A világ 19 jelentősebb gazdaságát, valamint az Európai és Afrikai Uniót tömörítő G20-ak csúcstalálkozóját november 18–19-én tartják idén, ezúttal a soros elnökséget adó Brazíliában. Az előzetes témák szerint a klímaváltozással, az éhínséggel, valamint a gazdasági igazságtalanságokkal foglalkoztak volna, azonban Donald Trump megválasztása, majd pedig Észak-Korea megjelenése Ukrajnában és Joe Biden erre adott válasza teljesen eltérítette a csúcstalálkozó témáját.
Idén Brazíliában, Rio de Janieróban gyűltek össze a G20-ak, ahol többek között a demokráciáról, integrációról és az országok együttműködéséről lett volna szó, hogy olyan globális kihívásokról tárgyaljanak, mint a klímaváltozás, a társadalmi egyenlőtlenségek és a geopolitikai krízisek – ezen belül elsősorban az ukrajnai és közel-keleti háborúk.
Azonban Donald Trump megválasztása, valamint az ukrajnai háború hétvégi fejleményei a napirendet – ha nem is teljesen felülírták, de – jelentősen megváltoztatták.
Lula da Silva, a házigazda brazil elnök elsősorban arra szerette volna a csúcstalálkozót felhasználni, hogy reformálják meg a kormányközi, nemzetközi szervezetek működését, többek között a multilaterális pénzügyi intézményekkel kapcsolatban. Ezenkívül a fenntartható növekedés, a leggazdagabbak megadóztatása, majd az ebből finanszírozott, szegénység és éhínség elleni harc lett volna a téma – Trump megválasztása miatt ugyanakkor ezen programoknak a jövője kérdésessé vált.
Az Egyesült Államok következő elnöke első ciklusa, valamint kampánya alatt is elsősorban a leggazdagabbak adóterheinek csökkentését hirdette, a nemzetközi együttműködés, valamint a nemzetközi szervezetekben vállalt amerikai szerep helyett egy befelé forduló külpolitikát képviselt – azaz szinte teljesen az ellenkezőjét, mint amivel Lula szeretett volna foglalkozni.
Idén az ENSZ éves klímakonferenciáját Azerbajdzsánban rendezik, ugyanakkor a november 11-én kezdődött, majd ezen a héten, 22-én végződő COP29 eddig sajtóhírek szerint nem túl sikeres. Egyrészt a klímacsúcsot szintén befolyásolja, hogy az Egyesült Államokban jövőre olyan elnök lesz, aki a klímaváltozást tagadja, másrészt gazdasági programjának egy jelentős eleme a környezetet rendkívül terhelő repesztéses olajkitermelés (fracking).
Ezenkívül a klímacsúcson maga a házigazda, Ilham Alijev azeri elnök is sokat tesz azért, hogy az sikertelen legyen: miközben a klímaváltozásról, valamint az annak visszaszorítására tett globális lépésekről kéne tárgyalni, Alijev elnyomással vádolta meg Franciaországot Új-Kaledóniával kapcsolatban. Ezért Franciaország végül úgy döntött, bojkottálja az eseményt, míg Argentína elnökük, Javier Milei döntése miatt visszahívta tárgyaló delegációját.
A klímakonferenciát ráadásul Azerbajdzsán rendezi, amelynek gazdasága rendkívül kitett a fosszilis energiahordozók értékesítésének, miközben épp azok kivezetéséről kéne megállapodniuk a feleknek.
A tárgyalások részint ezek miatt is lassan haladnak, például a kibocsátáscsökkentés vagy az átállás finanszírozásával kapcsolatban. Ennek következtében sajtóhírek szerint egyre több a frusztráció a delegáltak körében.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár emiatt arra kérte a klímacsúccsal párhuzamosan találkozó G20-akat, hogy mutassanak példát vezetésből, és kössenek kompromisszumokat.
Guterres szerint a világ a COP29 helyett eleve a G20-ra figyel, másrészt a G20-országok adják a klímaváltozásért felelős gázok kibocsátásának 80 százalékát, ezért leginkább tőlük függ a klímakonferencia sikeressége is. Emiatt szólította fel Guterres a G20-akat vezető állam- és kormányfőket, hogy mutassanak példát, ami hátha előmozdítja a megrekedt tárgyalásokat a klímacsúcson is.
A nyugati országok azt szeretnék elérni, hogy a zöldberuházások támogatásával kapcsolatban a globális csekkhez a fedezetet ne kizárólag ők adják, hanem a szintén nagy szén-dioxid-kibocsátású Kína vagy az olajban gazdag Öböl menti országok is. Márpedig a csekk igen nagy lesz: közgazdászok szerint legalább egybillió dollárra – ami olyan nagy összeg, hogy forintba nem is érdemes átszámolni, de egyébként leírva 386 770 500 000 000 forint – lenne szükség a klímaváltozás elleni harchoz.
Ezzel kapcsolatosan sajtóhírek szerint egyébként már a G20-csúcstalálkozó előtt sikerült kisebb áttöréseket elérni a feleknek, például Amerika és az európai országok itt is amellett érveltek, hogy a klímaváltozás elleni harc finanszírozásához mások is járuljanak hozzá. Ezt végül a csúcs kezdetéig odáig sikerült a nyugati országoknak elvinni, hogy önkéntes alapon a fejlődő gazdaságok is hozzájárulhatnak. Így a végső szó az országok állam- és kormányfőinél lesz, a végén nekik kell megegyezni erről.
Ugyanakkor kérdés, hogy erre a kétnapos csúcs során mennyi időt tudnak szánni a vezetők, ugyanis a klímaváltozás kapcsán az országok inkább a halogatás taktikáját választják a legtöbb esetben. Ráadásul az ukrajnai háború újabb eseményeinek következtében valószínűbb, hogy inkább ezzel a problémával foglalkozhatnak majd többet – annak ellenére, hogy a klímaváltozás már szintén nem a jövő, hanem ugyanúgy a jelen problémája.
Az, hogy Ukrajnában Oroszország oldalán ezúttal már nemcsak észak-koreai fegyverek, hanem katonák is megjelentek, megváltoztatta a háború eddigi olvasatát. Hiszen így immáron egy harmadik fél is részese annak, ráadásul aktív résztvevőként még inkább globálissá téve a konfliktust. Emellett Oroszország vasárnap hajnalban Ukrajna kulcsfontosságú infrastruktúra-hálózata ellen intézett rakéta- és dróntámadást, ami tovább erodálja az amúgy is alacsony bizalmat Kijev és Moszkva között egy lehetséges tűzszüneti tárgyalás kapcsán.
Joe Biden amerikai elnök részint ezek hatására döntött úgy, hogy enged Volodimir Zelenszkij kérésének, és engedélyezi az amerikai fegyverek oroszországi célpontok elleni bevetését.
A Biden-adminisztráció Kijev ezen kéréseit eddig mindig azzal utasította el, hogy az Egyesült Államok tart a háború további eszkalációjától, valamint attól, hogy Oroszország ezt közvetlen amerikai beavatkozásnak tarthatja.
A G20-ak még a csúcstalálkozó előtt sem tudtak közös álláspontra jutni az ukrajnai, valamint a közel-keleti háborúk kapcsán, azonban a háború ezen fejleményei csak még bonyolultabbá tették az amúgy is vékony és törékeny konszenzust. A találkozót előkészítő diplomaták is csak nehezen tudtak tető alá hozni egy előzetes hírek szerint inkább semmitmondó, de így is törékeny megállapodást arról, hogyan kezeljék a két globális krízist.
A téma több ország számára is érzékeny, ráadásul teljesen más álláspontokat képviselnek.
Míg a nyugati országok Ukrajna támogatása és Kijev akarata szerinti békét szeretne elérni, addig Kína és a házigazda Brazília vezetésével alakult Béke barátai olyan javaslatot mutattak be, amelyet Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elutasít.
Emellett Donald Trump árnya nemcsak a klíma, hanem a globális rend kapcsán is rávetül a csúcsra: Biden ugyanis már csak két hónapig lesz az Egyesült Államok elnöke, így a mostani csúcson jóval kisebb szerep hárul rá. Az így keletkezett vákuumot pedig Hszi Csin-ping kínai elnök próbálja betölteni, így a végső megállapodás szövegébe szeretné saját nézete szerint belenyúlni.
(Borítókép: Joe Biden amerikai elnök leszáll az Air Force One-ról, amint megérkezik Rio de Janeiróba, Brazíliába 2024. november 17-én. Fotó: Leah Millis / Reuters)