Komoly visszhangja lett a kiszivárgott döntésnek, amelynek értelmében az amerikai elnök engedélyezte, hogy ATACMS rakétákkal mérjenek az ukránok válaszcsapásokat távolabbi orosz területekre.
A lépés hátteréről kérdezte az Index Bendarzsevszkij Antont, aki rögtön azzal kezdte, hogy őt és a szakértők többségét nem lepte meg a döntés. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója már szeptemberben is arról beszélt, hogy az újabb és újabb technológiát képviselő nyugati fegyverzetekért folyó ukrán nyaggatás előbb-utóbb úgy is meghozza az eredményt. És lám-lám, hosszas vajúdás után, de beadta a derekát Joe Biden elnök.
Persze ez csak a látszat – mondja a posztszovjet térség szakértője. Már a háború kezdete óta megfigyelhető volt az a trend, hogy a Nyugat ugyan teljes támogatásáról biztosította az ukrán honvédő háborút, de értelemszerűen csak olyan fegyverekkel, amelyek arra voltak elegendőek, hogy hatékonyan védekezzenek. Idővel azonban Volodimir Zelenszkij elnök egyre fejlettebb rendszereket kért, gyakran sürgetően.
Amit a közvélemény látott, az az volt, hogy minden technológiai váltást a fegyverzetek terén hosszas vita előzött meg, aminek a végén megkapták az ukránok, amit kértek. Elég ha csak a Leopard harckocsik, az ukrán személyzet kiképzése, vagy az F–16-osok ügyére gondolunk.
Bendarzsevszkij Anton szerint a Nyugat bizonytalan volt abban, hogy az egyre szofisztikáltabb fegyverrendszerek átadása az ukrán hadseregnek milyen válaszlépést válthat ki Moszkva részéről. A technikák átadásáról szóló, „csepegtetett” hírekkel gyakorlatilag üzentek az orosz vezetésnek, ugyanakkor a közvéleményt is felkészítették, és igyekeztek elodázni a gyors döntéseket, nehogy annak nyomán váratlanul eszkalálódjon a háború.
A most engedélyezett nagy hatótávolságú ATACMS amerikai csapásmérő rakéták kérdése, illetve, hogy azokat mélységi támadásokban, orosz területek ellen bevethetik-e az ukránok, már 2024 júniusában felröppent. A nyár végén jöttek olyan információk, hogy amikor Anrony Blinken Kijevbe érkezik, bizonyára bejelenti a rakétákra vonatkozó amerikai engedélyt, végül ez nem történt meg. Ugyanígy brit lapok is megszellőztették – tévesen –, hogy London rábólintott a Storm Shadow rakétákra.
A huzavona folytatódott szeptemberben, hogy Zelenszkij elnök az ENSZ közgyűlésére utazik, és valószínűleg akkor kapja meg az engedélyt. Ez nem történt meg, mert közben az oroszok is taktikát váltottak, és bejelentették, elkezdik módosítani az orosz nukleáris doktrínát. Az üzenet lényege, hogy ha ti ezt meglépitek, akkor mi pedig erre toljuk el az eszkalációt. Nem véletlen, hogy ezután másfél-két hónapig csönd volt Nyugaton az ATACMS rakéták ügyében – tette hozzá a szakértő.
Tehát a mostani engedély ugyanazon forgatókönyv mentén született meg, mint a korábbiak. Az amerikai hozzájárulás után azonnal jelezték a franciák és a britek is, hogy ők is készek szállítani hasonló hatótávolságú rakétákat Kijevnek. Berlin később - meglepetésre - azt közölte, hogy a német kormány tartja magát korábbi döntéséhez és nem támogatja nagy hatótávolságú fegyverek átadását Ukrajnának.
A posztszovjet térség szakértője szerint nem jelent változást a háborúban ezeknek a hosszabb távolságra indítható fegyvereknek a bevetése. Az oroszok pontosan tisztában voltak azzal, hogy a rakétákkal kapcsolatban végül meglesz a döntés, amint az történt a korábbi fegyvertípusok esetében is az elmúlt három évben.
Az ATACMS rakétákkal és a brit, illetve a francia csapásmérőkkel az ukránok most már távolabbi orosz katonai célpontokat is tudnak támadni, hiszen a fegyverek hatótávolsága 300 kilométer fölött van. Eddig leginkább az orosz–ukrán határon tudtak csak az orosz oldalon ágyútűz alá venni katonai célpontokat. Mélységi csapásokat eddig csak a drónokkal tudtak végrehajtani az ukránok, azonban azok nem képesek nagy mennyiségű robbanóanyagot célba juttatni, bár becslések szerint legalább 600–800 dróntámadást hajtanak végre havonta.
Viszont mostantól már érzékeny csapást tudnak mérni orosz katonai létesítményekre, például kiképző központokra, repterekre, üzemanyagraktárakra és laktanyákra.
Ugyanakkor a hosszas huzavona időt adott az oroszoknak, hogy a lehetséges célpontokból kivonják és elszállítsák az embereiket, illetve csökkentsék a koncentrációt, nehogy egy lehetséges rakétatalálat nagy kárt okozzon, akár a reptereken állomásozó vadászgépekben vagy egy komolyabb lőszerraktárban.
Persze ennek eredményeként messzebbről kell indítani majd az orosz rakétákat, így az ukrán légvédelemnek több ideje lesz észlelni és megsemmisíteni azokat. Mindez tehát nehézségeket okoz majd az oroszoknak, de a jövőbeli ukrán csapások hatását a saját eszközeik szétterítésével igyekeztek minimalizálni.
Hivatalosan az engedélyt azért kapták meg az ukránok, mert Észak-Korea több ezer katonát vezényelt Kurszk környékére, hogy velük közösen próbálják meg felszámolni az ukrán betörést, és kiszorítani őket. Viszont nagyon valószínű, hogy ha nem jött volna elő a koreai katonák kérdése, a Nyugat akkor is talált volna valamilyen ürügyet, hogy engedélyezze a nagy hatótávolságú rakétáinak a használatát – fejezte be értékelését Bendarzsevszkij Anton.
Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő közösségi oldalán osztja a Bendarzsevszkij Anton által mondottakat, miszerint az ATAMCS rakéták bevetése nem fordítja meg a háború menetét, hiszen az oroszok, ha lassan is, de azért haladnak előre. Demkó szerint az nem kérdés, hogy lesznek-e mélyebb csapások orosz területek ellen, ugyanakkor azok száma korlátozott lesz.
Ami szerinte megválaszolatlan, hogy az amerikai engedély nyomán most
hány eszköz áll rendelkezésre, pontosan mi/hol lehet célpont, és mi nem, és mennyire készültek fel az oroszok.
Viszont egyértelmű, hogy a döntés eredményeként Ukrajna lesz az, amely a leginkább szenvedni fog ettől a döntéstől, mivel az oroszok még tudják eszkalálni az energetikai infrastruktúra elleni támadásokat. Ha tovább korlátozzák az ukrán atomerőművek és vízmerőművek működését, még sötétebb tele lesz az ukránoknak.
Éppen ennek kapcsán utal Demkó Attila arra is, hogy a nyáron, mielőtt az ukránok váratlanul betörtek volna Kurszk irányába, már folytak a tárgyalások a két ország között, hogy ne támadják egymás energetikai infrastruktúráját. Ez egyértelműen Ukrajna számára volt fontos, azonban jelen helyzetben vélhetően az orosz válaszcsapások nem fogják kímélni a megmaradt ukrán infrastruktúrát.
(Borítókép: Az amerikai hadsereg rakétát lő ki Dél-Korea keleti partjainál 2017. július 29-én. Fotó: Handout / Getty Images)