Vadim Deniszenko újságíró, a Jövő Ukrán Intézetének ügyvezető igazgatója elemezte ki azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák az ukrajnai helyzet jövőbeli alakulását. A szakértő elemzésében rávilágított, hogy Vlagyimir Putyin háborújának három oka van, azonban mostanra világossá vált, hogy a háborúval egyik problémát sem tudja megoldani Oroszország.
Az idegek végletekig fokozódó háborúja várható a következő hetekben Ukrajnában – állapította meg Vadim Deniszenko újságíró, a Jövő Ukrán Intézetének ügyvezető igazgatója. A szakértő a Fokusz ukrán hírlap hasábjain elemezte ki azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák az ukrajnai helyzet jövőbeli alakulását.
Deniszenko elsőként arra világított rá, hogy Vlagyimir Putyinnak nem sikerült információs villámháborút indítania, és nukleáris háborúval sem riogatnia a Nyugatot. Néhány nappal a „Dnyipro” ballisztikus rakéta bevetése után világossá vált, hogy a Kreml számítása kudarcot vallott, és hogy a brit és amerikai rakéták ukrajnai bevetése – legalábbis egyelőre – nem jelent nukleáris fenyegetést a világra vagy Ukrajnára.
Az újságíró szerint a csata második szakaszába léptünk. Ez az etap pedig az idegek háborúja, amit ő maga a „tárgyalást megelőző csatának” nevez. Meddig fog tartani ez a szakasz? Mindent összevetve, legalább néhány hétig. Úgy látja, az oroszok elég fegyvert halmoztak fel Ukrajna kimerítéséhez, és minden embert bevetnek, akit csak tudnak.
Deniszenko szerint a Kreml számára legalább két pozitív tényező esett egybe az emberi élőerő felhalmozását tekintve. Kurszk után, amikor a pénz nélküli mozgósítás veszélye fenyegetett, kissé megnőtt a szerződéses katonák száma, akik korábban kiváró magatartást tanúsítottak, várták, hogy a szerződéses árak emelkedjenek. Másrészt az őszi leszerelés mostanra véget ért, ami szintén többletforrásokat biztosított a szerződéses katonák számára.
Van egy harmadik, még mindig elméleti tényező: a rubel összeomlása. Valószínű, hogy ez újabb, de kisebb megugrást eredményezhet azok számában, akik még mindig fontolgatják, hogy életüket pénzre cserélik. Így sajnos az előrejelzéseink, miszerint az oroszok november–decemberben kifogynak az emberekből, némileg tévesnek bizonyultak. Most már azt mondhatjuk, hogy az ellenség március–áprilisig »húsbavágó támadásokat« folytathat
– hívta fel a figyelmet.
A szerző – mielőtt kielemezte Putyin további lépéseit – emlékeztetett, hogy az orosz–ukrán háborúnak három oka van:
A Kreml úgy gondolta, hogy egy gyors háromnapos háború mindhárom problémát megoldja, mostanra azonban világossá vált, hogy Putyin a három kérdés közül így egyiket sem fogja tudni megoldani. De még mindig ezek a fő tényezők, amelyek miatt Putyin folytatni akarja a háborút. Ráadásul tisztában van azzal, hogy minden körülmények között van pénze arra, hogy a háborút még másfél-két évig, esetleg tovább is folytassa.
A szerző szerint minden az olajhelyzettől függ.
A következő tényezők viszont a háború folytatása ellen szólnak:
Egyszerűen fogalmazva: a tárgyalási folyamatban Putyin dilemma előtt áll: folytatni a háborút és megpróbálni elérni a 2022-re kitűzött célokat, ami szinte lehetetlen, vagy visszalépni és elérni a szankciók feloldását. Erre a kérdésre egyelőre maga Putyin sem tud választ adni – véli Deniszenko.
A különböző orosz politikusok által oly sokat emlegetett nukleáris csapás több okból is tényezővé válik a mai politikai retorikában. Deniszenko emlékeztetett, hogy Putyin körül van egy öregemberekből álló radikális csoport – Patrusev, Kovalcsuk, Csemezov és Vajno –, akik Putyinnál is radikálisabbnak akarnak látszani.
Ezek az emberek őszintén hisznek abban, hogy egy atomcsapás meghosszabbítja politikai életüket, és visszaadja Oroszország nagyságát.
Az elemzés szerint sajnos úgy tűnik, hogy a kubai rakétaválsággal ellentétben – amikor Mikojan személyében Hruscsovnak volt egy nyilvános ellenfele – most az orosz elnöknek egyáltalán nincs ellenfele ebben a kérdésben.
Deniszenko szerint ez a csoport úgy látja, hogy egy atomcsapás bebetonozná saját és gyermekeik hatalmát az országban, de ez is csak egy mítosz. Emlékeztetett, hogy ugyanakkor van egy másik szereplő, Kirijenko vezérkari főnökhelyettes, aki csendben nézi az eseményeket, és úgy véli, hogy Putyin nukleáris csapás utáni elszigeteltsége őt teszi Oroszország de facto elnökévé.
Ki ellenzi ezt? Bármilyen furcsán hangzik is, maga Putyin. Pontosabban a félelme. Putyin nemcsak az életét félti, hanem két másik dolgot is: először is nagyon fél a teljes elszigetelődéstől. Egy nukleáris csapás pedig nagy valószínűséggel pontosan ehhez vezetne. Másodszor, fél attól, hogy elveszíti a történelemkönyvben a saját fejezetét. És ez a két dolog a legfőbb elrettentő erő, legalábbis egyelőre. Megismétlem tehát, amit egy hete mondtam: a nukleáris fenyegetés ma minimális
– fogalmazott az elemző.
Deniszenko végezetül arról írt, hogy Donald Trump igyekszik még a beiktatása előtt megoldani az ukrajnai konfliktus befagyasztásának kérdését, bár ennek a valószínűsége még mindig kicsi, viszont a helyzet szinte naponta változik.
Azt azonban szerinte már most ki lehet jelenteni, hogy az ukrán kérdés Trump nagyszabású, egész világot érintő alkuinak részeként fog megoldódni.
Úgy látja, hasonlóképpen azt is mondhatjuk, hogy Putyin addig fogja halogatni a valódi tárgyalásokat, amíg rá nem jön, hogy a frontvonal stabilizálódott. Elmondása szerint biztos benne, hogy ha tárgyalások még nem is, egy alacsonyabb szintű eszmecsere már elkezdődött a háború rendezésével kapcsolatban.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2024. november 27-én. Fotó: Contributor / Getty Images)