Kína Közel-Kelet-politikája az elmúlt évtizedekben látványos fejlődésen ment keresztül, és a térségben végrehajtott lépései jól tükrözik növekvő globális befolyását.
Bár Peking politikai törekvései sokszor a gazdasági együttműködés mentén formálódnak, az ország stratégiája ennél jóval összetettebb. Beletartozik az energiaforrások biztosítása, az új piacok kiaknázása, valamint a stabilitás és béke megőrzése a világ geopolitikailag egyik legfontosabb régiójában.
Az ázsiai ország legfontosabb közel-keleti érdeke az energiahordozókhoz való hozzáférés. A világ legnagyobb olajimportőreként a Közel-Kelet stratégiai jelentőséggel bír számára. Az olyan olajban gazdag országokat, mint Szaúd-Arábia, Irak vagy az Egyesült Arab Emírségek, kulcsfontosságú partnereinek tekinti. Éppen ezért sem meglepő, hogy az utóbbi három arab állam szerepelt Peking legnagyobb olajszállítóinak 2023-as top 5-ös listáján.
Emellett a kereskedelmi kapcsolatok is virágoznak. Példának okáért a Kína és Szaúd-Arábia közötti kereskedelem volumene évről évre növekszik, és 2023-ban elérte a 107 milliárd dollárt. Tévhit, hogy csak az olaj adja ezt a magas értéket, ugyanis a két ország közötti együttműködés kiterjed az energetikai szektorra, az infrastruktúrára és a technológiai fejlesztésekre egyaránt.
Továbbá az Egyesült Arab Emírségek és Kína közötti bilaterális kereskedelem értéke megközelítőleg 95 milliárd dollár volt 2023-ban, míg az Irak és Kína közötti kereskedelem is szárnyal, amelynek volumene meghaladta a 49 milliárd dollárt.
Azonban Peking nem csak az arab országokkal működik együtt. 2021-ben egy 25 éves együttműködési megállapodást kötött Iránnal, amelynek értelmében 400 milliárd dolláros befektetést irányoznak elő a perzsa ország gazdaságába, cserébe kedvezményes áron jutnak olajhoz.
Évről évre nyilvánvalóbbá válik, hogy a térség országai amellett, hogy kielégítik Kína olajszükségletét, egyre fontosabb piacokat is jelentenek a kínai áruk számára. Erre példa, hogy a távol-keleti ország 2023-ban 46,8 milliárd dollár értékben szállított olyan árukat Szaúd-Arábiába, mint az elektromos berendezések, mobiltelefonok, járművek, valamint vas- és acéltermékek. Ezenfelül Kína összesen 138 milliárd dollárnyi árut exportált tavaly nyolc közel-keleti országba, nevezetesen Bahreinbe, Kuvaitba, Katarba, Ománba, az Egyesült Arab Emírségekbe, Szaúd-Arábiába, Iránba és Izraelbe.
A 2013-ban elindított kezdeményezés (BRI) az ókori selyemút újraélesztésére törekszik, összekötve Kínát Ázsiával, Afrikával és Európával. A Közel-Kelet földrajzi elhelyezkedésénél fogva kulcsszereplője ennek a kezdeményezésnek. Az olyan országok, mint Szaúd-Arábia, Irán és Törökország, nemcsak a globális kereskedelmi hálózat részei, hanem a kínai tőkéből finanszírozott infrastrukturális beruházások célpontjai is. A távol-keleti ország befektetései jelentősen hozzájárulnak a térség gazdasági növekedéséhez és stabilitásához, ami viszont Peking hosszú távú gazdasági érdekeit is szolgálja.
Ezzel a programmal egyrészt saját gazdasági növekedését biztosítja, másrészt a térség országai számára is új lehetőségeket kínál. Az infrastrukturális fejlesztések révén a közel-keleti államok gyorsabban fejlődhetnek, növelhetik a gazdasági függetlenségüket és diverzifikálhatják bevételeiket, csökkentve ezzel az olajtól való függőségüket. Az „Övezet és Út” kezdeményezés révén Kína az infrastrukturális beruházások terén is jelentős lépéseket tett, többek között vasútvonalak, kikötők és energetikai létesítmények építésével.
Peking számára a Közel-Kelet nemcsak energiapolitikai szempontból fontos, hanem geopolitikai értelemben is. Az ázsiai nagyhatalom növekvő befolyása új világrendet teremt, amelyben gazdasági és diplomáciai eszközökkel igyekszik stabilitást teremteni és fenntartani.
A „be nem avatkozás” politikája lehetővé teszi számára, hogy megőrizze semlegességét, és minden féllel jó kapcsolatokat ápoljon,
beleértve az olyan riválisokat is, mint Szaúd-Arábia és Irán (lásd: a Kína által közvetített szaúdi–iráni 2023-as normalizálás).
Arra törekszik, hogy gazdasági kapcsolatait minden érintett féllel fenntartsa, politikai vagy ideológiai feltételek nélkül. Ez a politika különösen fontos olyan konfliktusos régiókban, mint a Közel-Kelet, ahol Peking elkerüli a katonai vagy politikai szerepvállalást, helyette a gazdasági kooperációra koncentrál. Hosszú távú célja, hogy a Közel-Kelet stabil maradjon, ami garantálja érdekei maradéktalan érvényesülését. Az ázsiai ország számára a regionális konfliktusok és instabilitás kockázatot jelentenek, ezért minden erejével azon van, hogy a térségben békés megoldásokat találjon.
Kína közel-keleti stratégiai és geopolitikai relációi egyre fontosabbá váltak az elmúlt két évtizedben. A kínai vezetés a 2023. október 7-ei Hamász-támadást követően kialakult eseményekkel kapcsolatban is többször kifejtette véleményét. Az ország külügyminisztériuma aggodalmának adott hangot a Hamász és Izrael közötti feszültség és erőszak eszkalációja miatt, és felszólította az összes érintett felet, hogy maradjanak higgadtak, gyakoroljanak önmérsékletet, védjék meg a civileket, és akadályozzák meg a helyzet további romlását. Peking a gázai háború kitörése óta többször is tűzszünetre szólított fel, és támogatását fejezte ki a kétállami megoldáson alapuló független palesztin állam létrehozása mellett.
Kína vezetése Libanon esetében is hasonló kijelentéseket tett. Az ország külügyminisztériuma közölte hivatalos oldalán, hogy ellenzik Libanon szuverenitásának megsértését, miután a Bejrút elleni izraeli légicsapás megölte a Hezbollah vezetőjét. Emellett sürgetik az összes felet és különösen Izraelt, hogy gyakoroljanak önmérsékletet, és akadályozzák meg a konfliktus kiterjedését, vagy hogy az „kicsússzon az ellenőrzés alól”.
Kína Közel-Kelet-politikájának mozgatórugói közé tartozik az energiahordozókhoz való hozzáférés biztosítása, az új piacok kiaknázása, valamint a stabilitás megőrzése. Peking gazdasági eszközökkel igyekszik növelni befolyását, elkerülve a katonai vagy a politikai beavatkozást. Az „Övezet és Út” kezdeményezés révén hosszú távon a térség fejlődésének és stabilitásának egyik fő motorja akar lenni, miközben fenntartja a „be nem avatkozás” politikáját. A közel-keleti országok számára Kína gazdasági és infrastrukturális támogatása új lehetőségeket kínál a fejlődésre, miközben a globális gazdasági rend átrendeződik.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ és a Migrációkutató Intézet vezető kutatója.
(Borítókép: Huawei bolt Teheránban, Iránban 2021. május 30-án. Fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images)