A BRICS mára megkerülhetetlen az ENSZ számára is, segíthet lezárni az orosz–ukrán háborút, de most mindenki az amerikai elnökválasztás kimenetelére vár. Oroszország közben újfent demonstrálta, hogy továbbra is a nemzetközi élet meghatározó szereplőjeként tekintenek rá.
A nyugati olvasóknak nem ismeretlenek az olyan rövidítések, mint például a NATO, az ENSZ vagy az EU, és egyre inkább érdemes lesz megjegyezni a BRICS-et is, amelyet még 2009-ben alapított Brazília, Oroszország, India, és Kína, majd egy évre rá csatlakozott a Dél-afrikai Köztársaság is. Azóta, az elmúlt 15 évben jelentős nemzetközi csoporttá nőtte ki magát, amit már nem hagyhat figyelmen kívül a Nyugat.
A BRICS-ről részletesebben ebben a cikkünkben írtunk, mint ahogy arról is, hogy a csoport több mint harminc ország részvételével az oroszországi Kazanyban tartott csúcstalálkozót október 22. és 24. között. A tanácskozásra meghívták António Guterres ENSZ-főtitkárt is, aki élt is a lehetőséggel.
Az Index megkeresésére válaszolva Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a BRICS-et illetően két fontos döntést, illetve döntéscsoportot lehet kiemelni az elmúlt napokból.
Az egyik, hogy megszületett a partnerállamok kategóriája, amely státuszba tizenhárom ország – Törökország, Kazahsztán, Üzbegisztán, Algéria, Fehéroroszország, Bolívia, Kuba, Indonézia, Malajzia, Nigéria, Thaiföld, Uganda és Vietnám – kapott meghívást, így a BRICS kétlépcsős szervezetté vált, e tekintetben hasonló módon, mint az Európai Unió. Ahogy korábbi, előzetes cikkünkben is kiemeltük: Ankara még szeptemberben jelentette be a csatlakozási szándékát, ez akkor nagy port kavart a nemzetközi politikában, mivel Törökország NATO-tagállam, ráadásul már huszonöt éve EU-tagjelölt ország.
„Az új kategória létrehozásának két célja is lehet: egyrészt így addig is adni tudnak valamit a jelentkező országoknak, ameddig nem születik konszenzus a teljes jogú tagságukról, másrészt maga a szervezet is könnyebben elkerülheti az olyan kellemetlen helyzeteket, mint Argentína kihátrálása vagy Szaúd-Arábia felemás helyzete, amely, mondhatni, »Schrödinger tagsága« státuszban kötődik a szervezethez” – mutatott rá Kosztur András, aki Schrödinger macskájára utalt, vagyis az osztrák fizikus nevéhez fűződő gondolatkísérletre, amely szerint a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek. Szaúd-Arábiát tavaly augusztusban hívták meg a BRICS-be, de egyelőre csupán mérlegeli a csatlakozás lehetőségét.
A vezető kutató továbbá a másik fontos döntéscsoportra is kitért: a kazanyi zárónyilatkozat tanúsága szerint a szervezet tagjai támogatták Oroszország azon elképzeléseit, amelyek a szervezeten belüli könnyített fizetési rendszer és gabonatőzsde létrehozására, valamint a mesterséges intelligencia vagy éppen az ásványi anyagok kitermelése területén való együttműködés fokozására irányultak.
Más kérdés, hogy ezekből a gyakorlatban mi és mikor valósul meg, ugyanis a nyilatkozat nagy része arra utal, hogy a tagállamok szívesebben látnák, ha a jelenleg fennálló nemzetközi szervezetekben – mint például az ENSZ-ben, az IMF-ben vagy a WTO-ban – kapnák meg a nekik megillető helyet, mintsem hogy ezek valamiféle alternatíváit hozzák létre. Utóbbiak felvetése azonban alkupozícióként is funkcionálhat az előbbi cél megvalósításához
– mutatott rá Kosztur András.
Ebből pedig az következik, hogy a BRICS-en belül is megjelenik a globális politikai tér tagoltsága.
A globális Dél semleges államai mellett a szervezet tagjai a Nyugattal konfrontálódó államok is, Kína pedig a két csoport között egyensúlyoz, és megpróbál mindkettőnek az élére állni. Éppen emiatt lett a kazanyi deklaráció is helyenként rendkívül általánosító. Egy orosz elemző egy ismert orosz szólással jellemezte a nyilatkozatot, amely az ilyen kimért politikai deklarációkra vonatkozik: minden jó mellett, minden rossz ellen
– magyarázta a vezető kutató.
Mint írtuk, a csúcstalálkozó házigazdája Oroszország volt, a geopolitikai pozíciójával kapcsolatban Kosztur András emlékeztetett, hogy az ország jelenleg hidegháborús viszonyban van a Nyugattal, ami felértékelte számára a déli és keleti kapcsolatok jelentőségét.
Ez nagyban meghatározza Moszkva lépéseit is, amely mindig tekintettel van arra, hogy a globális Dél államai hogyan reagálnak arra, amit tesz. Bár sok olyan értelmezés is napvilágot látott az elmúlt két évben, amely szerint Oroszország Kína szatellitjévé vált és függő helyzetbe került, Moszkva számára jelentős mozgásteret biztosít, hogy a világ többi része, amit Nyugaton hajlamosak lesajnálni, több kisebb-nagyobb erőközponttal is bír, így Kína mellett Indiával, Törökországgal, Brazíliával és számos más állammal is érdemes még számolni. A szankciók megkerülésének is számos útvonala létezik – természetesen mindegyiket tagadják –, a BRICS-csúcs pedig azt is mindenki számára végérvényesen bizonyította, hogy Oroszország nem maradt magára, és a világ jelentős része számára Vlagyimir Putyin egyáltalán nem vált »érinthetetlenné«, sőt továbbra is a nemzetközi élet meghatározó szereplőjeként tekintenek rá
– fejtette ki a vezető kutató, aki szerint erre már Nyugaton is rájöttek, és a svájci békecsúccsal összefüggésben a globális Dél országaihoz való közeledés is arról szólt, hogy a saját álláspontjuk felé közelítsék ezeket az országokat, azonban ez nem járt sikerrel.
Ugyanakkor Kosztur András úgy látja, hogy Oroszország – néha a közvetlen háborús erőfeszítései kárára is – olyan diplomáciai munkát végzett az elmúlt két és fél évben, amely a kazanyi találkozó alapján egyértelműen sikerre vezetett.
A kutató rámutatott: az ukrajnai háború a fontos témák között szerepelt a csúcson, de hogy pontosan mire jutottak a részt vevő országok, arról nem tudni biztosat.
„Oroszország vélhetően elérte fő célját, vagyis azt, hogy ismét Kijev, és ne Moszkva tűnjön a béke akadályának a globális Dél jelentős részének a szemében. Ennek a célnak szólt a kínai–brazil béketerv többszöri méltatása – miközben egy hónapja még kritikával illették a „béke barátai csoport” nyilatkozatát –, ahogy az is, hogy az orosz elnök többször is hangsúlyozta, kész tárgyalni, és attól az ukrán fél zárkózik el” – tette hozzá Kosztur András.
A kazanyi BRICS-nyilatkozat a kérdésben teljesen semleges megfogalmazással élt, és csupán a nemzeti álláspontokra utal vissza, anélkül, hogy bármi konkrétumot leszögezne, miközben például az izraeli konfliktussal nagyon is részletesen foglalkozik és egyértelműen állást foglal.
A vezető kutató hozzátette: az ukrán vezetés ezt megpróbálta orosz kudarcként tálalni, valójában azonban a BRICS-en belül többséget alkotó békepártiak voltak hajlandóak eltekinteni ezúttal a háború lezárására vonatkozó közvetlen felszólítástól.
Tekintettel arra, hogy »a béke barátainak« első nyilatkozata két ponton is odaszúrt Oroszországnak, Moszkva pedig, mondhatni, eleget is tett ezeknek a felszólításoknak – nem támadja az ukrán energetikai rendszert és nem fenyegetőzik atomfegyverrel –, ezt úgy is tekinthetjük, mint egy keretrendszert: a déli országok nem fognak kényszerítő eszközöket alkalmazni Oroszországgal szemben a háború lezárása érdekében – ahogy azt Kijev és a Nyugat szeretné –, ameddig betartja a »játékszabályokat« és nem eszkalálja szükségtelen mértékben a konfliktust. Cserébe viszont vélhetően elvárják tőle, hogy az első komolyabb nyugati megkeresés esetén üljön le tárgyalni – akkor is, ha hadicéljait nem érte el teljesen. A sorok közül legalábbis ez olvasható ki, és bár ez a kimondatlan megállapodás könnyen jelenthet csupán a BRICS-csúcs sikeréért hozott áldozatot, amit Moszkva aztán a közeljövőben boríthat, azonban jelen állás szerint úgy tűnik, Oroszország és a globális Dél is – Kínával együtt – az amerikai választások eredményét várja, és a nyugati térfélre dobta át a labdát a háború lezárásának idejével kapcsolatban
– mutatott rá Kosztur András.
Ez részben azt is üzeni, hogy amennyiben a Nyugat tovább folytatná, és főképp, ha eszkalálná a háborút, úgy Oroszország a déli országok egyre nagyobb szimpátiájára számíthatna, és fordítva, ha a Nyugat készen állna a lezárásra, akkor a déliek segítenek abban, hogy Moszkva se makacskodjon túl sokáig. „Nyílt konfrontációt viszont a déliek szükségtelenül egyik féllel sem vállalnak, főképp nem a másik kedvéért” – jegyezte meg a vezető kutató.
António Guterres ENSZ-főtitkár részvételével kapcsolatban Kosztur András azt mondta, a szervezet számára mára megkerülhetetlen tényező lett a BRICS: két állandó BT-tag mellett több olyan ország is a szervezet tagja, amelyek folyamatosan a világszervezet reformja mellett kardoskodnak.
Miközben a csúcson jelen lévő országok a világ népességének felét teszik ki, azok a kontinensek, amelyeknek a vezető hatalmairól van szó, már az ENSZ-tagállamok többségét is jelentik. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika is egyre nagyobb helyet kér az euroatlanti dominanciájú nemzetközi rendben, ezt pedig az ENSZ-főtitkár nem tudja és vélhetően nem is akarta ignorálni
– fogalmazott a vezető kutató.
A német Bild azonban nem kímélte Guterrest, a bulvárlap nem vette jó néven, hogy a főtitkár kezet fogott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és Aljakszandr Lukasenka belorusz államfővel is szívélyesen elbeszélgetett. A Bild szerint ezzel azt az üzenetet közvetítette, hogy nem állítják meg az orosz elnököt. Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek és Julija Navalnajának, Alekszej Navalnij özvegyének sem tetszett az ENSZ főtitkárának barátságos viselkedése.
A nemzetközi sajtóban többnyire úgy értékelték a BRICS-csúcsot, hogy az egyértelmű üzenetet közvetít a Nyugat felé.
A The Conversation szerint a kazanyi BRICS-csúcs az új világrend építése iránti elszántságot mutatja, a tagok közti belső ellentétek azonban időt nyernek a Nyugatnak. A portál elemzése emlékeztetett, hogy Egyiptom, Irán, Etiópia és az Egyesült Arab Emirátusok mellett Szaúd-Arábiát és Argentínát is meghívták a szervezetbe, ám ők nem csatlakoztak a 2024-ben belépőkhöz. Naledi Pandor dél-afrikai külügyminiszter már tavaly arról beszélt, hogy 23-an jelentkeztek a szövetségbe. A Conversation azt írta: a tény, hogy végül csak hat országot hívtak meg, azt mutatja, hogy a jelenlegi tagok közt nincs konszenzus a következő bővítési körrel kapcsolatban. Vlagyimir Putyin már a mostani találkozó előtt azt nyilatkozta, hogy 34 ország fejezte ki érdeklődését a BRICS-szel való szorosabb együttműködés iránt.
A BBC megfogalmazása szerint nyugati kritikusai évek óta viszonylag jelentéktelennek jellemezték a BRICS-et, a kazanyi csúcs azonban diadalmas demonstrációja volt annak, milyen messzire jutott a szövetség.
A The Jerusalem Post szerint a BRICS terjeszkedése azt mutatja, hogy a Nyugathoz közel álló országok közül is mennyien teszik tétjeiket a nem nyugati, erős gazdaságokat tömörítő csoportra.
„A BRICS közel két évtizede jelentős figyelmet kapott, mivel sikeres alternatívát kínál a mai igazságtalan nemzetközi rendszerrel szemben, amely gyakran hátrahagyja a fejlődő országokat” – írta a török Daily Sabah. Ez az igazságtalan berendezkedés sokakat a BRICS felé terel, amely a jobb együttműködés reményét szimbolizálja. A lap szerint Törökország és a BRICS természetes szövetségesek.