A zsidó állam három különféle rendszerre épít a különféle fenyegetések ellen. Ezek különböző távolságról kilőtt rakéták elfogására alkalmasak.
Amikor Irán kedden késő este közel 200 ballisztikus rakétát lőtt ki Izrael felé, az ország légvédelmi rendszere – az Egyesült Államok némi segítségével – nagyrészt elhárította a támadást. A kifinomult, többrétegű védelmi rendszereket milliárdos amerikai támogatással fejlesztették ki, és a Hamász tavaly október 7-i támadása óta a Biden-kormányzat további katonai támogatásokat javasolt Izraelnek.
„Ma este Irán nagy hibát követett el, és meg fog fizetni érte” – mondta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a biztonsági kabinet ülésének kezdetén. Amerikai tisztviselők „súlyos következményekre” figyelmeztették Teheránt a keddi csapások miatt, amelyekkel Irán szerint a Hezbollah és a Hamász vezetőinek közelmúltbeli meggyilkolását torolták meg. Öt hónapon belül ez volt Irán második nagyobb rakétatámadása Izrael ellen. Április közepén Irán ötórás, több mint 300 drónból és rakétából álló sorozatot indított, amelyek közül szinte mindet elfogták – írja a The Washington Post.
Izrael légvédelme három rendszerre épít.
Az izraeli légvédelem egyik központi eleme a Vaskupola, amelyet a Rafael Advanced Defense Systems és az Israel Aerospace Industries izraeli cég fejlesztett ki. Az először 2011-ben állították szolgálatba, és arra tervezték, hogy megállítsa a rövid hatótávolságú rakétákat és tüzérségi eszközöket, mint amilyeneket a Hamász és az Iszlám Dzsihád lő ki Gázából.
A rendszer három egységből áll. Van egy rakétaindító egység, egy radaregység és egy vezérlőegység. Az elemzőrendszer a radarra támaszkodva megállapítja, hogy egy beérkező rakéta fenyegetést jelent-e, és csak akkor lő ki elfogórakétát, ha lakott terület vagy fontos infrastruktúra veszélyben van. Ez azért van így, mert a professzionális elfogórakéták igen drágák, ezért nem éri meg a fillérekből házilag összetákolt rakéták elfogására felhasználni őket. Izraeli tisztviselők és védelmi vállalatok szerint a Vaskupola sikerességi aránya meghaladja a 90 százalékot, bár egyes védelmi elemzők megkérdőjelezik ezeket a számokat.
A Dávid parittyája, az izraeli légvédelmi hálózat középső rétege ballisztikus és cirkálórakéták, valamint közepes és nagy hatótávolságú rakéták elfogására szolgál. Ez a rendszer 2017 óta működik.
A Rafael Advanced Defense Systems és a Raytheon, az egyik legnagyobb amerikai védelmi vállalkozó által kifejlesztett rendszer olyan ballisztikus ellen készült, amelyeket legfeljebb 300 kilométerről lőnek ki.
A Nyíl 2 és 3 rendszereket a Föld légkörén kívül repülő rakéták elfogására tervezték, és az izraeli légvédelmi hálózat legfelső szintjét alkotják.
A 2017-ben hadrendbe állított Nyíl 3-at tavaly tesztelték először harci körülmények között, amikor az Irán által támogatott jemeni húszik által az izraeli Eilat városa felé kilőtt rakétát fogták el. Az Egyesült Államokkal közösen finanszírozott és kifejlesztett rakéta nem használ robbanóanyagot, mint a korábbi Nyíl 2, ehelyett kizárólag a magából az elfogásból eredő károkra támaszkodik.
(Borítókép: Az izraeli Vaskupola 2024. október 1-jén. Fotó: Amir Cohen / Reuters)