A latin-amerikai migránsokat – útban az Egyesült Államok felé – Mexikóban az erőszak minden formája fenyegeti, a megválasztott amerikai elnök pedig beiktatása után a kitoloncolásukat helyezte kilátásba. Sokan visszafordultak hazájukba, ahonnan az ínség, a bűnözés és a bizonytalanság elől menekültek el.
Nidia Montenegro mindennap órákon át lesi mobilja kijelzőjét. Arra vár, hogy végre beszélgetésre hívja az amerikai határrendészet, majd az interjú után eldőljön: menedékjogot kaphat-e az Egyesült Államokban.
Az 52 éves venezuelai nő attól tart, hogy nem kap időpontot Donald Trump hivatalba lépése, január 20. előtt. A megválasztott elnök már korábban bejelentette: felszámol egy sor olyan programot, amely lehetővé tette a bevándorlók legális belépését az Egyesült Államok területére – beleértve azt a kormányzati alkalmazást, amellyel Montenegro interjút kért a beutazási engedély megszerzéséhez.
Több ezer migráns, köztük a venezuelai nő sorsa is bizonytalan. Megkísérelhetik az illegális határátlépést, Mexikóban maradhatnak, vagy egyszerűen visszafordulnak.
Montenegro sokkal jobban retteg a Mexikóban tapasztalt erőszaktól, mint az otthonitól, amely hazája, Venezuela elhagyására késztette.
Traumában élek. Ha nem kapok időpontot az amerikai interjúra, hazatérek
– mondta a Reuters tudósítójának.
A hazatérést alaposan megnehezíti, hogy fogytán a pénze, még inkább retteg azonban a kartellektől, amelyek egyszer már elrabolták.
Hozzá hasonlóan tucatnyi migráns vallotta, hogy szívesebben utaznának hazájukba, ahonnan a szegénység, a munkanélküliség, a kilátástalanság vagy éppen a politikai válság üldözte el őket.
A minta túl kicsi a messzemenő következtetések levonásához. Nem tudni, hogyan reagálnak majd a migránsok Trump döntéseire, bár sok múlik a döntések részletein és megvalósításán.
Montenegrót – két unokaöccsével és több tucat sorstársával, köztük gyermekekkel együtt – már azon a napon elrabolták, amikor két hónapja Guatemalából Mexikóba érkezett. Két nappal később sikerült megszökniük.
Egy menhelyen él a déli Chiapas államban, de folyamatosan attól tart, hogy a környékbeli bűnözők ismét elhurcolják.
A szervezett bűnözés kiterjedt embercsempész-hálózatokat hozott létre, amelyek azonban rendkívül kockázatossá tették az északra tartó utat. Mexikót az erőszak sújtja: évente harmincezer embert gyilkolnak meg, több mint százezret pedig eltűntként tartanak nyilván.
A migránsokkal sem kivételeznek: sokukat zsarolják, bántalmazzák, megerőszakolják, bűncselekményre kényszerítik, sőt meg is ölik. A mexikói kormány megkísérli lelassítani a migránsok áramlását az amerikai határ felé. A nem mexikóiakat délre szállítja vissza, és ez fokozza veszélyeztetésüket.
Az elmúlt hét évben több ezer, jobbára közép-amerikai migránsnak segített a Mexikóból történő önkéntes hazatérésében a Nemzetközi Migrációs Szervezet. Konkrét számokat nem volt hajlandó közölni, megjegyezte viszont, hogy erőszakos bűncselekmények áldozatai is voltak köztük.
Mindennap zokogok, és arra kérem Istent, fogadjon vissza. Nem akarok többé itt maradni, ezen a borzalmas helyen
– vallotta a szintén venezuelai Yuleidi Moreno, aki már irtózik Mexikótól. Sírva mondta, hogy megerőszakolták, de a részletekről nem volt hajlandó beszélni.
Hetente 50-100 venezuelai kérelmezi „önkéntes hazatérését” saját költségén vagy állami támogatással – állítja egy, a kérdésben jártas kormánytisztviselő, aki szerint néhány honfitársát súlyos csapások érték Mexikóban: például elrabolták vagy szexuálisan kizsákmányolták őket.
A kockázatok ellenére sokan kitartanak eredeti tervük mellett, és embercsempészekre bízzák a sorsukat.
„Remélem, hogy Trump hivatalba lépése előtt átlépem az amerikai határt” – mondta a venezuelai Johana, aki most tervez Guatemalából Mexikóba utazni.
Még nem tudja, mi vár rá.
(Borítókép: Migránsok sétálnak egy úton az Egyesült Államok északi határa felé tartó karaván során Tapachula mexikói város külterületén 2024. december 2-án. Fotó: Damian Sanchez / Reuters)