A The Spectator brit konzervatív napilap véleménycikket közölt arról, hogy az amerikai elnökválasztás miként befolyásolhatja a háborút. A szerző szerint Donald Trumpnak reális esélye lehet arra, hogy békekötésre kényszerítse a két felet. Mint írta, Trump fenyegetései sokkal komolyabban vehetőek lesznek, mint Kamala Harris „üres ígéretei” lettek volna.
„Donald Trump választási győzelme az ukrajnai háború végének kezdetét jelzi – és valószínűleg Vlagyimir Putyin kezében hagyja annak a területnek a nagy részét, ha nem az egészét, amit a közel három éve tartó véres konfliktus során elfoglalt. Sok ukrán számára ez az eredmény a harcuk elárulása, a Nyugat hátba szúrása lesz, amely több évtizedes haragot és neheztelést fog eredményezni.”
Mások számára azonban a konfliktus gyors befejezése – mielőtt még több földet veszítenének, és több tízezer fiatal ukrán meghalna – a legjobb remény arra, hogy valóban megmentsék országuk tisztességes jövőjét, mielőtt az infrastruktúrájuk, gazdaságuk és egy egész generáció teljesen megsemmisülne
– így kezdte írását Owen Matthews publicista, aki korábban Túlterjeszkedés címmel könyvet is írt Vlagyimir Putyin ukrajnai háborújáról.
A The Spectator szerzőjének ezzel kapcsolatban nyilatkozott Volodimir Zelenszkij kabinetjének egy korábbi magas rangú tisztviselője, aki most épp egy ellenzéki pártot akar létrehozni Ukrajnában.
„Ebben a szakaszban a túlélésről beszélünk, nem a győzelemről. Ma az a fontos, hogy ne harcoljunk örökké az elveszett területekért. Hogy biztosítsuk, hogy Oroszország többé ne jelentsen katonai fenyegetést számunkra. Ezt csak diplomáciai úton lehet megtenni, katonailag nem” – mondta az egykori tisztviselő [a cikkben ugyan nem nevezték meg, de a közölt leírás alapján a nyilatkozó esetleg a kalandos életű egykori elnöki tanácsadó, Olekszij Aresztovics lehet, aki az ukrán elnök lehetséges kihívójaként is emlegettek már – a szerk.].
A cikkben arra is kitért a szerző, hogy a nyilvánosság előtt Kamala Harris határozottabban állt ki Ukrajna mellett Trumpnál, és elutasította azokat a felvetéseket, hogy Ukrajnának területekről kellene lemondania. Ugyanakkor, mint írta,
a gyakorlatban a Biden-kormányzat figyelmen kívül hagyta Zelenszkij októberi béketervét, 60 milliárd dollárról 7,9 milliárd dollárra tekerte le a segélyeket […] és határozottan elutasította azt, hogy az ukránok nyugati forrásból származó, nagy hatótávolságú rakétákat használhassanak oroszországi célpontok ellen
„Más szóval Harris terve az volt, hogy korlátlanul, de nem megfelelő módon finanszírozza Ukrajna háborús erőfeszítéseit. Trump ezzel szemben azt ígérte, hogy közvetíteni fog a konfliktus gyors befejezése érdekében” – összegezte véleményét, miközben több példát hozott arra vonatkozóan, hogy a republikánus jelölt egyaránt határozott fellépést ígért Volodimir Zelenszkijjel és Vlagyimir Putyinnal szemben.
Mint írta, a republikánus jelölt azzal kényszerítheti Vlagyimir Putyint tárgyalásra, hogy a „segélycsapok” megnyitásával fenyegetőzik – miközben ugyanezen csapok elzárásával fenyegetőzve kényszerítheti Volodimir Zelenszkijt arra, hogy asztalhoz üljön.
Owen Matthews arra is felhívta a figyelmet, hogy a Trump kabinetjébe javasolt emberek közül elég sokan háborús héjáknak számítanak Oroszországgal szemben – köztük említette Mike Pompeo volt külügyminisztert, aki a védelmi tárca várományosa, és Robert O’Brien volt nemzetbiztonsági tanácsadót, akit most a külügyminiszteri posztra jelölhetnek. Mint írta, ők mindketten kritizálták a Biden-kormányzatot amiatt, hogy nem hagyták jóvá a nagy hatótávolságú fegyverek felhasználását, és újabb szankciókat követeltek Oroszországgal szemben (sőt, Pompeo például Ukrajna NATO-tagságáról is támogatólag nyilatkozott a közelmúltban).
A szerző szerint a demokraták eközben „Trump győzelme feletti moszkvai örvendezésre mutogatnak”, és ő maga is kapott olyan üzeneteket és mémeket konzervatív orosz barátaitól, amelyekben „egy fiatal Trump egy fehér békegalambot tart a kezében, és amelyekhez reményteli üzenetek társulnak a szankciók közelgő megszűnéséről és az Oroszországból Európába tartó járatok újraindításáról”. De szerinte hiába bizonygatják a demokraták évek óta, hogy „Trump egy Putyin-pártoló vagy ügynök, az első ciklusban elért eredményei az Oroszországgal való kapcsolattartásban valójában eléggé héjaszerűek – a 2018-as helsinki csúcstalálkozó szerencsétlen optikája ellenére, ahol Trump indokolatlanul szimpatikusnak tűnt az orosz vezetővel szemben”.
Trump volt az, aki 2017-ben zöld utat adott az Egyesült Államoknak, hogy halált okozó fegyverekkel nyújtson segítséget Ukrajnának, amit Barack Obama azért utasított el, mert aggódott, hogy ezzel provokálja Moszkvát. Idén áprilisban Trump a segélyek alternatívájaként egy Ukrajnának szánt félbillió dolláros lend-lease csomag ötletének támogatójaként állt elő. Trump a közelmúltban »elfogadhatatlannak« nevezte Putyin feltételeit a béketárgyalásokról
– sorolta a szerző, aki felidézte Trumpnak a kampányban, szeptember végén a békéről, Zelenszkijről és Putyinról mondott szavait is.
Matthews mindemellett azt is elismerte, hogy Trump győzelme egy veszélyt valóban jelenthet Ukrajna számára.
Mostantól Trump hivatalba lépésének pillanatáig az óra ketyegni fog Putyin erői számára, hogy megpróbáljanak minél több ukrán területet elfoglalni, mielőtt tűzszünetet kötnének. Ez egy kritikus pillanat az ukrán háborús erőfeszítések szempontjából
– írta, utalva arra is, hogy a napokban már észak-koreai csapatok is megjelentek az orosz oldalon Kurszkban.
„Ukrajna energetikai infrastruktúrájának akár 80 százaléka is megsemmisült vagy megrongálódott. Ha a jelenleg Katarban folyó, Oroszország és Ukrajna közötti, az energetikai infrastruktúra elleni kölcsönös támadások felfüggesztéséről szóló tárgyalások kudarcba fulladnak, akkor az orosz támadások azzal fenyegetnek, hogy télen a nagyvárosok gyakorlatilag lakhatatlanná válnak. A Donbász északi részén egyre nagyobb lendületet vesz az oroszok felőrlő előrenyomulása, amely végül bekerítéssel fenyegetheti Ukrajna második városát, a nagyrészt oroszajkú Harkivot” – fogalmazott Owen Matthews, majd azzal összegzett:
Végső soron mivel annak gyakorlati esélye, hogy Ukrajna képes lesz visszaszerezni elveszített területeit, a nullánál is kisebb, nehéz különbséget látni a Harris által végső soron kötött megállapodás és a Trump által valószínűleg közvetített megállapodás között.
„Ami az asztalon van, az Ukrajna de facto, nem pedig de jure felosztása a frontvonal mentén – bárhol is legyen az a fegyverszünet pillanatában –, valamint biztonsági garanciák Ukrajna számára a teljes NATO-tagságtól függetlenül. Az egyetlen különbség az, hogy Trump fenyegetései – miszerint ha nem sikerül befejeznie az inváziót, akkor Putyin hátsó fertályát fogja célba venni – sokkal hitelesebbek, mint Harris üres ígéretei valaha is voltak” – zárta írását a The Spectator újságírója.
(Borítókép: Donald Trump 2024. november 6-án, Palm Beachen. Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images)