A lassan már harmadik éve tartó konfliktus 1000. napján elemztük Bendarzsevszkij Antonnal az okokat, amelyek a háború kitöréséhez vezettek, és azt is, hogy milyen megoldások lehetségesek annak lezárása. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója leginkább a közelmúlt szovjet–orosz történelmének ciklikusságára hívta fel a figyelmet. Ebben rendszeresen megfigyelhetők a fenn és a lent, vagyis a Szovjetunió összeomlása utáni mélypont, illetve a kétezres évek elejének orosz gazdasági fellendülése.
Végigbeszéltük azt is, hogy milyen ideológiai utat járt be Vlagyimir Putyin 2000-től napjainkig. A 2010 előtt adott interjúkból még az derül ki, hogy határozottan visszautasított minden olyan feltételezést, amely például a Krím félsziget elcsatolását vizionálta. 2010 után azonban egyre inkább magáévá tette a korai orosz birodalmi gondolatokat, és megjelent értékeléseiben már vitatta az ukrán állam, majd az egységes ukrán nemzet létezését.
A posztszovjet térség szakértője szerint mára világosan látszik, hogy amit Putyin manapság gondol és tesz, az egyértelműen a Szovjetunió és a II. világháborút követően létrejött keleti blokk újraélesztését célozza.
A biztonságpolitikai szakértő is elismerte, hogy a kétezres években a NATO nem sok vizet zavart, tagjai között bevett nézet volt, hogy minek kell védelmi kiadásokra költeni, amikor demokratikus államok úgysem háborúznak egymással. Azonban 2014 után, a Krím annektálásával a NATO ismét célt, értelmet kapott, és egyre több tagország jött rá, hogy a megváltozott világpolitikai viszonyok között bizony nagyon is fontos költeni a haderőre.
Adódott a kérdés, hogy mit hozhat a második Trump-elnökség az orosz–ukrán konfliktusban. Bendarzsevszkij Anton úgy véli, hogy az újraválasztott elnök egyik fontos ismérve a kiismerhetetlenség. Moszkva sem tudja pontosan, hogy mit tervez Donald Trump a háború lezárásával kapcsolatban, ez pedig még Ukrajnának is jól jöhet. A szakértő szerint valószínű, hogy megfenyegeti az oroszokat, viszont az ukránokat meg kompromisszumra késztetheti az elveszített területeket illetően. Mindez viszont csak tartós garanciák mellett valósítható meg, amelyeknek az elrettentésen kell alapulniuk.
Ahogy telik az idő, egyre inkább látszik, hogy az oroszok lejjebb adtak a célokból, és bár az elmúlt hónapokban lassan nyomulnak előre, azonban ez rettentően sziszifuszi, és a várt eredményeket nem hozta meg számukra. Ha mégis legyűrik Ukrajnát – de ennek ma már minimális az esélye –, akkor vélhetően egy olyan rendszert hoznának létre, mint amilyen képes volt évtizedeken át működtetni Ukrajnát a kommunista Szovjetunió idején. Erővel persze minden terület pacifikálható – tette hozzá a szakértő.
Megnéztük azt is, hogy milyen szintváltozás következett be azután, hogy eleinte mind az oroszok, mind az ukránok fogadtak önkéntes segítőket, akik beálltak soraikba. Az észak-koreai katonák megjelenésével azonban valóban szintváltás történt, mert a konfliktus földrajza kiteljesedett, és egy harmadik állam küldött reguláris csapatokat a konfliktus színhelyére. És elemeztük annak lehetőségét is, hogy az így kialakult helyzet tekinthető-e annak, hogy a konfliktus elindulhat a III. világháború felé.
A műsorban még szó volt arról is, hogy