Az 1989-es romániai forradalom Temesváron robbant ki a helyi lelkész, Tőkés László rendszerellenessége miatt. Az azóta püspökként és az Európai Parlament képviselőjeként is munkálkodó lelkész a forradalom 35. évfordulója alkalmából mesélt arról, hogyan élte meg Nicolae Ceausescu rendszerének bukását, de kitért arra is, hogyan látja a mai román politikai helyzetet. Úgy gondolja, az emberek nem elég büszkék a romániai forradalomra, azért, mert a politikai vezetés korrupciója és felelőtlensége miatt nem jött el a mindenki által várt Kánaán a szovjet rezsim bukása után. Szerinte viszont éppen a 35 évvel ezelőtti eseményekből meríthetnének erőt a maiak, azzal, hogy „megtalálják a kiutat a mostani helyzetből és folytassák a rendszerváltozást az országban”.
1989 márciusában két kanadai újságíró, Michael Clair és Réjean Roy interjút készített egy temesvári református lelkésszel, Tőkés Lászlóval. Az interjút a két újságíró kicsempészte Romániából, azonban a kanadai televíziók nem akarták lejátszani a felvételt, ami végül eljutott Chrudinák Alajoshoz, a Magyar Televízió Panoráma című műsorának szerkesztőjéhez, aki július 24-én műsorra tűzte. Az adást Románia nyugati felében is sokan látták, ugyanis ott még fogható volt az MTV.
A felvételen Tőkés László nyíltan beszél Nicolae Ceausescu rezsimjéről és a kisebbségek elnyomásáról, így az addig is az állami és egyházi hatóságokkal szembeni ellenállása miatt bírált lelkész még inkább a hatalom látóterébe került, mígnem az állami és egyházi hatóságok pert indítottak ellene, és elhatározták, hogy a szilágysági Menyőbe deportálják.
„Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom” – olvasható a temesvári templom oldalán, és nem véletlenül, ugyanis ide vonultak fel 1989. december 15-én a román titkosrendőrség, a Securitate emberei, hogy elvigyék Tőkés Lászlót. A gyülekezet azonban körbe állta a lelkészi hivatalt, és megakadályozta a titkosrendőrség akcióját.
A lelkészi hivatal előtti emberek csoportja másnapra felduzzadt és rendszerellenes jellegűvé vált, ez a tömeg végül szikraként robbantotta be a romániai forradalmat, melynek eredményeképpen december 25-én kivégezték Nicolae Ceausescut, és elkezdődött a rendszerváltás.
Az események előtt azonban még egyáltalán nem lehetett előre látni, hogy a rezsim bukása már közel van, hiszen éppen a decemberi tüntetéssorozat előtt tartotta a román kommunista párt a kongresszusát.
Úgy látszott, Nicolae Ceausescu ereje teljében van és magabiztos. Vele szemben mi csak egy maroknyi magyar református közösség voltunk, és bár jól szervezett, kompakt seregnek éreztük magunkat, távolról sem gondolhattuk, hogy meghatározó tényezőjévé válhatunk egy történelmi mértékű fordulatnak
– mesélte el Tőkés László.
A lelkész kifejtette, természetesen tanúi voltak a szovjet tábor országaiban végbemenő folyamatoknak, ami miatt a sajtóban nemzetközi összefüggésben beszéltek az ellenállásukról, ez pedig lelkesítette őket. Tőkés László többek között felvette a kapcsolatot James Earl „Jimmy” Carter amerikai elnökkel, Lech Walesa lengyel miniszterelnökkel és Raj Tamás főrabbival.
Kettősség jellemezte a helyzetünket és a magatartásunkat, de a Jóisten közbelépett, és várakozáson felül történt minden. Valójában egy gondviselésszerű isteni közbeavatkozás csodájának lehettünk tanúi, amikor is a Jóisten felhasznált bennünket eszközéül a romániai fordulat véghezvitelében
– fogalmazott a lelkész.
Tőkés László hozzátette, utólag már látja, hogy a kártyavárként összeomló kommunista rendszerek sorából nem maradhatott ki Románia sem, de ezt akkor még nem tudták az emberek, akik sokáig felszólalni sem mertek a rendszer ellen.
Gondolom, hogy Petőfi Sándor gyújtó szavai, a »Talpra, magyar« sokat jelentett ’48 március 15-én. Egy ilyen távoli analógiát használva a romániai hallgatás áttörésének pedig sokat jelentett az a Panoráma-interjú, amelyben erről beszéltem. Óriási visszhangot váltott ki, tehát a hamu alatt parázslott a helyzet Romániában is
– tette hozzá Tőkés László.
A Securitate emberei végül bejutottak a lelkészi hivatalba, ahol megverték Tőkés Lászlót és terhes feleségét, majd elvitték őket Menyőbe. Azonban nem végezték ki őket, annak ellenére, hogy közben Temesváron a katonaság tüzet nyitott a fegyvertelen tüntetőkre, akik közül több mint százan életüket vesztették.
Éppen a védőügyvédem állapította meg először, hogy Nicolae Ceausescu mentette meg az életemet, azzal, hogy beleragadt az erőltetett speciális tervébe
– fogalmazott Tőkés László.
A lelkész kifejtette, Nicolae Ceausescut gúzsba kötötte a saját magáról kialakított képe, hogy ő „a béke bajnoka, és Romániában szabadság és demokrácia uralkodik”. Ennek eredményeképpen nem fért volna bele a képzelt világába, ha valakit politikai véleményformálásért kivégeznek, így az ilyen ügyeket az egyház intézte. Tőkés László ellen is látszólag minden intézkedést az egyház foganatosított a nagyváradi püspökön keresztül, akiről később a titkosszolgálati irattárból kiderült, hogy régóta a rendszer kezére dolgozott. A helyi titkosrendőrség vezetői azonban érezték, hogy ezúttal súlyosabb a probléma, de hiába figyelmeztették Iulian Vladot, az országos Securitate vezetőjét és Ceausescut, utóbbi ugyanis végig kitartott amellett, hogy az ügy szigorúan egyházi.
Tehát banális okai vannak annak, hogy nem végeztek ki, ami nagyon nagy politikai hiba volt Nicolae Ceausescu részéről
– mondta Tőkés László, aki hozzátette, valószínűleg akkor is bekövetkezik a forradalom, ha kivégzik, csak lehet, hogy még véresebbek lettek volna a harcok, mert nagyobb lett volna a felháborodás.
Tőkés László szerint komoly üzenete van a 35 évvel ezelőtti eseményeknek, különösen az elmúlt hetek híreinek árnyékában. Úgy látja, Szíria példája nagyon jól mutatja, hogy viszonylag könnyű megbuktatni egy rendszert, „úgy megy, mint a karikacsapás”, de hogy mi következik ezután, azt nehéz előre látni, és feltehetőleg a rendszerváltozás folyamata még több súlyos helyzet elé állítja Szíriát.
Valahogy így gondolkodom a romániai forradalomról is, mert indult a temesvári népfelkeléssel, aztán kiterjedt egy országos forradalommá, és befejeződött egy puccsszerű posztkommunista hatalomátvétellel, de még előttünk állott a tényleges rendszerváltozás folyamata. Hát megrökönyödve tapasztaljuk 35 évvel később, hogy még mindig mennyire bizonytalan és ingatag a román demokrácia, és sok tekintetben úgy érezzük magunkat a mostani Romániában ebben az adventi karácsonyi időszakban, mint akkortájt, amikor minden cseppfolyós volt, lőttek, halottak voltak, egyik napról a másikra változott a helyzet
– fogalmazott a lelkész, aki szerint csoda, hogy az eltörölt választási eredmények híre után a működésben lévő pártok kézben tudták tartani a helyzetet, és úgy néz ki, sikerül úrrá lenniük a kialakult viszonyokon.
Tőkés László úgy látja, vannak, akik megpróbálják ellopni forradalmat, ez pedig megmutatkozik a társadalmi helyzetben és a felemás emlékezetpolitikában is. Az emberek nem eléggé büszkék a ’89-es eseményekre, mert „elsikkadt a forradalom kézen-közön, a korrupció, a politikai osztály felelőtlensége és a politikai rendeződés egymást követő hullámai miatt”, és sosem jött el a mindenki által várt Kánaán a szovjet rezsim bukása után.
Én azt üzenném a mai magyaroknak és románoknak, hogy legyenek büszkék arra, ami akkor történt, és abból merítsenek erőt, hogy megtalálják a kiutat a mostani helyzetből, és folytatni tudják a rendszerváltozást az országban
– fogalmazott a lelkész.
Tőkés László kifejtette, Romániában mindmáig a posztkommunista visszarendeződés kísérteteivel küzdenek, ezért megtisztulásra lenne szükség, amely után biztosan kijelenthető lenne, hogy a rendszerváltozás folyamatát már nem lehet visszafordítani.
Ezzel a szemlélettel nem meglepő, hogy Tőkés László maga is politikusnak állt, igaz, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke „kényszerpolitikusnak” nevezte, utalva arra, hogy nem ez az elsődleges hivatása.
Nem tetszik nekem ez a kifejezés, de van benne igazság. Én inkább muszáj Herkulesnek tartom magamat. Amikor letettem a lelkipásztor-fogadalmat, és elindultam a papi pályán, akkor meg sem fordult a fejemben, hogy politizálással foglalkozzam, legfeljebb annyira, amennyire a polgári társadalom érintkezik a politikai valósággal. De érdekes módon a papi hivatás elvezetett engem az egyház- és a nemzetiségi politikához, ugyanis akarva-akaratlanul szembe találtam magam a kétszeres, nemzeti és vallási elnyomást elszenvedő magyar református közösséggel. Tehát a dolgok természete szerint ez elkerülhetetlenné vált, különösképpen, amikor a kommunizmus bukásának az utolsó időszakában már a falig hátráltunk, és nem lehetett úgy védeni magunkat, hogy ne kerüljünk szembe a diktatúrával. A többi pedig már ismeretes, és »muszájerkölcsként« a helyzet kihívására való feleletképpen lettem politikus
– emlékezett vissza Tőkés László.
Az egykori lelkész hosszú pályafutása alatt már szinte mindent elért, amit csak lehet. Volt már lelkész, püspök, az Európai Parlament alelnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke, és még hosszan sorolhatnánk tisztségeit, amelyek mellett csaknem húsz könyvet adott ki. Ezek után nem csoda, hogy Tőkés László maga is úgy érzi, teljes életet élt, és minden megadatott számára, amit csak kívánhat a szerető családtól a hírnévig. Ennek ellenére úgy érzi, még nem pihenhet.
A mában élő emberként óriási hiányérzet kínoz. Azt gondoltam, 35 évvel a reményekkel kecsegtető rendszerváltozás után letelik a »negyvenéves pusztai vándorlás«, és célba érünk. Azonban éppen ellenkezőleg történt. Most az erdélyi magyarságunknak eléggé elkeserítő állapota kínoz engem, látván, hogy sok tekintetben nagyobb pusztítást tett bennünk az utóbbi három és fél évtized, mint a Ceausescu-féle kommunista rendszer
– részletezte Tőkés László.
A lelkész úgy látja, hogy a Ceausescu-rezsim alatt igaz volt a mondás, mely szerint teher alatt nő a pálma, és a magyarság jelentős ellenállást tudott tanúsítani. Ezzel szemben most a demokratikus körülmények miatt csökkent a figyelem, és ennek eredményeképpen szinte megfeleződött az erdélyi magyarság, és ennek társadalmi, egyházi és gazdasági hatása is van.
Ebben a helyzetben nem maradhat tétlen az ember, hanem az eddigi harcai és cselekvései folytonosságában, Arany Jánostól kölcsönvéve a rendületlenül jelzőt, dolgozom én itt tovább, ugyan megfogyatkozott erővel és sokkal bonyolultabb akadályokkal szemben, de folytatom, amit eddig tettem
– részletezte Tőkés László.
A lelkész elmondta, jelenleg a magyarság autonómiájának ügyéért dolgozik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alapító elnökeként, mert úgy gondolja, a „határmódosítás egyetlen alternatívája az autonómia”. Emellett viszont családos ember is, így a mindennapi életben elsősorban az a feladata, hogy „embert faragjon” gyermekeiből, és segítse boldogulásukat.
(Borítókép: Tőkés László 2020. május 26-án. Fotó: Kiss Gábor / MTI)