával fusson neki a választásoknak, azonban Scholz támogatottsága negatív rekordokat dönt időről időre, miközben kormányának népszerűségéről sokat elmondó adat, hogy az EP-választásokon a három pártból álló koalíció, a szociáldemokrata SPD, az ökobaloldali Zöldek, valamint a fiskálisan konzervatív, liberális FDP összesen nem kapott annyi szavazatot, mint az azt megnyerő jobbközép-kereszténydemokrata CDU/CSU pártszövetsége.
Emiatt Scholz nehéz helyzetben találta magát. Hiszen nemcsak az ő és az SPD, hanem a koalíció jövője is hajszálon múlik – a Zöldeknél már egyre többen nyilatkozzák névvel a sajtónak, hogy a kormánypártok közötti különbségek feloldhatatlanok, míg az FDP egyik alelnöke, Wolfgang Kubicki már arról beszélt,
ebben az ütemben nem hiszem, hogy ez a koalíció karácsonyig kihúzza.
Emiatt sokan azt sem tartják kizártnak, hogy akár előrehozott választás jöhet, ugyanakkor abban a jelenlegi kormánypártok egyáltalán nem érdekeltek.
Hiába várták a németek a Merkel-éra után a pártok klasszikus színei miatt közlekedésilámpa-koalíciónak nevezett kormányt, a pártok közötti ideológiai különbségek és egymással ellentétes ígéretei miatt sosem működött igazán jól és többször is inkább a pártok közötti konfliktusokról, mintsem közös álláspontjuktól volt hangos a sajtó.
Ugyanis míg az SPD és a Zöldek egy erősebb államot szorgalmaznának, ami erős szociális védőhálóval tesz a társadalmi igazságosságért és a környezetvédelemért, addig a fiskálisan konzervatív FDP ennek az ellenkezőjét vallva a kis államban hisz kevesebb szabályozással, alacsonyabb adóval és jóval kevesebb szociális kiadásokkal.
Az FDP pártelnöke, a szövetségi kormányban pénzügyminiszteri posztot betöltő Christian Lindner emiatt többször is összeszólalkozott koalíciós partnereivel, leginkább az alkancellári posztot betöltő zöld Robert Habeckkel, mivel Lindner nem igazán akart pénzt adni a zöldpolitikus programjaira, mert a tárcavezető inkább az államadósságot akarta mérsékelni, olykor akár éles kiadáscsökkentésekkel.
Azonban nem kizárólag Habeck és Lindner között volt konfliktus, hanem az FDP és az SPD között is – ez pedig jól látszódott például a 2024-es költségvetés kapcsán kialakult vitákon, mivel Lindner nem akart sem az egészségügyre, sem pedig a hadseregre több pénzt költeni, mint korábban, míg az SPD igen.
Ugyanakkor Lindner nem kizárólag ideológiai meggyőződése miatt próbálta fékezni koalíciós partnereinek költését, hanem ennek politikai okai is voltak.
Kormányra kerülése óta ugyanis az FDP támogatottsága meredeken csökkent.
Míg a 2021-es választásokon a párt 11,4 százalékot ért el, jelenleg épp az ötszázalékos küszöb határára mérik a kutatások – olykor felette, olykor alatta. 2021 óta pedig összesen hét (!) tartományi parlamentből esett ki a párt a gyenge szereplése miatt, így Lindner a koalíciós partnereivel felvállalt konfliktusokkal próbálta meg csökkenteni az esést. Ezek néha be is váltak, például amikor a gázbojlerek ügyében vagy az uniós szinten már letárgyalt belső égésű motorok 2035-ös kivezetése kapcsán sikerült a párt terveit kiharcolnia.
Ugyanakkor ez továbbra sem állította meg a párt zuhanását, emiatt már korábban is felmerült, hogy akár kilépnének a kormányból, azonban a jövő évi választáshoz közeledve ez már nem kizárólag elméleti felvetés, hanem valódi terv is.
Az SPD-nél is az FDP távozásával számolnak, és jelenleg a két párt a háttérben azon dolgozik, hogy a másik húzza meg a ravaszt: míg az SPD azt szeretné, hogy az FDP önként távozzon a kormányból, addig az FDP abban érdekelt, hogy ne ők hozzák meg a döntést, hanem tegyék ki őket a kormányból – az FDP javára ugyanis utóbbi, az SPD számára pedig előbbi válna narratíva szempontjából.
Lindner a brandenburgi tartományi választás után – ahol a pártja az egy százalékot sem érte el – hétfőn arról beszélt, a koalíció sorsát ezen szeptemberi döntések fogják meghatározni, ugyanakkor a már korábban említett alelnöke, Kubicki ugyanekkor arról beszélt, hogy szerinte már karácsonyra megbukhat a közlekedésilámpa-koalíció.
Ráadásul e politikai játszma közben a két pártnak még kormányoznia is kellene, hiszen ősszel el kell fogadni a jövő évi költségvetést, ahogy az ismét forró témává váló migrációt is kezelni kellene.
Azonban a jövő évi választás miatt a pártok egyre kevésbé hajlandóak a kompromisszumokra, mivel inkább a saját bázisaik felé próbálnának nyitni, hogy lehetőleg minél jobb eredményt érhessenek majd el – Lindner ezért pártját, az SPD pedig Scholzot hátrahagyva a kormányrudat szeretné megmenteni.
Emiatt Scholz egyre nehezebb helyzetben van és egy ördögi körbe került: kormánya és személye népszerűtlen, mert nem tud sok német bajával mit kezdeni és a koalíción belüli dinamika kaotikus. Emiatt az SPD a Joe Biden-kártyát előrántva azt tervezi, hogy a kancellár helyett a népszerű védelmi miniszter, Boris Pistorius lenne a kancellárjelöltjük, hogy a jövő évi választásokon labdába rúghassanak a nem igazán a karizmájáról híres Friedrich Merz és az általa vezetett CDU/CSU pártszövetséggel szemben.
Scholz egyetlen lehetősége, hogy elkerülje a lecserélését, ha rövid időn belül jó kormányzást és népszerű döntéseket tudna felmutatni, ugyanakkor a kormány jó működésében juniorpartnere, az FDP nem érdekelt.
Ezek miatt nem valószínű, hogy Scholz megmentheti a listavezetői pozícióját az SPD-ben, és ahogy az FDP kormányból való kilépése, úgy Scholz lecserélése is immáron nem csak elméleti felvetés, hanem a jövő terve.
Amennyiben a 2025-ös költségvetést nem sikerülne elfogadnia a pártoknak, akkor akár fel is oszlathatják a Bundestagot és előrehozott választások jöhetnek, ugyanakkor azzal jelenleg sem az SPD, sem az FDP nem járna jól, hiszen támogatottságuk 2021-hez képest jócskán elmarad. Ráadásul amennyiben a költségvetést nem szavazzák meg, akkor az SPD a rövid idő miatt kénytelen lenne Scholzcal nekivágni a szövetségi választásoknak, amit a párt szeretne elkerülni.
(Borítókép: Olaf Scholz és Christian Lindner 2023. december 13-án Berlinben. Fotó: Florian Gaertner / Photothek / Getty Images)