Hosszú napok sztrájkja és eredménytelen tárgyalásai után jutottak megállapodásra az amerikai keleti és déli part 14 legnagyobb kikötőjének alkalmazottai. Ilyen sztrájkra ebben a térségben csaknem fél évszázada nem volt példa. A munkabeszüntetés ellátási gondokat okozhatott volna a forgalmas ünnepi idény előtt, hiánycikkek jelentkezhettek volna, ami áremeléshez vezetett volna – alig egy hónappal az elnökválasztás előtt.
A konténerforgalom az északi Maine és a déli Texas közötti összes nagy kikötőben határozatlan ideig szünetelt. Az alkalmazottakat képviselő szakszervezet, illetve a hajózási cégeket, a kikötői szövetségeket és tengeri terminálüzemeltetőket képviselő munkáltató, az USMX egy hatéves keretszerződésen csapott össze.
Az USMX a tárgyalási határidő lejárta előtt jelentős engedményekre volt hajlandó: csaknem 50 százalékos béremelést ígért, a nyugdíjjárulékok megháromszorozását, valamint az egészségügyi ellátás javítását, a szakszervezet azonban kevesellte a javaslatot.
Egészen pontosan a munkahelyeket látta veszélyben.
Az automatizálás az emberi munkát fenyegeti – hangoztatta a szakszervezeti vezető.
A járvány idején a hajózási cégek nyeresége megugrott, miközben az infláció elsorvasztotta a béreket – emlékeztetett Harold Daggett, aki részletezés nélkül kilátásba helyezte, hogy a dokkmunkások mellé mások is csatlakozhatnak a sztrájkban.
A szakszervezet azt állította: 85 ezer munkavállalót képvisel. A munkaügyi minisztériumnak benyújtott éves jelentésében azonban csak 47 ezer aktív tagról számolt be.
A vásárlók elsőként az időérzékeny termékek hiányát érzékelték volna, ha elnyúlik a sztrájk. Az érintett kikötők bonyolítják le az amerikai mezőgazdasági import több mint felét. Itt rakodják át a banánt, a mangót és a csokoládékereskedelem áruforgalmának jelentős részét.
A sztrájk idején kevesebb ón és dohány érkezett az Egyesült Államokba. A baltimore-i kikötőbe futottak be a ruházati és lábbelitermékek. Az európai autógyártók szintén megsínylették a helyzetet – jelentette a BBC.
viszont Az amerikai kereskedők egyébként már a nyár folyamán felkészültek arra, hogy az elégedetlen kikötői alkalmazottak abbahagyják a munkát, ezért hónapokkal ezelőtt alaposan megugrott a behozatal.
Előzetes számítások szerint a munkabeszüntetés minden hete 4,5 milliárd dollárral ronthatta volna a gazdasági növekedést. Azonban végül ez nem következett be, mert a szakszervezetek is engedtek az eredeti 77 százalékos, hat évre elnyújtott béremelési követelésükből, és a munkáltató, az USMX is elmozdult a korábbi 50 százalékról, és végül felemelte azt 62 százalékra. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy a szerződés időtartama alatt az eddigi 39 dolláros órabér felmegy majd 63 dollárra. A megállapodás nem foglalkozott az automatizálás okozta esetleges munkahely csökkennéssel.
A Fehér Ház egy ellentmondásos, még 1947-ben elfogadott jogszabály alapján 80 napra felfüggeszthette volna a sztrájkot, Joe Biden azonban a kereskedelmi kamara kérése ellenére is közölte: esze ágában sincs beavatkozni.
Az ún. Taft–Harley-törvény alapján a mindenkori elnök felhatalmazást kapott a beavatkozásra. Bírósági végzést kérhetnek a munka folytatásának kikényszerítésére abban az esetben, ha úgy ítélik meg, hogy a nemzet egészségét vagy biztonságát veszélyezteti a sztrájk. Végül erre nem volt szükség.
(Borítókép: A dokkmunkások sztrájkja leállítja a kikötőket 2024. október 1-jén Houstonban, Texas államban. Fotó: Brandon Bell / Getty Images)