Vajon valós cél-e Izrael megsemmisítése vagy csak retorikai elem? Hogyan alakult az Izrael létét tagadó koalíció, az Irán vezette „ellenállás tengelyének” narratívája és konkrét lépései az elmúlt években? Ennek a célnak a megvalósítása kezdődött meg tavaly október 7-én?
Sorra indították a támadásokat Izrael ellen Irán szövetségesei tavaly október 7-e óta. A műveletek a Gázai övezetet irányító Hamász palesztin terrorszervezet támadásával kezdődtek, de egy nappal később már a libanoni síita Hezbollah is lőtte a két ország határán fekvő Shebaa farmokat. Október közepén a jemeni húszik is csatlakoztak, rakétatámadásokkal bénítva meg a vörös-tengeri kereskedelmi hajóforgalmat. Az Izrael-ellenes műveletek végül idén tavasszal csúcsosodtak ki: Irán április 13-án éjjel mintegy 170 drónt, cirkálórakétákat és több mint 120 ballisztikus rakétát lőtt ki. A Forradalmi Gárda október 1-jén ismét támadást indított, akkor mintegy kétszáz rakétát zúdított Izraelre.
Hasonló mértékű, többfrontos támadás utoljára az 1990-es évek második felében volt az arab országok és a palesztinok Izraellel vívott háborúi során. Az első harcok 1947 és 1949 között törtek ki, amely Izrael állam megalakulásával ért véget. Az arab országok és a palesztinok azonban nem adták fel céljaikat, az XX. század második felében sorra vívták háborúikat Izraellel – elég csak az 1973-as jom kippuri háborúra, az 1987–1993 közötti első intifádára, majd később a 2000–2005 közötti második intifádára gondolni.
A felek viszont felismerték – elsők között Egyiptom, Jordánia és Szíria –, hogy Izraellel nem tudnak leszámolni, így elkezdték normalizálni kapcsolataikat. Ammánnal 1994-ben írták alá a békeszerződést, majd 2020-ban az Ábrahám-megállapodások keretében megkezdődött a kapcsolatok helyreállítása az Öböl-menti országokkal, illetve Marokkóval és Szudánnal is. A következő lépcsőfokot Szaúd-Arábia jelentette volna, ám a monarchia az Izrael és Hamász közötti harcok kirobbanását követően leállította a tárgyalásokat – ami vélhetőleg a palesztin terrorszervezet akciójának egyik stratégiai célja volt.
Az arab országokkal való tárgyalások megindításával Izraelnek egy nagy ellensége maradt a térségben, mégpedig Irán, valamint az általa irányított proxyk, nevezetesen a Hamász, a Hezbollah és a jemeni húszik. Ali Hámenei ajatollah már 2015-ben úgy fogalmazott a közösségi médiában,
adja Isten, 25 éven belül nem lesz semmi a cionista rezsimből”,
és kilátásba helyezte Izrael 2040-re történő elpusztítását. A perzsa államban gyakran hallani a tüntetéseken olyan jelmondatokat, hogy „Halál Izraelre!”, még a nyár elején megválasztott elnök, Maszúd Pezeskian eskütétele során is skandálta a tömeg.
Izrael elpusztításának terve szorosan kapcsolódik a Hamász október 7-i terrortámadásához – ez derült ki a The Washington Post cikkéből. Az amerikai napilap arról írt, hogy nyilvánosságra kerültek az izraeli erők által Gázában lefoglalt dokumentumok, amelyekben az ország megsemmisítésére vonatkozó tervek is szerepelnek. Az iratok között van Jahja Szinvár, a Hamász gázai övezeti politikai és katonai vezetőjének 2021-es keltezésű levele, amelyben pénzügyi (összesen 500 millió dolláros), valamint katonai támogatásokat kért Hámenei ajatollahtól és a Forradalmi Gárda Kudsz Erők parancsnokától, Iszmáil Kánitól.
És hogy mit ígért cserébe? Két év alatt elpusztítják Izraelt, és ehhez mintegy 12 ezer harcost képeznek ki. „Megígérjük, hogy nem vesztegetünk egy percet vagy fillért sem. […] Ha Isten is úgy akarja, gyökerestül kiirtjuk ezt a szörnyű entitást ” – adta Teherán tudtára Szinvár.
A Hamász tehát már évek óta készült az október 7-i támadásra, melyet eredeti tervek szerint a szövetséges milíciákkal, köztük a Hezbollahhal, terveztek végrehajtani – azaz egyszerre indították volna el a műveleteket északról, keletről és délről. Ebben a forgatókönyvben viszont az is szerepelt, hogy
a katonai létesítményektől a bevásárlóközpontokig megtámadnának mindent, ami az útjukba kerül. Még egy tel-avivi felhőkarcoló is szerepelt az elpusztítandó épületek listáján.
Feltételezések szerint ez a 235 méter magas, 70 emeletes Moshe Aviv torony lehetett, de nem kizárt, hogy a három felhőkarcolóból álló Azrieli Center ellen is támadást intéztek volna. A taktika ismerős lehet, hiszen a 2001. szeptember 11-i támadások során is hasonló forgatókönyvet követett az al-Káida. Izraeli tisztviselők közölték, a dokumentumhalmazokon túl temérdek térképet, több mint 17 ezer fényképet, valamint a támadásokat felvázoló rajzokat is találtak. Utóbbiakban részletesen szerepelt az akciók lehetséges sorrendje, a harcosok mozgása, amelyek célja többek közt az izraeli biztonsági szolgálatok megtévesztése.
Azt, hogy mindebből Irán mennyit tudott, továbbra is találgatások övezik. Közel-keleti tisztviselők és maga Teherán is azt állítja, nem avatta be őket a Hamász a támadásba – ám a Hezbollahot minden bizonnyal igen.
Kérdéses ugyanakkor – a retorikán túl – , hogy mik is Teherán valós szándékai. Az Irán elleni szankciók 1979 novemberéig nyúlnak vissza, a katonai képességeire kivetett intézkedések viszont csak az 1990-es években kezdődtek. Noha Teherán azóta az intézkedéseknek ellenálló, rezisztens gazdaságot épített ki, ellenfele katonai arzenálja messze túlmutat az iráni képességeken. Ráadásul a földrajzi távolság is jelentősen beszűkíti az iráni lehetőségeket. A szövetséges proxyk támogatása viszont így is esélyt nyújt a perzsa államnak, hogy támadja Izraelt, ám az ország megsemmisítése aligha kerülhet szóba, és ezt valószínűleg a teheráni vezetés is tudja.
Ugyanakkor mind az áprilisi, mind az októberi támadások kapcsán látszott, hogy Irán jelenleg nem szeretné eszkalálni a helyzetet. Abbász Aragcsi külügyminiszter utóbbit követően X-oldalán közölte, „akciónk véget ért”. Teherán októberi lépései egyébként egyértelműen válaszok a Hezbollah elleni csipogós támadásra, valamint a Hamász- és Hezbollah-vezetők meggyilkolására. A rakétatámadást azután indították, hogy a libanoni szervezet vezetőjével, Hasszán Naszrallahhal szeptember végén végeztek Bejrútban. Egy ekkora mértékű csapást viszont már Irán sem hagyhatott válasz nélkül, az ugyanis a hatalom gyengeségét jelezte volna szövetségesei felé.
Izrael megsemmisítésének gondolata egyébként nemcsak a Közel-Keleten terjedt el, idén júniusban egy dél-afrikai, gyerekeknek szóló kifestőkönyvben szólítottak fel Izrael felszámolására, megtagadva az ország létjogosultságát. A Folyótól a tengerig c. kötet egyúttal a zsidó nép kiirtására is felszólított, valamint antiszemita narratívákat népszerűsített. Az illusztrációk között helyet kapott a két intifáda, de olyan erőszakos merényleteket is bemutattak, amelyeken izraelieket gyilkolnak meg. A könyvet az Exclusive Books nevű könyváruházlánc árulta, de miután az ügy nagy visszhangot kapott, levették a polcokról. ,,A folyótól a tengerig” jelmondat egyébként az 1960-as évekből ered, és a Jordán folyó, valamint a Földközi-tenger közötti szárazföldi terület arabok általi ,,felszabadítására” utal.
Két hónappal később, augusztusban pedig már arról lehetett olvasni, hogy az ausztrál Sydney-i Egyetem hallgatói tartottak közgyűlést, amelyen két, az izraeli háborúval kapcsolatos indítványt szavaztak meg. A dokumentumokban egyrészt kifejezték szolidaritásukat a palesztin „fegyveres ellenállással”, másrészt támogatták Izrael felszámolását. A közösségi médiában megjelent felvételeken az látható, hogy
amikor a Hamász terrortámadásáról volt szó, a diákok éljenezni kezdtek, Izraelt és a zsidók ügyét viszont már fújolva fogadták.
Hasonló hírek Európából is érkeztek: május 18-án a müncheni zsinagóga elé vonult ki egy nagyjából négyezer fős tömeg, amely amellett, hogy szolidaritását hangoztatta a palesztinokkal, követelte Izrael felszámolását. Október 7-e óta egyébként alig telt el olyan hét, hogy ne érkeztek volna hírek Izrael-ellenes tüntetésekről valamelyik európai nagyvárosból. „A folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz” – skandálták tízezrek a demonstrációkon. A jelentősebb megmozdulásokat egyébként azokban az országokban tartották, ahol a muszlim diaszpóra is nagyobb. Statisztikai adatok szerint Franciaországban, Németországban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban, valamint Hollandiában él a legtöbb muzulmán a kontinensen.
És bár ezen retorikák önmagukban nem fogják elpusztítani Izraelt, arra alkalmasak, hogy világszerte tovább gerjesszék az antiszemita érzelmeket.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.
(Borítókép: Rakéták az Izrael északi részén fekvő Haifa felett 2024. szeptember 30-án. Fotó: Mostafa Alkharouf / Anadolu / Getty Images)