Hatalmas átalakuláson megy keresztül a nyugat-balkáni országok fegyverkezése. Horvátország francia vadászbombázókkal, Szerbia helikopterekkel és drónokkal bővíti arzenálját, Albánia viszont az ország védelmi iparának újraindítását tervezi.
Már több éve tart a nyugat-balkáni országok védelmi ipari kiadásainak növekedése – derült ki a régió katonai kiadásait összegző Balkan Defence Monitor adataiból. A kiadások emelkedésének kezdete 2015-re vezethető vissza, amikor is Horvátország 16 M270-es rakéta-sorozatvető átadására kérte az Egyesült Államokat. A beszerzésre elsők között reagált Alekszandar Vucsics szerb elnök, akkor még kormányfőként:
„Vagy meggondolják magukat, vagy pedig válaszolnunk kell erre a problémára.” Nem sokkal később, 2016 januárjában Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes belgrádi látogatása alkalmával már egy SZ–300-as orosz légvédelmi rakétarendszert ajándékozott az akkori szerb miniszterelnöknek. Bár sem Horvátország, sem Szerbia nem szerzett be rakétarendszereket azóta, mindkét ország tovább folytatta haderejének modernizálását. A jelenlegi, gyorsan változó biztonsági környezet a térség többi államát is hasonló döntésre késztette, ám a legfontosabb szereplők továbbra is Szerbia és Horvátország maradtak.
Tavalyi összesítések szerint a Nyugat-Balkán országai közül Szerbia fordította a legnagyobb összeget védelmi kiadásokra, az ország GDP-jének két százalékát, ám a NATO előrejelzései azt mutatják, Belgrád 1,8 százalékos értékkel zárhatja az idei évet. Észak-Macedónia és Albánia viszont egyre növeli védelmi kiadásait, 2023 óta csaknem 12 százalékkal több a költés ezen a téren. A NATO úgy becsülte, Szkopje a GDP 2,22 százalékát, Tirana pedig 2,03 százalékát fordíthatja védelmi beruházásokra az idei év végéig. Montenegró szintén jó eséllyel teljesíti a kétszázalékos NATO-küszöböt, Horvátország számára viszont az előző évek tendenciáit figyelembe véve csupán 1,8 százalékot jósolnak.
Szintén az elmúlt évekhez hasonlóan a sort Bosznia-Hercegovina zárja a térségben a GDP 0,7 százalékával. A Balkan Defence Monitor vizsgálja egyúttal azt is, hogy a védelmi kiadások mekkora részét fordítják humán erőforrásokra. Ebben a viszonylatban a nyugat-balkáni országok között Bosznia-Hercegovina vezet 89 százalékkal, utána következik Horvátország 41 százalékkal, Szerbia pedig a harmadik helyet foglalja el 39 százalékkal.
A védelmi kiadások nagymértékű emelkedéséhez kiemelten hozzájárult, hogy az orosz–ukrán háború következtében megváltozott a biztonsági helyzet, melyre a kormányok többek közt új eszközök beszerzésével reagáltak. A régió NATO-tagországai (Horvátország, Montenegró, Észak-Macedónia, Albánia) pedig célul tűzték ki, hogy minél hamarabb elérjék a katonai tömb kétszázalékos küszöbét. Ezzel kapcsolatban Radmila Sekerinszka – korábbi északmacedón védelmi miniszter, Mark Rutte NATO-főtitkár lehetséges helyettese – kifejtette: „Ukrajna óta látjuk, hogy biztonság nélkül minden semmissé válhat.” Sekerinszka szerint nagy előrelépés, hogy már az Európai Unió is hangsúlyosan foglalkozik a védelmi kérdésekkel, ellentétben az ő hivatali idejével.
A védelmi beszerzések tekintetében Szerbia úttörőnek számít a térségben, nagymértékű kiadásai több évre nyúlnak vissza. A Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) elemzése szerint 2018–2022 között 743 százalékkal növelte a hadiipari kiadásokat az előző, 2013–2017-es időszakhoz viszonyítva, ezzel a világrangsorban a régió első országaként a 37. helyre került – helyi viszonylatban Horvátországot is lehagyva. Belgrád leginkább Oroszországból, illetve Kínából szerzi be haditechnikai eszközeit: 2017-ben Oroszország adományozott Szerbiának hat MiG–29-es vadászrepülőt, majd 2020-ban a belgrádi vezetés a Pancir–SZ1 légvédelmi rendszert vásárolta meg Moszkvától. Idén januárban pedig Vucsics elnök bejelentette, drón elleni védelmi rendszer megvásárlásáról kötött megállapodást a keleti hatalommal. 2022-ben Szerbia vált az első olyan európai országgá, amely kínai haditechnikát rendszeresített a HQ–22-es föld-levegő rakétarendszer megvásárlásával, majd az ukrajnai háború tapasztalatai nyomán CH–92-es drónokat vásárolt Belgrád Pekingtől.
Noha a beszerzések tekintetében a keleti kapcsolatok játszanak döntő szerepet, az utóbbi időben Belgrád több nyugati eszközzel is bővítette katonai eszközparkját, melyek zöme Franciaországból érkezett. 2016-ban az ország kilenc H145M katonai helikoptert vásárolt az Airbustól, idén pedig 12 Rafale vadászgép megvételét jelentették be. A védelmi ipari kérdések fontos részét képezték Emmanuel Macron francia elnök belgrádi látogatásának is. Emellett a szerb hadsereg Spanyolországtól katonai szállítógépeket, Magyarországtól pedig légvédelmi rendszert vásárolt.
Horvátország fegyverimportja már sokkal inkább támaszkodik a nyugati fejlesztésekre. Andrej Plenkovics horvát miniszterelnök a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián jelentette be, hogy a kormányra kerülése óta eltelt közel nyolc évben az ország védelmi költségvetése 550 millióról 1,8 milliárd euróra emelkedett. 2016-ban az ország 12 Panzerhaubitze 2000-es önjáró löveget vásárolt Németországból, és még ugyanabban az évben az Egyesült Államok 16 Kiowa Warrior helikoptert adományozott a horvát hadseregnek.
2020-ban már vásárlás útján, de szintén Washingtontól szerzett be Horvátország Hellfire rakétákat és 76 modernizált Bradely lövészpáncélost is vásárolt. 2021-ben pedig 12 Rafale vadászgép megvételét jelentették be. Idén Jordániával együtt 251,4 millió dollár értékben szerzett be amerikai UH–60M Black Hawk helikoptereket a horvát kormány, miközben Plenkovics amerikai HIMARS rendszer megvásárlására is ígéretet tett.
Albánia Szerbiától és Horvátországtól eltérő utat választott a védelmi beruházások terén. Niko Peleshi védelmi miniszter közölte, hogy kormánya kész újraindítani az országban található három fegyver- és lőszergyárat. Mint mondta, jelenleg a NATO-val együttműködésben dolgoznak, illetve a tagállamok befektetéseit is várják. A gyárak megnyitását még Volodimir Zelenszkij ukrán elnök javasolta tiranai útján.
Habár a nagymértékű fegyvervásárlások és a védelmi költségvetések növelése egy újabb regionális konfliktust jelezhet, a helyzet korántsem ennyire borús. A daytoni békeszerződés óta mind Szerbia, mind pedig Horvátország fegyverzeti korlátozások alatt áll, a régió több állama, köztük Horvátország a NATO tagja, illetve a NATO (KFOR) és az EU (EUFOR Althea) aktív katonai missziót tart fenn a régióban.
A fegyvervásárlás azonban az állam hadseregének modernizálása mellett remek lehetőséget nyújt a külpolitikai stratégiák megvalósítására is. A változó biztonsági környezetre Szerbia, Horvátország és Albánia stratégiájától eltérő választ adott. Utóbbiak eszközbeszerzéseiken, illetve védelmi iparukon keresztül nyitnak új csatornákat a nyugati erőközpontokhoz (elsősorban az USA-hoz), miközben NATO-tagokként a szövetség megerősítésében és a Nyugat-Balkán stabilitásában érdekelt államként tűnnek fel.
Szerbia esetében a fegyverbeszerzések eszközként és célként is értelmezhetők. A haditechnikai beszerzésekkel a szerb vezetés megkísérli kijátszani egymás ellen a nyugati és keleti erőközpontokat, így hozzáférést szerezve mindkét oldal fegyverrendszereihez. Emellett Szerbia számára egy regionális szinten erős hadsereg és az Oroszországgal, illetve Kínával fenntartott katonai kapcsolatok erős tárgyalási alapot adnak fontos kérdésekben.
A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.
(Borítókép: Horvát katonák egy hadgyakorlaton Oleszóban 2014. szeptember 9-én. Fotó: NurPhoto / Corbis / Getty Images)