Az exit poll szerint a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyerhette az osztrák szövetségi parlamenti választásokat, ami a párt számára egy történelmi eredmény, azonban épp ez lehet a vesztük oka: emiatt nehezebb helyzetben vannak, hogy az 1986 óta kormányon lévő Osztrák Néppárttal (ÖVP) összeálljanak, mivel utóbbi párt van királycsináló szerepben, ők pedig előre elmondták: az FPÖ-vezér Herbert Kicklből nem lesz kancellár.
Szeptember 29-én tartottak szövetségi parlamenti választásokat Ausztriában, ahol a választás előtt a legnagyobb kérdés az volt, hogy a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vagy a jobbközép-kereszténydemokrata Osztrák Néppárt (ÖVP) végez az első helyen.
Az már a választás előtt biztos volt, hogy bármi is lesz a választás eredménye, királycsináló szerepben továbbra is az 1986 óta kormányzó ÖVP lesz, hiszen a Karl Nehammer vezette párt nélkül nem lehet kormány. Emiatt mind az FPÖ, mind a szociáldemokrata SPÖ titokban abban reménykedett, hogy nem fogják beelőzni az ÖVP-t, hiszen az megnehezítené a helyzetüket a koalíciós tárgyalásokon.
Az ÖVP-vel szembeni alulmaradási versenyt végül az SPÖ nyerhette, hiszen az exit pollok alapján FPÖ, ÖVP és SPÖ sorrend lehetett a választás vége.
A 17 órás urnazárás után az ÖVP által nyilvánosságra hozott exit poll szerint így szavazhattak sógoraink:
Az első mandátumbecslés szerint így nézhet ki a 183 fős osztrák alsóház:
Azt már a választási felvezetőnkben is írtuk, hogy az ÖVP régóta átszövi az osztrák államot, ráadásul emellé választói támogatottság is társul, így a jobbközép párton múlik, hogy az ideológiailag közelebb álló, ám tőle szélsőségesebb FPÖ-vel vagy az ideológiailag távolabbi, ám kompromisszumkészebb SPÖ-vel áll össze a választás után – a jelenlegi ÖVP–Zöldek-kormánynak ugyanis nem lenne többsége az osztrák alsóházban.
Nehammer és az ÖVP egész kampányát arra építette, hogy ők az egyetlen választható alternatíva a két, általa szélsőségesként lefestett többi esélyes kancellárjelölttel, a szélsőjobboldali Herbert Kickllel, valamint az SPÖ marxista szárnyához tartozó Andreas Bablerrel szemben, amivel a jobbközép párt magát centrista erőként határozta meg.
Ezzel pedig nem burkoltan az ÖVP azt is kijelentette, ha az FPÖ vagy az SPÖ kormányozni akar velük, akkor engedjék el pártelnökeik kezét.
Ez az SPÖ-nek lenne könnyebb feladat, hiszen egy alsó-ausztriai kisváros polgármestereként Babler nem ápol jó viszonyt a párt bécsi elitjével – ami a kampány során is látványos volt, például a Gemist riportja szerint a bécsi elit látványosan unatkozott a pártelnök rendezvényén, miközben a szavazók azt élvezték –, a harmadik hely pedig okot is teremt arra, hogy akár leváltsák a pártelnököt, főleg, hogy pártja az eddigi legrosszabb eredményét érte el története során.
Bablert ugyan a párttagok, valamint a párt szimpatizánsai is szeretik, azonban a párt bécsi elitje nem, a párt belső csatározásai miatt pedig Bablerrel sosem tudott nagyon nőni az SPÖ – igaz, a bécsi elit nem is szerette volna, hogy az ÖVP felé nőjenek, mivel a szociáldemokraták már 2017 óta szeretnének visszatérni a kormányba. Ráadásul az SPÖ – bár történelmének legrosszabb eredménye után – elegendő mandátummal rendelkezhet, hogy az ÖVP–SPÖ-vel közösen, más párt bevonása nélkül meglegyen a parlamenti többség a 183 tagú alsóházban.
Ennél nehezebb helyzetben van az FPÖ, hiszen Herbert Kickl vezetésével a pártnak sikerült története során először szövetségi választást nyerni, miután a júniusi EP-választásokon a szélsőjobboldali párt szerezte meg az első helyet.
Ráadásul Kickl még a héten kijelentette, hogy a vezetésével az FPÖ nem hajlandó belemenni egy olyan kormányba, ahol nem ők adják a kormányfőt
– ami pedig nyilván nehezíti a koalíciós tárgyalásokat az ÖVP-vel, hiszen az ÖVP nem adná ki a kancellári posztot a kezéből.
Így a legnagyobb kérdés, hogy az FPÖ elitje meg tudja-e győzni Kicklt, hogy hátrébb lépjen a kormányzásért cserébe, vagy sem, bár a választóknak így is nehéz lesz elmagyarázni, hogy a győzelem ellenére miért nem ők vezetik majd a kormányt. Az egész politikai rendszert megvető Kicklt ugyanis a többi párt elutasítja – de ami a legfontosabb, hogy az ÖVP és Nehammer is –, így az FPÖ csak akkor juthatna kormányra, ha hajlandó lemondani első helye ellenére a kancellári posztról, valamint hajlandó elengedni Kickl kezét.
Így az már biztos, hogy a választások után hosszú koalíciós tárgyalások jöhetnek.
A másik kérdés a választás kapcsán még az volt, hogy megugorja-e a négyszázalékos küszöböt a kommunista KPÖ, valamint a Sörpárt, ugyanakkor az exit poll alapján ezt egyik párt sem tudta teljesíteni.
A választás eredményeiről, valamint hogy abból mi olvasható ki, az Indexen gyorselemzéssel jelentkezünk majd hétfő reggel.
(Borítókép: Herbert Kickl 2024. szeptember 27-én Bécsben. Fotó: Christian Bruna / Getty Images)