Az izraeli hadsereg arra kényszerített palesztin civiliket, hogy a Gázai övezetben olyan házakba és alagutakba menjenek be, amelyekről azt feltételezték, hogy robbanószerek vannak bennük. Mindezt annak érdekében, hogy az izraeli katonák ne sérüljenek meg – állítja az Izraeli Védelmi Erők (IDF) egyik katonája és öt volt fogvatartott, akik szerint több áldozata is volt ennek a gyakorlatnak.
A katona, aki elmondta, hogy az egysége két palesztin foglyot kifejezetten azzal a céllal tartott fogva, hogy emberi pajzsként használják őket a veszélyes helyek feltárásához, azt mondta, hogy ez a gyakorlat elterjedt a gázai izraeli egységek körében – írja a CNN.
Azt mondtuk nekik, hogy előttünk menjenek be az épületbe. Ha vannak robbanószerkezetek, akkor ők fognak felrobbanni, és nem mi
– magyarázta, hozzátéve, ez annyira elterjedt volt az izraeli hadseregben, hogy neve is volt, „szúnyogprotokoll”.
A gyakorlat alkalmazásának és halálos áldozatainak száma egyelőre ismeretlen. De a katona és az öt civil elmondásai arra utalnak, hogy ez széles körben elterjedt szokás volt. A katona elmondta, hogy az egysége, amely akkoriban Gáza északi részén tartózkodott, eleinte szabványosított eljárásokat alkalmazott, mielőtt behatolt egy gyanús épületbe: kutyát küldött be vagy lyukat ütött a házak oldalába egy harckocsilövedékkel, esetleg egy páncélozott buldózerrel.
Azonban tavasszal egy hírszerző tiszt két palesztin fogollyal – egy 17 éves fiúval és egy 20 éves férfival – jelent meg, és azt mondta a katonáknak, hogy használják őket emberi pajzsként, mielőtt behatolnak az épületekbe. A hírszerző tiszt azt állította, hogy kapcsolatban állnak a Hamásszal. Amikor megkérdőjelezte a gyakorlatot, a katona azt mondta, hogy az egyik parancsnoka úgy vélekedett: „Jobb, ha a palesztinok robbannak fel, és nem a mi katonáink.”
Ez elég sokkoló, de néhány hónap Gázában töltött idő után az ember nem gondolkodik tisztán. Egyszerűen csak fáradt vagy. Nyilvánvalóan jobban szeretem, ha a katonáim életben maradnak. De tudja, a világ nem így működik
– mondta a katona.
A katona elmondta, hogy ő és bajtársai két nap után nem voltak hajlandóak folytatni a gyakorlatot, és szembesítették ezzel a rangidős parancsnokukat, aki először azt mondta nekik, hogy „ne gondoljanak a nemzetközi jogra”, mondván a saját életük fontosabb, de végül engedett, és szabadon bocsátotta a két palesztint.
Az, hogy elengedték őket, világossá tette számára, nem állnak kapcsolatban a Hamásszal és nem terroristák.
A lap megkeresésére az IDF nyilatkozatot adott ki a történtekkel kapcsolatban:
Az IDF utasításai és iránymutatásai szigorúan tiltják a fogva tartott gázai civilek katonai műveletekhez való felhasználását. A vonatkozó protokollokat és utasításokat a konfliktus során rutinszerűen tisztázzák a terepen lévő katonákkal
– áll a nyilatkozatban.
A nemzetközi jog tiltja a civilek katonai tevékenységre való felhasználását, illetve a civilek katonai műveletekbe való erőszakos bevonását. Az izraeli legfelsőbb bíróság 2005-ben kifejezetten megtiltotta ezt a gyakorlatot, miután jogvédő csoportok panaszt tettek amiatt, hogy a hadsereg palesztin civileket használt fel arra, hogy Ciszjordániában kopogtassanak be feltételezett fegyveresek ajtaján. Aharon Barak bíró akkoriban „kegyetlennek és barbárnak” nevezte a gyakorlatot.
Izrael régóta vádolja a Hamászt azzal, hogy a gázai civileket emberi pajzsként használja, és katonai infrastruktúrát telepített civil területekre – a Hamász tagadja ezeket az állításokat. Ellenben számos bizonyíték van ellenük: a házakban elhelyezett fegyverek, a lakónegyedek alatt ásott alagutak és az ugyanezen lakónegyedekből kilőtt rakéták a sűrűn lakott területen.
Az izraeli hadsereg gyakran hivatkozik ezekre a gyakorlatokra, amikor a Hamászt okolja a gázai civil áldozatok magas számáért, mivel Izrael rendszeresen bombázza ezeket a lakónegyedeket. A támadások tavaly október óta több mint 42 ezer palesztin életét követelték Gázában a palesztin egészségügyi minisztérium szerint. Az ENSZ szerint a halottak többsége civil.
A menekülttáborban egy szálláshelyként használt iskolát ért légicsapás, amelyben legkevesebb 13 gyermek, három nő és egy férfi halt meg, 42 ember pedig megsebesült a Kamal Advan kórház közlése szerint, ahová az áldozatokat szállították – közölte az MTI.
Az izraeli hadsereg jelentésében azt állította, hogy az iskolát a Hamász parancsnoki központként használta, de ezt bizonyítékokkal nem támasztották alá.
A Gázai övezet északi részében dolgozó egészségügyiek a régió helyzetének tarthatatlanságáról számoltak be az elmúlt két hét izraeli légicsapásai után. E támadásokban több százan haltak meg, és tízezreknek kellett elmenekülniük otthonukból. Az izraeli hadsereg azt közölte, hogy a Hamász északon ismét összegyűlt fegyvereseivel harcolnak.
A Kamal Advan kórház igazgatója szerdán videoüzenetben számolt be arról, hogy mintegy 150 sebesültet kell ellátniuk, köztük 14 gyermeket az intenzív- vagy a koraszülöttosztályon.
„Nagyon sok a sebesült, minden órában elveszítünk közülük egyet az orvosi eszközök és a személyzet hiánya miatt. A mentőautók már nem képesek szállítani a sebesülteket. Akik a saját lábukon be tudnak jönni a kórházba, azokat ellátjuk, de akik nem, azok az utcán meghalnak” – ecsetelte a helyzetet.
Az öt palesztin fogvatartottal készített interjú egybevág a katona beszámolójával. Mindannyian arról beszéltek, hogy izraeli csapatok fogságába estek, és arra kényszerítették őket, hogy a katonaság előtt menjenek be a veszélyesnek tartott helyekre.
A 20 éves Mohammad Saadnak még az év elején kellett elhagynia lakását, mert az izraeli légicsapások miatt az lakhatatlanná vált. Saadot az izraeli hadsereg Rafah közelében kapta el, amikor megpróbált élelmiszersegélyt szerezni magának és fiatalabb testvéreinek.
„A hadsereg egy dzsippel vitt minket, és Rafah belsejében egy katonai táborban találtuk magunkat” – mondta, hozzátéve, hogy 47 napig tartották ott fogva, és ez idő alatt felderítő küldetésekre használták, hogy az izraeli katonák ne kerüljenek veszélybe.
Katonai egyenruhába öltöztettek minket, kamerát tettek ránk, és egy fémvágót adtak nekünk. Olyan dolgokat kértek tőlünk, mint például »mozdítsd el ezt a szőnyeget«, mondván, hogy alagutakat keresnek. »Filmezz a lépcső alatt«, mondták. Ha találtunk valamit, azt mondták, hogy vigyük ki. Például arra kértek minket, hogy távolítsuk el a házból a holmikat, takarítsunk itt, toljuk el a kanapét, nyissuk ki a hűtőt, nyissuk ki a szekrényt
– mondta.
Elmondása szerint a katonák rettegtek az elrejtett robbanóanyagoktól.
„Általában katonai egyenruhát viseltem, de az utolsó bevetésre civilben vittek el” – mondta Saad.
A fiatalnak egy hátrahagyott tankot kellett videóra vennie. Elmondása szerint annyira megrémült, hogy nem mert filmezni, ezért hátba vágták egy puskacsővel. A tankhoz közeledve golyók csattantak, és Saad azt mondta, hogy hátulról lőtték át. Csodával határos módon túlélte, és az izraeli Soroka Orvosi Központba szállították.
Nem minden felhasznált palesztin volt felnőtt. A 17 éves Mohammad Shbeir azt mondta, hogy izraeli katonák fogságba ejtették, miután Khan Younisban lévő házukban megölték az apját és a nővérét.
Megbilincseltek, és csak a boxeralsóm volt rajtam. Emberi pajzsként használtak, és olyan helyekre vittek, ahol lerombolt házak voltak, olyan helyekre, amelyek veszélyesek lehettek, vagy aknákkal voltak tele
– emlékezett vissza.
Az 59 éves dr. Yahya Khalil Al-Kayalinak otthonát hátrahagyva kellett menekülnie. Végül az Al Shifa Kórház közelében találta magát, és csatlakozott a több ezer menekülthöz. Márciusban az izraeli hadsereg harmadszor is ostrom alá vette ezt az egészségügyi komplexumot, azt állítva, hogy a Hamász parancsnoki központként használja. A két hétig tartó támadás alatt a kórházat lerombolták, és rengeteg civilt megöltek.
A csoport vezetője, a katona megkért, hogy jöjjek. Angolul beszélt hozzám. És megkért, hogy menjek ki az épületből, hogy keressek lyukakat vagy alagutakat a föld alatt
– emlékezett vissza.
Egy sor lakóház mentén a katonák újra és újra azt mondták Al-Kayalinak, hogy menjen be minden lakás minden szobájába, és ellenőrizze, hogy nincsenek-e ott militánsok és csapdák. Az izraeli tankok ágyúi tüzelésre készen álltak – mondta –, ha Hamász-harcosokat fedeznének fel.
„Arra gondoltam, hogy perceken belül megölnek. A családomra gondoltam. Mert sok mindenre nincs idő gondolni.” Megkönnyebbülésére az épületek üresek voltak, és őt szabadon engedték. Elmondása szerint végül nem kevesebb, mint 80 lakást kellett átvizsgálnia.
(Borítókép: Tűz a gázai Deir al-Balahban 2024. október 24-én. Fotó: Anas Zeyad Fteha / Anadolu / Getty Images)