Észak-Korea csapatokat küldött Oroszország Ukrajnával vívott háborújába. Ez nyilván megerősíti Phenjan és Moszkva partnerségét, ugyanakkor katonái idegen eszmékkel és másfajta életmóddal szembesülnek. Még az oroszországi bevetés is ráébresztheti őket arra, hogy hazájuk kétségbeejtően szegény.
A nyugati hírszerzés szerint már több mint tízezer észak-koreai katonát vezényeltek a Kurszki régióba, hogy ellensúlyozzák Ukrajna betörését Oroszországba.
Az oda vezető hosszú úton látni fogják, hogy még Oroszország elmaradottabb részei is sokkal gazdagabbak hazájuknál. Valószínűleg az ellátmány is jobb annál, mint amit otthon kapnak, a zsoldról nem is beszélve.
„A katonák közül sokan egyszerű vidéki parasztfiúk, akik először látnak világot. Ez kétségtelenül megérteti velük, hogy hazájuk mennyire elszigetelt és szegény” – mondta a szöuli Kookmin Egyetem orosz származású történelemprofesszora.
Elkerülhetetlenül felteszik a kérdést, hogy országuk miért nem olyan gazdag, mint Oroszország
– magyarázta Andrej Lankov.
A front túlélői olyan gondolatokkal térhetnek haza, amelyek ellentmondanak a propagandának. A phenjani rezsim ugyanis azt állítja: Észak-Korea a világ egyik legboldogabb és legfejlettebb országa.
A helyzet ismerői szerint a katonák még a családjuk és a barátaik előtt is kerülnék a kritikus hangvételű véleménynyilvánítást. Az észak-koreai titkosrendőrség ugyanis hírhedt arról, hogy minden bírálatot árulásként kezel, és súlyos büntetésekkel torol meg.
„Az emberek úgy nőttek fel, hogy tudják, mit nem szabad. Nem lesznek öngyilkos hősök, és nem fogják megosztani tapasztalataikat” – állítja Lankov.
Az észak-koreai vezetés évek óta vasszigorral zárja el népét minden külföldi eszme elől. A hatóságok keményen lecsapnak mindenkire, aki külföldi filmet néz vagy idegen zenét hallgat, a farmernadrág pedig – mint a Nyugat szimbóluma – egyenesen be van tiltva. Hosszú börtönbüntetéssel sújtják azokat, akik megkísérelnek Kínába menekülni – pedig Kína baráti országnak számít.
Még a külföldi befolyásúnak tartott ruhadarab viselete vagy a frizura is ürügyül szolgálhat egy letartóztatáshoz.
Oroszországban azonban a tisztek és a pribékek képtelenek lesznek teljesen elzárni az észak-koreai katonákat a külső befolyástól – emlékeztet a Troy Egyetem szöuli kampuszának nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora. Felidézte, hogy egyes jelentések szerint az észak-koreai katonákat légi úton szállították a távol-keleti orosz kiképző központokból a front közelébe.
Lehet, hogy egyszerűen azért döntöttek a repülés mellett, mert nem akarták, hogy az észak-koreai katonák a vonatból lássák az orosz városokat, miközben átkelnek az országon
– mondta Dan Pinkston.
Hozzátette, hogy sok észak-koreai katona minden bizonnyal ekkor ült először repülőre.
Nagyon gyorsan rádöbbennek Észak-Korea elmaradottságára, bár a tisztek megkísérlik majd elkülöníteni őket a lakosságtól, hogy korlátozzák az interakciókat – véli Pinkston. Szinte bizonyosra veszi, hogy a háborút túlélő és abból hazatérő katonák egy felmérésen esnek át, esetleg átnevelőtáborba kerülnek, mielőtt újra beilleszkednének az észak-koreai társadalomba.
A hazatérő katonákat „szigorúan megfigyelik” majd – ezzel Lankov is egyetért. Viszont tisztában lesznek azzal, hogy ha beszélnek a látottakról, az rájuk nézve is veszélyes lehet. Ennek ellenére a tapasztalat rögzül bennük.
Nem várható el, hogy azonnal forradalmat szítsanak, de az „orosz–ukrán fronton szolgáló századosokat idővel tábornokokká léptetik elő”.
Az észak-koreai rezsimmel kapcsolatos kételyeik fokozatosan „értelmet nyerhetnek” – mondta Andrej Lankov.
(Borítókép: Észak-koreai katonai parádé a Kim Ir Szen téren, Pjongan tartományban 2008. április 13-án. Fotó: Eric Lafforgue / Art In All of Us /Corbis / Getty Images)