Az egy hónapig tartó vatikáni csúcstalálkozó azzal a felhívással ért véget, hogy a nőknek több vezető szerepet kell kapniuk a katolikus egyházban, de a várakozások ellenére a nők pappá szenteléséről nem döntöttek.
Egy négyéves konzultáció végét jelentette a szinódus, amelynek célja az volt, hogy felmérje minden templomba járó katolikus véleményét világszerte, és Ferenc pápa megnyitotta az általában püspöki konferenciának számító eseményt néhány laikus előtt, köztük a 368 szavazó küldött közül csaknem 60 nő előtt – írja a BBC.
A szinódus minden tagja szavazott mind a 151 javaslatról.
Bár minden javaslatot elfogadtak a szükséges kétharmados többséggel, a legtöbb „nem” szavazatot az a javaslat kapta, amely arról szólt, hogy a nők több vezető szerepet vállaljanak a kizárólag férfiakból álló papsággal rendelkező egyházban.
A nők nagyobb szerepvállalását az egyházban szorgalmazók azt remélték, hogy a zsinat a nők diakónusi szolgálatára szólíthat fel. A zsinat nem lépett előre ebben a kérdésben, de a záródokumentum szerint „nincs olyan ok vagy akadály, amely megakadályozná a nőket abban, hogy vezetői feladatokat lássanak el az egyházban”.
Jelenleg a katolikus egyház csak férfiaknak engedi meg, hogy diakónusok legyenek – felszentelt lelkészek –, akik keresztelőket, esküvőket és temetéseket végezhetnek, de miséket nem, ellentétben a papokkal.
Noha a reformcsoportok azt is remélték, hogy a melegek befogadásának konkrét módjait is megtalálják az egyházban, a végleges dokumentum nem említi az LMBT+-közösséget, kivéve egy futó utalást azokra, akik „családi állapotuk, identitásuk vagy szexualitásuk” miatt „kirekesztve vagy megítélve” érzik magukat. James Martin tiszteletes, egy prominens amerikai jezsuita pap, aki az LMBT-közösséggel foglalkozik, és a zsinat tagja volt, azt mondta, hogy „nem meglepő”, hogy az új szöveg nem említi külön a csoportot.
A progresszívek csalódottak lehetnek, de egyes konzervatívok már a kezdetektől fogva felháborodtak az egész csúcstalálkozó miatt.
Ez egy hatalmas esemény volt, és a 87 éves pápa a végleges szöveget „ajándéknak” nevezte a világ 1,4 milliárd katolikusa számára, de sok tradicionalista ellenezte, hogy ezt a konzultációs folyamatot – amely az ő személyes projektje – megnyissák a laikusok előtt, és megkérdőjelezték a hívők véleményének felmérését.
Ez azonban illeszkedik Ferenc pápa azon nézetéhez, hogy az egyház jövőjének alakításában az egyszerű katolikusoknak kell nagyobb szerepet játszaniuk, nem pedig csak a bíborosoknak és a püspököknek.
Számára és a folyamat támogatói számára pusztán az a tény, hogy volt kapcsolatfelvétel, és hogy ellentétes nézeteket valló emberek jöttek össze a megbeszélésre, a siker, és remélik, hogy erre lehet építeni a jövőben.
Egy erősen széttöredezett világban élünk, amelyben egyre több a háború és az erőszak, és ez a polarizáció az egyház életét is érinti
– mondja Timothy Radcliffe oxfordi teológus atya, aki a csúcstalálkozó legfőbb lelki tanácsadója volt.
„Én magam is barátságokat kötöttem itt a világ minden tájáról származó emberekkel. Megismerkedtem például afrikai püspökökkel, akiknek gyakran egészen más nézeteik vannak, mint nekem például arról, hogyan kellene fogadnunk az LMBT-embereket, de olyan barátságokat építünk, amelyek túlmutatnak ezeken a nézeteltéréseken, és a saját hitünk új mélységeibe vezetnek” – mondta Timothy atya, akit decemberben bíborossá avatnak.
Az azonban nem világos, hogy ezeket a megbeszéléseket gyakorlati értelemben hogyan viszik tovább a találkozón túl.
A sok kompromisszum és a viták elkerülése révén a megfigyelők kevés merész javaslatot látnak a javaslataiban. Így egy olyan törekvés, amelynek az volt a célja, hogy összehozza az embereket, meglehet, hogy nem hozza meg a várt hatást, és sokan továbbra is az egyházból kirekesztve fogják érezni magukat.