Más megítélés alá eshet a 2023. október 7-i támadás, ugyanis a The New York Times titkos találkozókról készült jegyzőkönyvekre hivatkozva megemlíti, hogy a gázai szervezet, a Hamász már 2022-ben meg akarta támadni Izraelt, csak a Hezbollah és Irán támogatását kívánta megnyerni.
A Hamász vezetője, Jahja Szinvár megpróbálta meggyőzni a Hezbollahot és Iránt, hogy csatlakozzanak a csoport a 2023. október 7-i támadásához − áll a The New York Times cikkében, amely 10 titkos találkozóról készült jegyzőkönyvre hivatkozik. Ezekből kiderül, hogy
a Hamász már 2022 őszén elkezdte tervezni a támadást − amit „a nagy projektnek” neveztek el −, és a Hezbollah és Irán támogatását kívánták megszerezni hozzá.
A jelentés szerint egy magas rangú Hamász-tisztviselő 2023 júliusában Libanonban találkozott egy iráni parancsnokkal, hogy Teherán segítségét kérje izraeli helyszínek megtámadásához. A jegyzőkönyvek szerint az iráni parancsnok azt mondta, hogy Irán és a Hezbollah elvben támogatja a tervet, de több időre van szükségük a felkészüléshez.
Ezenkívül a Hamász azt tervezte, hogy részletesebben megvitatja a támadási tervet a Hezbollah akkori vezetőjével, Hasszán Naszrallahhal , aki szeptemberben halt meg egy izraeli csapásban. A dokumentumokból azonban nem derült ki, hogy a találkozóra valóban sor került-e.
A jegyzőkönyvekből kiderült, hogy
a Hamász többek között azért döntött a támadás mellett, mert Izraelben belső konfliktus alakult ki az igazságügyi rendszer átalakítása miatt.
A terrorszervezet arra számított, hogy Izrael összeomlik a támadás hatására. A Hamászt viszont az is befolyásolta a döntésben, hogy célja többek között az, hogy a zsidó állam és Szaúd-Arábia közötti viszony ne konszolidálódjon, Ciszjordánia megszállását sem nézhették tétlenül, valamint azt sem, hogy Izrael megerősítse a jeruzsálemi Al-Aksza mecset feletti ellenőrzést.
A dokumentumok azt is tartalmazzák, hogy a Hamász az október 7-i támadás előtt két évvel szándékosan kerülte a nagyobb összecsapásokat Izraellel, hogy maximalizálja a meglepetés erejét. A jelentés idézi a Hamász vezetőit, akik azt mondták, hogy „meg kell győzniük az ellenséget arról, hogy a szervezet Gázában nyugalmat akar”.
A jelentés szerint a jegyzőkönyvek egy olyan számítógépen kerültek elő, amelyet január végén találtak izraeli katonák a Hamász nemrég elhagyott földalatti parancsnoki központjában, a Gáza déli részén fekvő Hán Juniszban.
A New York Times megerősítette a jegyzőkönyvek hitelességét, miután megosztotta azok tartalmának egy részét a Hamászhoz közel álló szakértőkkel.
A The New York Times jelentése alapján az izraeli hadsereg szintén arra a következtetésre jutott, hogy a jegyzőkönyvek valósak lehettek, és hogy a katonai hírszerzés újabb kudarcot vallott az október 7-i támadás megakadályozásában.
Irán ENSZ-képviselete tagadta a jegyzőkönyvben szereplő állításokat, és kijelentette, hogy a támadást „kizárólag a Hamász gázai székhelyű katonai szárnya hajtotta végre”, az izraeli hadsereg, a Hamász és a Hezbollah pedig nem kommentálta a dokumentumokban lévő információkat.
A jelentés szerint október 7-én, a kora reggeli órákban az izraeli hírszerzés tisztjei észrevették, hogy a Hamász harcosai „szokatlan manővert” hajtanak végre, de azt gyakorlatnak minősítették. Továbbá idéz egy szigorúan titkos memorandumot, amelyet a Moszad tisztjei hajnali 3 óra 17 perckor − mintegy három órával a támadás kezdete előtt − terjesztettek, és amely szerint úgy vélték, hogy a Hamász „jelenleg nem érdekelt az eszkalációban és a konfrontációba való belépésben” − szemlézte a The New York Times terjedelmes cikkét a Haaretz.