Látszólag dübörög az orosz gazdaság, a munkanélküliség a mélyponton, és a szankciók hatása sem mutatkozik meg a gazdasági adatokban. Ugyanakkor az idillinek tűnő helyzet abban a pillanatban véget érhet, ahogy befejeződik a háború, és a hadigazdaságot vissza kell terelni a normális mederbe. Olyan problémákkal kell szembenéznie a rezsimnek, amelyek megroppanthatják a hatalmát, és a szakértők szerint ezt Putyin is tudja.
A kulcsfegyverek kifogyóban vannak, miközben Moszkva egyre több munkaerőt és erőforrást próbál mozgósítani. Donald Trump visszatér a Fehér Házba, és sok tanácsadója úgy véli, Ukrajnának bármilyen feltételekkel, de meg kell kezdenie a béketárgyalásokat, „hogy megállítsák az öldöklést”. Ebben az érvelésben benne rejlik az a nézet, hogy Oroszországnak megvan a képessége arra, hogy a háborút még hosszú évekig fenntartsa. A bizonyítékok alapos vizsgálatakor azonban nem állja meg a helyét az a narratíva, hogy Oroszország rendelkezik a háború megnyeréséhez szükséges erőforrásokkal.
Az orosz gazdaság látszólagos ellenálló képessége sok stratégát zavarba hozott, akik arra számítottak, hogy a nyugati szankciók megbénítják Moszkva Ukrajna elleni háborús erőfeszítéseit. Oroszország továbbra is hatalmas mennyiségű olajat, gázt és más nyersanyagot exportál, mégpedig a szankciók kijátszása és a nyugati döntéshozók által szándékosan kialakított kiskapuk eredményeképpen. Eddig az okos makrogazdasági irányítás, különösen Elvira Nabiullina, az orosz jegybank igazgatója, lehetővé tette a Kreml számára, hogy az orosz pénzügyi rendszer viszonylag egészséges maradjon – írja a Foreign Policy hasábjain Marc R. DeVore, a St. Andrews Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének oktatója és Alexander Mertens, a Kijevi Nemzeti Egyetem-Mohyla Akadémia pénzügyi tanszékének professzora.
Első pillantásra a számok meglepően erősnek tűnnek. A GDP 2023-ban 3,6 százalékkal nőtt, és 2024-ben várhatóan még 3,9 százalékkal emelkedik. A munkanélküliség a háború előtti 4,4 százalék körüli értékről szeptemberben 2,4 százalékra csökkent. Moszkva növelte fegyveres erejét és védelmi termelését, több mint 500 000 dolgozóval bővítette a védelmi ipart, ebből mintegy 180 ezerrel a fegyveres erőket, és sok ezerrel a félkatonai és katonai magánszervezeteket. Oroszország állítólag megháromszorozta a tüzérségi lövedékek gyártását, így ez már eléri az évi 3 milliót, illetve nagyüzemi léptékben gyárt siklóbombákat, illetve drónokat.
Ezen eredmények ellenére úgy tűnik, Oroszország hadigazdasága egy zsákutcában rohan előre. Egyre nyilvánvalóbbá válnak a jelek, hogy a hivatalos adatok elfedik a háború és a szankciók által okozott súlyos gazdasági feszültségeket. Nem számít, hogy hány munkást próbál átirányítani a védelmi iparba, a Kreml nem tudja elég gyorsan bővíteni a termelést ahhoz, hogy a fegyvereket olyan ütemben pótolja, ahogyan azok a harctéren elvesznek. Már most is az Oroszország által Ukrajnában használt tüzérségi lövedékek mintegy fele észak-koreai készletekből származik. 2025 második felében Oroszországnak több fegyverkategóriában is súlyos hiánnyal kell számolnia.
Oroszország szűk keresztmetszetei között talán az első helyen áll, hogy képtelen pótolni a nagy kaliberű tüzérségi eszközöket. Nyílt forráskódú videódokumentációk alapján Oroszország havonta átlagosan több mint 100 harckocsit és nagyjából 220 tüzérségi eszközt veszít. A harckocsi- és tüzérségi csövek előállításához hatalmas, egyenként 20-30 tonnás berendezésekre van szükség, amelyek egyenként havonta csak körülbelül 10 eszközt képesek előállítani. Oroszország azonban jelenleg csak két ilyen géppel rendelkezik.
Nem tudjuk, hogy Oroszország mikor ér el a falig egyes eszközfajtákat tekintve. Azonban a Kreml nem sokat tehet azért, hogy elkerülje azt a napot. Mivel az orosz gazdaság lényegében teljes foglalkoztatottságot mutat, az orosz védelmi cégek most nehezen tudnak munkaerőt vonzani. A helyzetet rontja, hogy ezek a vállalatok ugyanazért a humán erőforrásért versenyeznek, mint az orosz fegyveres erők, amelyeknek havonta 30 ezer új katonát kell toborozniuk a veszteségek pótlására. Ennek érdekében a hadsereg bónuszokat és jelentősen megnövelt fizetést kínál. A védelmi iparnak ezért ötszörösére kellett emelni a béreket, ami hozzájárult az inflációhoz, amely októberben elérte a 8,68 százalékot.
Paradox módon ugyanazok a tényezők, amelyek korlátozzák Oroszország háborús képességét, azt is jelentik, hogy nem tud egykönnyen békét kötni.
Oroszország gazdasági teljesítménye – amelyet az alacsony munkanélküliség és a növekvő bérek jellemeznek – a katonai keynesianizmus terméke. Más szavakkal: a hatalmas katonai kiadások, amelyek hosszú távon fenntarthatatlanok, mesterségesen növelik a foglalkoztatást és a növekedést. Majdnem minden új munkahely a hadsereghez kapcsolódik, és kevés értéket termel a civil gazdaság számára, ahol a legtöbb ágazatnak nagy nehézséget okoz megfelelő munkaerőt találni.
A védelmi kiadások hivatalosan az orosz GDP 7 százalékára ugrottak, és az előrejelzések szerint jövőre az állami költségvetés több mint 41 százalékát emésztik majd fel. A katonai kiadások nagyságrendje valójában ennél lényegesen magasabb. Oroszország belügyi erejének közel 560 ezer fegyveresét, akik közül sokan a megszállt Ukrajnában állomásoznak, a védelmi költségvetésen kívül finanszírozzák – ahogy az Oroszországban lévő számos katonai magáncéget is.
Azonban a hatalmas védelmi kiadások visszafogása elkerülhetetlenül gazdasági visszaeséshez vezet. Ha a Kreml fenntartható szintre csökkenti a fegyveres erők létszámát, akkor a traumatizált veteránok és a jól fizetett védelmi dolgozók nagy része feleslegessé válik. Más társadalmak – különösen az első világháború utáni európai államok – tapasztalatai azt mutatják, hogy a leszerelt katonák és a munkanélküli védelmi dolgozók tömegei politikai instabilitáshoz vezetnek.
A háború utáni orosz recesszió nagyságrendje azért is lesz súlyos, mivel Oroszország polgári gazdasága – különösen a kis- és középvállalkozásoké – a háború miatt zsugorodott. A közgazdászok által jól ismert jelenség szerint a magas védelmi kiadások megemelték a fizetéseket, és elszívták a munkaerőt a nem hadicélokra termelő cégektől. Az orosz központi bank kamatemelési politikája, amely jelenleg 21 százalékon áll, sokkal nehezebbé tette a polgári célú vállalatok számára a hitelek révén történő tőkebevonást. A háború utáni Oroszországban az összezsugorodott civil szektor nem lesz képes felszívni a hadigazdálkodásból kiszoruló katonákat és munkásokat.
Mindezek miatt Oroszország vezetői egy sor olyan dilemmával néznek szembe, amelyeket teljes mértékben maguknak köszönhetnek. Bárhogyan is fejezi be Oroszország a jelenlegi háborúját, az ország gazdasági realitásai önmagukban is a bizonytalanság új formáit fogják generálni Európa számára. A politikai döntéshozóknak e jövőbeli fenyegetések mérséklésére kellene összpontosítaniuk, még akkor is, ha közben Ukrajna megvédését tartják a legfontosabbnak.
(Borítókép: Az orosz hadsereg T–80 UE-1 harckocsija és BMPT Terminator páncélozott harcjárművei 2021. augusztus 25-én. Fotó: SOPA Images / Getty Images)