Még az első szavazat leadása előtt biztos, hogy bármi is lesz a végeredmény, az 1986 óta hatalmon lévő Osztrák Néppárt (ÖVP) tagja lesz a kormánynak, és a párt jelenlegi kancellára, Karl Nehammer dönt arról, kivel folytatja kormányon a jobbközép párt. Erre két jelentkező is van: a közvélemény-kutatásokat jelenleg vezető szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), valamint a szociáldemokrata SPÖ. E két pártnak pedig erre akkor van esélye, ha kevesebb szavazatot kapnának az ÖVP-nél, és lemondatnák pártelnökeiket.
Szeptember 29-én, azaz ma tartanak szövetségi parlamenti választást Ausztriában, ahol 2017 óta először tervezett, nem pedig előrehozott választás lesz egy kormány korrupciós botránya után.
A győzelemre a legesélyesebb az európai parlamenti választásokat megnyerő, és a közvélemény-kutatásokat jelenleg is vezető Herbert Kickl vezette szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ),
azonban a pártban annak kancellárjelöltjén és közvetlen szövetségesein kívül senki sem akarja azt igazán megnyerni.
Ugyanis egy választási győzelem paradox módon vereséggel érne fel a párt számára, ami egykori vezetője – a pártból azóta a párt pénzét saját perselyként való használata miatt kirakott – Heinz-Christian Strache Ibiza-botránya és az akkori ÖVP–FPÖ-kormány 2019-es felbomlása óta szeretne visszatérni a kormányba.
Ennek oka pedig az osztrák politikai rendszert teljességgel átszövő, 1986 óta folyamatosan kormányzó jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP), hiszen a választást követően Karl Nehammer kancellár pártja dönt arról, hogy az ÖVP kivel lépjen kormányra. Sebastian Kurz óta pedig először ismét megvalósíthatja az Orbán Viktor által is nagyra tartott „osztrák modellt” az ideológiailag közelebb álló jobbközép és a szélsőjobb összeállásával, vagy pedig a múltban évtizedekig működő szocdemekkel egy kompromisszumos nagykoalíciót hozhat létre.
Emiatt elég furcsa kampányokat látni a Lajtán túl, hiszen miközben mindegyik kancellárjelölt a győzelemért küzd, addig a háttérben a párt erős emberei már elkezdtek udvarolni az ÖVP-nél,
hogy a választás után Nehammerék velük bútorozzanak össze a következő választásokig. A kérdés, melyik párt lesz hajlandó elengedni eddigi pártelnöke és kancellárjelöltje kezét.
A közvélemény-kutatások átlaga szerint az ÖVP jelenleg csak hibahatáron belül, két százalékponttal marad el a 27 százalékpontra mért, jelenleg első FPÖ-től, akiket az SPÖ követ 21 százalékponttal, emiatt bármi is lesz a végeredmény, az biztos, hogy az ÖVP nélkül nem lesz kormány.
A jobbközép pártnál emiatt elég kényelmesen várják az urnazárást, hiszen az alapján elég lesz majd eldönteniük, hogy az FPÖ-vel vagy az SPÖ-vel folytatják majd a kormányzást – utóbbi esetén egyébként a parlamenti többséghez vagy a liberális Neost, vagy a jelenleg is juniorpartnerként az ÖVP-vel kormányzó Zöldeket is be kéne venni a koalícióba.
Emiatt mind az FPÖ-nél, mind az SPÖ-nél is a háttérben az ÖVP kegyeit keresik, és nem hivatalosan abban reménykednek, hogy nem szerepelnek jobban, mint a Karl Nehammer vezette párt.
Ha ugyanis bármelyik párt jobban szerepelne az ÖVP-nél, akkor csak abban az esetben kerülhetnének vissza a kormányba – az SPÖ 2017, az FPÖ 2019 óta először –, ha a kancellári posztot átadnák a náluk gyengébben szereplő Nehammernek és az ÖVP-nek. Erre kancellárjelöltjeik nyilván nem hajlandóak, ahogy a választóknak és a párttagságnak is nehéz lenne elmagyarázni, miért is mondanának le a kormányfőségről.
Ráadásul Nehammer már korábban kijelentette, hogy ő sem az FPÖ, sem az SPÖ kancellárjelöltjével nem hajlandó közösködni.
Mind a szélsőjobbos FPÖ-s Herbert Kickl-t, mind az SPÖ marxista szárnyához tartozó Andreas Bablert szélsőségnek tartja, emiatt Nehammer már előre aláhúzta: velük nem lesz semmilyen kormány Ausztriában – nem burkoltan jelezve a két párt elitje felé, hogyha kormányra szeretnének kerülni, akkor bizony el kell engedniük pártelnökeik kezét.
Kampánya során egyébként az ÖVP magát a kompromisszumkész, a társadalom többségét adó centrumként pozicionálja, amely a két szélsőséges erő alternatívája lenne.
Emiatt a legnagyobb kérdés, hogy az ÖVP-n kívüli két tábor közül melyik hajlandó megbuktatni saját pártelnökét.
Az SPÖ ebben a tekintetben jóval könnyebb helyzetben van, hiszen a párt elnökségét 2023-ban megszerző Andreas Bablert egyáltalán nem szeretik a bécsi pártirodában. A mindössze 18 ezres alsó-ausztriai település, Traiskirchen polgármestere amiatt szerezte meg a pártelnökséget, mert a szavazás során nem kizárólag a delegáltak, hanem minden párttag szavazathatott, így legyőzte a bécsi pártelit jelöltjét, akivel egyébként látványosan nem jön ki jól régóta.
A kampány során egyébként szembeötlő, hogy az SPÖ-nél nem mindenki áll ki teljességgel pártelnökük mellett, aki annak ellenére, hogy esélytelen a végső győzelemre, nagy erővel járja az országot, és próbál így szavazatokat szerezni. Azonban az osztályharcról beszélő Bablernek az interjúi és tévészereplései során nem is programjáról, inkább a párton belüli harcok miatt kell magyarázkodnia, emiatt az SPÖ nem is igazán tudott a vezetésével elmozdulni a 21 százalékról.
Egy harmadik hely után a szocdemek könnyedén vennének egy nem igazán könnyes búcsút tőle, hogy azután a Neos-szal vagy a Zöldekkel kiegészülve visszakerüljenek a szövetségi kormányba – 2017 óta először.
Ennél már kicsit nehezebb a helyzet az FPÖ-nél. Herbert Kickl pártvezetésével nemcsak hogy sikerült megállítania a párt HC Strache korrupciós botrányai miatti zuhanását, hanem még Ausztria legnépszerűbb pártjává is sikerült tennie – a párt története során először még országos választást is nyert az idén nyári EP-választáson.
A mostani választásokon is az FPÖ az egyik esélyes, ugyanakkor egy választási győzelem nehéz helyzetbe hozná az FPÖ-t:
Ugyanis egy győzelem esetén nehéz lenne hivatalosan indokot találni, miért is állítanák félre Kicklt.
Ugyan mondhatják azt a pártnál, hogy győztesként lemondanak a kancellárságról Nehammer javára, ami egyébként nem lenne példa nélküli – az 1999-es választás után második helyet szerző FPÖ helyett a harmadik ÖVP adta a kancellárt –, de Kickl valószínűleg ebbe nem menne bele.
Így a leginkább a migrációval és a politikai elitellenességgel kampányoló pártnál leginkább abban reménykednek, hogy az ÖVP végül be fogja előzni őket, hiszen akkor nem lenne ilyen problémájuk – a nemrég Ausztriát Magyarországhoz képest jóval rosszabbul érintő Borisz ciklon miatt erre pedig van is esély, hiszen a klímaváltozást tagadó párttól így páran átpártolhatnak az ÖVP-hez.
Amennyiben az FPÖ első helyett a második helyet szerezné meg, valószínűleg Kickl is beérné egy fontos parlamenti, vagy egy gyengébb miniszteri pozícióval, ha az Nehammer és az ÖVP számára is elfogadható.
A választás fő kérdése így az, hogy azután az ÖVP majd kivel folytatja kormányon, valamint hogy öt vagy annál több párt jut-e be a Nemzeti Tanácsnak nevezett osztrák parlament alsóházába.
Jelenleg ugyanis a három nagy párton kívül még a liberális NEOS, valamint az ökobaloldali Zöldek ugorja meg a négyszázalékos küszöböt, míg országosan a szovjet katonák 1959-es kivonulása óta jelentéktelen Osztrák Kommunista Párt (KPÖ), valamint a korábban viccként induló Sörpárt (BIER Party, ahol a BIER 2024 óta hivatalosan Bin in einer Reformbewegung, azaz egy Reformmozgalom tagja rövidítést jelenti) juthat be – mindkét párt három százalékon áll a közvélemény-kutatások átlagait nézve.
Azonban a választás kimenetelét e négy párt túlzottan nem befolyásolja, hiszen mint írtuk: a kormány összetételéről az ÖVP és vezetőjük, Karl Nehammer dönt, hiába tenne meg a NEOS szinte bármit, hogy juniorpartnerként végre egyszer oda kerülhessenek a kormányrúdhoz.
(Borítókép: Az FPÃ zárórendezvényének résztvevői az országos választások előtt Ausztriában 2024. szeptember 27-én. Fotó: Sabina Crisan / Getty Images)