Csatlakozna a NATO-hoz Ciprus – jelentette be nemrégiben Nikosz Hrisztodulidisz. A szigetország elnöke tisztában van azzal, hogy amerikai segítség nélkül erre aligha van esély. De vajon az Egyesült Államok felrúgná-e az Ankarával fenntartott barátságát Ciprusért? Ahhoz ugyanis, hogy bővüljön a védelmi szövetség, a már tag Törökország beleegyezésére is szükség van, mely ezt nem nézi jó szemmel.
Utoljára idén márciusban bővült a NATO Svédországgal, de már több ország is sorban áll azért, hogy tagja lehessen a védelmi szövetségnek, köztük Ukrajna, Georgia, Bosznia-Hercegovina, legutóbb pedig Ciprus jelentette be, hogy csatlakozna a szervezethez. „Ciprus pályázhat a NATO-tagságra, amint fegyveres erői megkapják a szükséges kiképzést és felszerelést az Egyesült Államok támogatásával ahhoz, hogy megfeleljenek a katonai szövetség normáinak” – fogalmazott nemrégiben Nikosz Hrisztodulidisz ciprusi elnök.
A bejelentés nem sokkal azután történt, hogy októberben az államfőt Joe Biden amerikai elnök fogadta a Fehér Házban: a felek a stratégiai párbeszéden túl olyan kérdésekben is egyeztettek, mint az ukrajnai és izraeli háborúk, de szóba került Ciprus felosztásának 50. évfordulója is.
De vajon valóban van esély arra, hogy Ciprus belép a NATO-ba? A kérdés megválaszolásához ugorjunk vissza az időben, és nézzük meg, hogyan alakult a ciprusi kérdés rendezése. Az első kulcsfontosságú dátum 1974. július 20., amikor is Törökország az Attila-hadművelet során bevonult a sziget északi felére. Ciprus azóta, azaz már több mint 50 éve megosztott: északi felén a török ciprióták élnek a kizárólag Törökország által elismert Észak Ciprusi Török Köztársaság területén – amelyet 1975. február 13-án kiáltottak ki –, másik felén pedig a görög ciprióták élnek a Ciprusi Köztársaság területén.
A 2000-es évek elején még látni lehetett a jeleit annak, hogy megoldódhat a ciprusi kérdés. Az ENSZ az akkori főtitkáráról, Kofi Annanról elnevezett Annan-tervvel állt elő, amelynek lényege az volt, hogy a török és görög ciprióták részvételével egy konföderáció jött volna létre a sziget területén. A 2004. április 24-én megtartott népszavazás azonban meghiúsította a terveket: a török ciprióták 65 százaléka támogatta a javaslatot, a görögök 76 százaléka viszont elutasította azt. Az eredmények reprezentatívak voltak, a referendumon a görög ciprióták 89 százaléka vett részt, a törökök esetében hasonló, 87 százalékos volt a részvételi arány.
A 2010-es években a felek között ismét újrakezdődtek a tárgyalások. A 2014-es, az ENSZ közreműködésével lezajlott egyeztetések viszont nem vezettek eredményre, majd a 2017-es svájci tárgyalások is kudarcba fulladtak, és végül a 2023-as tárgyalások során sem történt előrelépés. Mára a szigeten gyakorlatilag patthelyzet alakult ki, amelynek megoldását tovább nehezíti, hogy a
görög és a török ciprióták is egészen más forgatókönyvet képzelnek el: előbbiek föderációban látják a megoldást, utóbbiak viszont a kétállami megoldást támogatják.
A ciprusi kérdés tehát a világ egyik leghosszabb ideje megoldatlan konfliktusává vált, amelynek következtében Törökország aligha járulna hozzá ahhoz, hogy Ciprus is helyet kapjon a NATO-ban, noha a sziget déli felén rendszeresen előkerül a csatlakozás kérdése. Ahhoz ugyanis, hogy egy országot felvegyenek a védelmi szövetségbe, minden tagállam egyhangú beleegyezésére szükség van, Ankara viszont élhet a vétó jogával, mondván, amíg a ciprusi kérdés nem rendeződik, nem járul hozzá a felvételhez.
A török külpolitikában pedig egyáltalán nincs jele annak, hogy a közeljövőben változhat az álláspont Ciprussal kapcsolatban. Erre várhatóan akkor kerülhetne sor, ha egyrészt a sziget megosztásának kérdését megoldanák, és egyes vélemények szerint az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatok javulásához is szükség lenne.
Mindezek kapcsán figyelembe kell venni, hogy a NATO is igyekszik óvatosabb politikát folytatni a tagságra váró országok ügyében – a szövetség ugyanis mindent megtesz, hogy elkerülje a fegyveres konfliktusok kirobbanásának lehetőségét. Erre jó példa Georgia esete: a kaukázusi ország 1994 óta tagja a NATO Békepartnerség nevű programjának. 2008-ban a védelmi szövetség bukaresti csúcstalálkozóján a tagállamok abban is megállapodtak, hogy ha minden követelményt teljesít, Georgia csatlakozhat a szervezethez.
A háttérben azonban olyan biztonságpolitikai okok húzódnak, amelyek hátráltatják a folyamatot. Georgia területén ugyanis két szakadár régió is fekszik, nevezetesen Abházia és Dél-Oszétia, amelyek függetlenségét Oroszország elismerte, és katonai erővel is jelen van mindkét régióban. Ennek függvényében, noha a NATO támogatja Georgia területi integritását, az orosz katonai jelenlét miatt biztonsági kockázatokat hordoz magában a szervezethez való csatlakozása.
Ciprus esetében viszont a Törökországgal való ellentéten túl más okok miatt is várathat magára a NATO-csatlakozás. Azt ugyanis maga Nikosz Hrisztodulidisz elnök is elismerte, országa még korántsem áll készen arra, hogy a NATO tagja legyen – elsősorban modernizációra van szüksége. Nyilatkozata szerint ugyanakkor arra számít, hogy külföldi partnerei katonai támogatások és együttműködések révén hozzásegítik a tagsághoz.
Ezen a téren Ciprus egyik legfontosabb szövetségese az Egyesült Államok, amellyel az elmúlt években több katonai és biztonsági megállapodás is született. 2020-ban Washington részlegesen feloldotta a Ciprusra vonatkozó, 1987-es fegyverembargót, szintén négy éve amerikai program keretében ciprusi katonai tisztviselőket és szakembereket képeznek az Egyesült Államokban. 2022-ben pedig Cipruson megnyitották az amerikai támogatással létrejött CYCLOPS nevű kiképzőközpontot.
A megállapodások következtében a sziget déli felén jelentősen megnőtt az amerikai katonai jelenlét, amelyre válaszul Észak-Ciprus aggodalmának adott hangot, mondván az Egyesült Államok és Ciprus közötti stratégiai partnerség kockázatot jelent a régió stabilitására nézve. Felmerült ugyanakkor annak lehetősége is, hogy Cipruson katonai bázist létesítsen Washington, amelyet a török ciprióták erőteljesen elleneznek. Egyelőre csupán az Egyesült Királyságnak vannak katonai bázisai a szigeten, Akrotíri és Dekélia viszont brit tengerentúli területeknek számítanak, amelyek III. Károly királyhoz tartoznak. Noha a brit katonai jelenlét nem játszik szerepet a nyugati katonai műveletekben, támogathatják a NATO és az Egyesült Államok célkitűzéseit.
Ciprus tehát meglehetősen messze van még attól, hogy a NATO tagjává váljon.
A szigetország nemcsak hogy katonailag nem áll készen a védelmi szövetségbe való belépésre, de Törökország aligha fog zöld utat adni a csatlakozásnak. Ankara ugyanis előtérbe helyezi a ciprusi kérdés megoldását, amelyre egy 50 éve befagyott konfliktusként tekint. Arra viszont koránt sincs válasz, hogy a sziget megosztottsága mikor érhet véget.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.
(Borítókép: Katona ciprusi zászlóval 2022. október 1-jén. Fotó: Danil Shamkin / Getty Images)