A festményre Luigi Lo Rosso zsibárus talált rá 1962-ben, miközben egy ház pincéjét kutatta át. Ezután hazavitte a vásznat Pompejibe, ahol egy olcsó keretben függött a nappalija falán. Felesége gyakran „szörnyűnek” nevezte a képet, és a család komolyan elgondolkodott azon, hogy megszabadul tőle.

A család úgy véli, a festmény Dora Maar, Picasso múzsája és szeretője torz portréját ábrázolja, és Picasso jellegzetes aláírása is megtalálható rajta. Lo Rosso azonban nem volt tisztában azzal, ki volt Picasso, így nem tulajdonított különösebb jelentőséget a műnek. Csak évekkel később, amikor fia, Andrea érdeklődni kezdett a festmény iránt, kezdődött meg az alaposabb vizsgálat. Andrea egy művészettörténeti enciklopédiában fedezte fel Picasso műveit, és hasonlóságokat talált a festményen található aláírással. 

A család végül szakértők segítségét kérte, többéves kutatás után egy művészeti nyomozócsapat, köztük Maurizio Seracini, valamint Cinzia Altieri grafológus megerősítette, hogy a festményen található aláírás valóban Picassóé, és a mű értékét 6 millió euróra becsülték.

Picasso gyakran látogatta Capri szigetét, és a festmény hasonlít a híres Buste de femme (Női mellkép) című alkotására, amelyet 1930 és 1936 között festhetett. Bár a család nem ismerte a festmény valódi értékét, Andrea folytatta a nyomozást apja halála után is.

Annak ellenére, hogy a Picasso Alapítvány eleinte nem mutatott érdeklődést az eset iránt, a festményt jelenleg egy milánói páncélteremben őrzik. Luca Marcante, az Arcadia Alapítvány elnöke szerint a mű akár egy másik változata is lehet az ismert Női mellkép portrénak. A család most a Picasso Alapítvány hivatalos véleményére vár, bár elmondásuk szerint számukra nem a pénz, hanem az igazság kiderítése a fontos.