Giorgia Meloni olasz miniszterelnökként eltöltött két éve alatt sokat tett azért, hogy eltávolodjon szélsőjobboldali múltjától, és a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a nyugati főáramhoz igazodjon. Októberi intézkedései azonban határozottan emlékeztetnek konzervatív meggyőződésére.
Szerdán Olaszország szenátusa kibővítette a béranyaságra vonatkozó meglévő tilalmat, és illegálissá tette, hogy az olaszok külföldön fogadjanak fel béranyát. Ez alig néhány órával azután történt, hogy az olasz haditengerészet Albániába vitte az első illegális bevándorlókat annak az új olasz tervnek a részeként, hogy a menedékkérelmeket az országon kívül dolgozzák fel − írja a The New York Times.
Ezek a szakpolitikai kérdések, amelyek a jobboldal kiemelt témáit – a migrációt és a családi értékeket – érintik, erőteljes, szimbolikus gesztusok voltak.
Nem akar szélsőjobboldaliként viselkedni. De szüksége van arra, hogy nyújtson valamit a bázisának
− mondta Roberto D’Alimonte, a római Luiss Guido Carli Egyetem politológusa.
D’Alimonte hozzátette, Meloni „kötéltáncot jár” azzal, hogy olyan pozíciókat képviselt, amelyek hiteles partnerré tették őt a nemzetközi színtéren, miközben ragaszkodott jobboldali bázisához.
Meloni nemcsak a múltján lépett túl, hanem még tovább ment, lépéseket tett, hogy elhatárolódjon az európai szélsőjobboldal nagy részétől, hídként tekintve magára a mainstream közép, és a gyakran ellenszenvesnek tartott nacionalista pártok, például Orbán Viktor magyar miniszterelnök pártja között − fogalmaz a lap.
Annak ellenére, hogy a múltban támogatását fejezte ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök felé, Meloni határozottan Ukrajna- és NATO-párti álláspontot képvisel az orosz invázióval kapcsolatban, és közelebb áll Joe Biden amerikai elnökhöz, mint Donald J. Trump volt elnökhöz, aki természetesebb szövetségesnek tűnne számára.
Konzervatív hitvallását olyan kérdésekben igyekezett érvényesíteni, amelyek szakértők szerint kevésbé veszélyeztetik külföldi hírnevét.
Meloni nagyrészt szimbolikus cselekedetekkel igyekezett megerősíteni ezeket a nézeteit, például a politikai korrektség semmibevételével. Egy olyan nyelvben, ahol az elnök szónak van női és férfi változata is, ő inkább a hímnemű szót használja. Olaszországra is nacionalista kifejezésekkel utal, mint például „haza”.
Hangsúlyozza, hogy a gyerekeknek az a legjobb, ha „apjuk és anyjuk” van, és kormánya lépéseket tett annak érdekében, hogy az azonos nemű párok számára megnehezítse a szülőként való elismerést.
Megígérte, hogy nem fogja felborítani az olasz abortusztörvényt, amely a terhesség első 12 hetében engedélyezi a beavatkozásokat. De babrált vele, a jogszabályokban az abortusz „megelőzését” hangsúlyozta, és megfogadta, mindent megtesz, „hogy segítsen egy olyan nőnek, aki úgy gondolja, hogy az abortusz az egyetlen út”.
Amikor Orbán Viktor idén nyáron Patrióták Európáért néven megalapította a nacionalista pártok koalícióját, Meloni elutasította azt. Otthon úgy döntött, hogy nem hozza létre azt a tengeri blokádot, amelyet a kampányban ígért, hogy megállítja az illegális bevándorlókat, és kormánya épp most javasolta a költségvetés szigorítását, kordában tartva a kiadásokat.
A modell hasonlít a konzervatív brit kormány korábbi kísérletére, amikor is a La Manche-csatornán átkelt és elfogott menedékkérőket Ruandába küldte, és része az olasz kormány sokoldalú erőfeszítéseinek az illegális bevándorlás megállítására.
A tervet bírálta a politikai baloldal, az emberi jogi csoportok és a Vatikán migrációs alapítványának püspöki kara, amelynek elnöke kritikával illette Olaszországot, amiért külföldön „börtönbe zárja” a migránsokat.
De egy olyan pillanatban, amikor a migrációs kérdésekben az európai mainstream jobbra tolódik, Meloni tervét dicsérték Brüsszelben. Hétfőn az Európai Bizottság jobbközép elnöke, Ursula von der Leyen azt mondta, hogy a megállapodás modellként szolgálhat az illegális bevándorlók kezelésében.
Meloni a középutat keresi Orbán és a püspökök között
− mondta Claudio Cerasa, az Il Foglio olasz napilap szerkesztője.