Egy pakisztáni teherhajó – a 182 méter hosszú, panamai zászló alatt közlekedő Yuan Xiang Fa Zhan – hosszú szünet után a pakisztáni Karacsiból indulva elérte a bangladesi Csittagong kikötőjét, ami óriási fejlemény a pakisztáni–bangladesi kereskedelmi kapcsolatok szempontjából. Valójában mérföldkőnek tekinthető a két nemzet közötti kapcsolatok újbóli megerősítése érdekében tett lépések sorában is.
Pakisztán és Banglades hagyományosan nem ápol baráti kapcsolatokat. November 13-án azonban egy Karacsiból érkező teherhajó kikötött Banglades délkeleti partjainál, ami az 1971-es bangladesi felszabadító háború óta az első közvetlen tengeri kapcsolatfelvételt jelenti a két ország között.
Ez a lépés történelmi változást hozott a bonyolult pakisztáni–bangladesi kapcsolatokban, és a viszony javulását jelzi a Muhammad Junusz vezette új ideiglenes kormány alatt, amely immár 100 napja van hatalmon. A lépés Indiára is hatással van, különösen annak biztonsága szempontjából, mivel közös határon osztozik Bangladessel.
Az MV Yuan Xian Fa Zhong nevű hajó múlt szerdán érkezett meg a bangladesi kikötőbe, és a pakisztáni rakomány kirakodása után nem sokkal tovább is indult. A kikötői hatóságok szerint a hajó Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből hozott árut, többek között a kulcsfontosságú bangladesi ruhaipar számára szükséges nyersanyagokat és alapvető élelmiszereket. A szállítmány legnagyobb része nátrium-karbonát (szóda) volt, amelyet például a textiliparban használnak, és amelyet 115 konténerben szállítottak.
Szaid Ahmed Maruf, Pakisztán külügyi megbízottja azt nyilatkozta, hogy a közvetlen hajóútvonal „jelentős lépés” a kereskedelem fellendítése érdekében az egész régióban. „A kezdeményezés felgyorsítja a meglévő kereskedelmi forgalmat, és mindkét oldalon új lehetőségeket kínál a vállalkozások számára, a kiskereskedőktől a nagy exportőrökig.”
Korábban a Pakisztánból érkező konténereknek egy harmadik országon kellett áthaladniuk, mielőtt Bangladesbe jutottak.
A Karacsi Kereskedelmi és Iparkamara (KCCI) elnöke, Dzsaved Balvani szintén optimizmusát fejezte ki a tengeri kereskedelem helyreállításával kapcsolatban, különösen a textil- és ruházati ágazat számára. Korábban a Pakisztán és Banglades közötti kereskedelem a Srí Lankán vagy Dubajon keresztül vezető közvetett útvonalakra támaszkodott, a két ország közötti légi összeköttetés pedig 2018 óta szünetel. Közgazdászok szerint a tengeri folyosó újbóli megnyitása jelentősen növelheti a kereskedelmi volument az elkövetkező években, ami fordulópontot jelenthet a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban.
A közvetlen szállítás megindulására azután kezdődött, hogy a Muhammad Junusz vezette ideiglenes dakkai kormány enyhítette a pakisztáni árukra vonatkozó importkorlátozásokat. Korábban az ilyen áruk érkezésekor kötelező fizikai ellenőrzést kellett végezni, ami hosszú késésekhez vezetett. A miniszterelnök, a Nobel-díjas író akkor azt mondta: „A tengeri összeköttetés elengedhetetlen a kapcsolataink újjáélesztéséhez.” Emellett új fejezetet kívánt nyitni a pakisztáni–bangladesi kapcsolatokban, annak érdekében, hogy fokozódjon az együttműködés a különböző ágazatokban.
A pakisztáni hajó bangladesi kikötése jelentős változást hoz a dakkai–iszlámábádi kapcsolatokban. A két ország – 1947 és 1971 között egy nemzet – 1971-ben, a felszabadító háborút követően szakadt szét, és jött létre indiai segítséggel a korábbi Kelet-Pakisztán helyett az immáron önálló Banglades. A brutális háború emléke, amelyben a nyugat-pakisztáni erők és helyi szövetségeseik több százezer – mások szerint millió – bangladesi hindut mészároltak le, egészen a közelmúltig mélyen beleivódott Banglades nemzettudatába. A két ország közötti kapcsolat megmaradt, de az India-barát vezetés hatalomra kerülése Dakkában évtizedekre Pakisztán sarokba szorításához vezetett, és hatalmas kommunikációs vákuumot teremtett a két ország között.
Sejk Haszina hivatali ideje alatt (1996–2001, majd 2009–2024) Banglades továbbra is sakkban tartotta Pakisztánt, miközben folyamatosan közeledett Indiához. 2022 augusztusában például a kormánya megtagadta, hogy egy újonnan üzembe helyezett kínai építésű PNS Taimur fregatt hadihajó a csittagongi kikötőben dokkoljon . A hadihajó végül a kambodzsai és a malajziai haditengerészettel folytatott gyakorlatokat követő első útja után egy Srí Lanka-i kikötőben kötött ki.
Haszina leváltása óta – 2024 augusztusában az ellene kirobbant tömegdemonstrációk után menekült el Indiába – a Muhammad Junusz vezette kormány viszont más utat választott, és fokozatosan elmélyítette a kapcsolatokat Pakisztánnal.
A közvetlen hajózási útvonal mellett más jelei is vannak a két ország közeledésének.
Szeptember 11-én a dakkai Nemzeti Sajtóklubban a pakisztáni alapító, Muhammad Ali Dzsinnah halálának 76. évfordulóját ironikusan urdu nyelvű versekkel ünnepelték. A beszámolók szerint az esemény résztvevői dicsőítették Dzsinnahot, sőt az egyikük azt mondta: „Dzsinnah a nemzetünk atyja”, és Pakisztán nélkül „Banglades ma nem létezne”.
Haszina távozása óta a két ország közötti vízumeljárás is egyszerűsödött. Szeptemberben Iszlámábád bejelentette, hogy a bangladesiek vízumdíj nélkül utazhatnak az országba.
Nemrég Banglades tüzérségi lőszerek vásárlását kezdeményezte Pakisztántól. A megrendelés 40 ezer lőszerre, 40 tonna viasz állagú RDX-et tartalmazó robbanóanyagra, valamint 2900 darab nagy intenzitású lövedékre vonatkozott. Bár nem ez az első ilyen megrendelés, indiai tisztviselők rámutattak, hogy a mennyiség jóval nagyobb volt a szokásosnál.
Egy videó, amelyen Sahiduzzaman, a Dakka Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora szerepel, szintén nagyon népszerű lett, itt egy Pakisztánnal kötendő nukleáris szerződést szorgalmazott Indiával szembeni biztosítékként.
A Dakka és Iszlámábád közötti kapcsolatok elmélyülése aggodalomra ad okot a szomszédos India számára. Mint egy korábbi diplomata kifejtette, India csak akkor aggódna, ha Pakisztán „bármi kifogásolhatót” küldene Bangladesbe. Amint fogalmazott: „Nézhetjük normálisan, hogy ez csak egy kereskedelmi hajó, kivéve azt a tényt, hogy a bangladesi kormány eltörölte a kötelező ellenőrzést.” „De Pakisztánnak szokása, hogy fegyvereket és lőszert küld különböző bangladesi csoportoknak.”
Közben Muhammad Junusz hangsúlyozta annak fontosságát, hogy Dakka és Delhi „nagyon szoros” kapcsolatokat tartson fenn. „A két ország közötti együttműködésnek nagyon szorosnak kell lenni. Ennek nem lehet alternatívája. Nekik is erre van szükségük, nekünk is erre van szükségünk” – nyilatkozta a politikus. „Ez minden szempontból elengedhetetlen, legyen szó gazdaságról, biztonságról vagy vízről” – tette hozzá. Amikor a két ország közötti közelmúltbeli feszültségekről kérdezték, Junusz azt mondta, hogy a közelmúltbeli bangladesi incidensek „elbátortalanították” Indiát, és „nem örültek a változásoknak”.
Habár alapvetően mindkét fél érdekelt a szoros együttműködésben, nyilvánvalóan India nem szeretné, ha Pakisztán befolyása megerősödne a régióban. Pakisztán számára pedig stratégiai jelentőségű lehet a dakkai kormánnyal való együttműködés. Gazdasági értelemben a közvetlen tengeri szállítás elindulása komoly lehetőségeket rejt magában, kérdés hogy geopolitikai értelemben a Junusz-kormányzat minként lesz képes a szomszédos hatalmak közötti egyensúlyozásra.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.
(Borítókép: Chittagong kikötő Bangladesben, 2021 szeptember 7-én. Fotó: Storyplus / Getty Images)