Másfél évtizede jelentek meg az első cserjék, a kezdeti időszak nem volt egyszerű, de azóta beindult a termelés, és mára egész szépen teremnek a különleges fák a szőlőtőkék árnyékában. Pécsett is felbukkantak már a mediterrán országokra jellemző növények.
Egy balatoni borász az első három, fiatal olajfáját 2008 táján ismerőseitől kapta Spanyolországból. Kettő az első télen elfagyott, egy azonban túlélte, és ez arra késztette Török Csabát, hogy az évek során további kétszáz fát vásároljon. Ezek közül jó néhány szintén elpusztult, de a borász szerint kizárólag a szakszerűtlen ültetés miatt.
A többi azonban köszöni szépen, jól van a Hegymagason található szőlőültetvényen, ahol napos a lejtő, bőséges eső éri, és ásványokban gazdag a vulkanikus talaj.
A kudarcok nem szegték kedvét. Makacsságával maga jött rá arra, hogy apróságokon múlik egy-egy fa életben maradása.
Az első egy-két év a legkritikusabb, utána már kevesebb gondozással is átvészelik a telet, az idő múlásával pedig még inkább alkalmazkodnak a környezethez. Török szerint sikerének egyik titka a hegymagasi birtokára jellemző „mérsékelt” időjárás, bár egyszer 14,5 fokot mért egy zimankós téli hajnalon.
Nyaranta azonban egyre halványul a különbség a Balaton környéke és Dél-Spanyolország között.
„Én ezeket az olajfákat a jövő tája szerves részének tekintem” – idézte a Reuters az 55 éves borászt, aki barátai segítségével nemrég takarította be az olívatermést.
Török szerint a helyi mikroklíma egyre inkább megfelel a korábban kényesnek tartott fák igényeinek.
A bogyókat kézzel szedték, majd a termést Szlovéniába szállította, ahol hideg sajtolással készül a szűz olívaolaj.
Az aszályos évek és a hőhullámok miatt a dél-európai országok egyre kevesebb olajbogyót termesztenek, így az olívaolaj rendre drágul. A tavalyi áremelkedés messze meghaladta az átlagos inflációs rátát.
Török Csaba szűz olívaolaja deciliterenként 4500 forintba kerül.
Az olajfaligetek virágzó területei a borász szerint észak felé tolódnak el a Dél-Európát egyre gyakrabban perzselő hőhullámok következtében.
A magyarországi telek eközben érezhetően enyhébbek lettek az elmúlt években. Európa a világ leggyorsabban melegedő kontinense – tudatta az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szeptemberben, és arra is figyelmeztetett, hogy délen nagyobb az aszályveszély.
Spanyolországban állítják elő a globális olívaolaj-mennyiség csaknem 40 százalékát.
Az elmúlt két évben azonban a hőhullámok és az elhúzódó szárazság miatt megcsappant a sajtolás, ami rekordmagasra növelte az olívaolaj árát.
A spanyol mezőgazdasági minisztérium idén a termelés csaknem 50 százalékos fellendülésére számít, így talán a keresett cikk ára is mérséklődik.
Nem Török Csaba az egyetlen, aki a térségben olajfákat nevel. Závodszky Zoltán például több száz éves díszolajfákat gondoz Csömörön, amit szerinte azt tett lehetővé, hogy Magyarország éghajlata fokozatosan mediterránira enyhül.
Pécs közelében Stix Gábor évek óta kísérletezik olajfaligettel – a fákat értékesítésre szánja.
Az olajfák szeretik ezt a klímát
– mondja saját tapasztalata alapján, és meggyőződéssel vallja, hogy az itteni éghajlat immár tökéletesen alkalmas az olajbogyó-termesztésre.
Szlovákiában a „mediterrán érzés” érdekében vásárolják az olajfákat.
Vass István izsai kertészete csak az idén 25 kamionnyi olajfát importált Spanyolországból, amelyeket darabonként – a „szépség” függvényében – 300–500 eurós áron adott tovább.
Ő a vásárlóit arra figyelmezteti, hogy a fákat csak az első télen kell takargatni, utána már alkalmazkodnak a körülményekhez.
(Borítókép: Egy férfi olajbogyót szüretel Hegymagason 2024. október 4-én. Fotó: Mónus Márton / Reuters)